Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-211
}40 21Í- országos ülés 1898. még a pénzügyi tekintetben felhozott érvei sem olyan jelentősek és fontosak, mint a minőknek azok első tekintetre látszanak. De úgy látszik, hogy maga a t. minister úr is érezte ezen érv gyengeségét, mert mindjárt a vita megkezdése napján általános tetszés-nyilvánulások közt kijelentette, hogy hiszen kész módosítani a törvényjavaslatot, vagyis kész beleegyezni abba, hogy bizonyos feltételek mellett a tanítói fizetés minimuma 400 forint legyen, és hogy a 30 forintban megállapított korpótlék pedig 210 forintnyi átlagban kötelező legyen minden tanítóra nézve, tekintet nélkül a fizetés mennyiségére. Én a magam részéről teljes örömmel és megelégedéssel vettem a t. minister úr kijelentésének ezen utóbbi részét azért, mert az sze j rintem is egyedül helyes, egyedül méltányos, egyedül igazságos. Azonban épen nem vettem helyesléssel, a feltételes 400 forintos minimumra vonatkozó nyilatkozatot. Nem helyeslem pedig ezt azért, mert ez által sem a tanítóknak, sem az államnak érdekeit biztosítva egyáltalában, épen nem látom. A tanítóknak érdekeit biztosítottnak nem látom azért, mert hiszen akkor egyedül az iskola-fentartó testületektől fog függni, hogy annak a tanítónak a 400 írt minimum meglegyen-e, vagy nem ? Az állam érdekét sem látom biztosítva azért, mert mint már itt az előttem szólottak közt igen sokan jelezték és megmondták, én is azt tartom, hogy épen azon felekezetek, azok a nemzetiségek nem fogják kívánni, a tanítói fizetéseknek 400 frtra való emelését, a melyeknél pedig az állam érdekében épen a legszükségesebb lenne az állami beavatkozás. (Helyeslés a szélsőbal felől.) Ám, ha a t. kormány a mindnyájunk által tudott, és elérni akart czélt valóban elakarja érni, ám állapítsa meg a minimumot 400—500, vagy a mint ezen párt akarja, 600 frtban; de állapítsa meg ne föltétölesen, hanem határozottan, hogy az olyan kötelező erővel birjon, mint bir most a 300 frtos minimum. (Helyeslés a szélsőhalon.) Én ebben az esetben meg volnék nyugtatva részint azért, mert a tanítói fizetések vagy a törzsfizetésben, vagy a legrosszabb esetben a törzsfizetésben és korpótlékban együtt a 600 forintot elérné még a legkisebb helyen is; részint és főképen pedig azért, mert akkor, mint már mondám is, nem a felekezetektől és nemzetiségektől függne, hogy akarják-e megadni a törvényben megállapított minimumot a tanítóknak, vagy akarják-e ennek következtében az állami beavatkozást a felügyeleti jog tekintetében, hanem megfordítva ott lenne az állam addig is, a míg minden iskolát országszerte állami iskolává tehetne, ott lenne a maga pártfogásával, támogatásával, anyagi segítségével mindenütt, a májas 8-4n, szerdán. hol arra igazán szükség van; (Úgy van ! a szélsőbalon.) de ugyancsak ott lenne az állam a maga éber figyelmével, a maga felügyeleti jogával, és hogyha kell, vasvesszőjével mindenütt, (Élénk helyeslés a szélsőhal felől.) a hol a haza által adott jótéteményeket, az anyagi segélyt netalán az adományozó magyar haza és nemzet érdeke ellen akarnák felhasználni. (Élénk helyeslés szélsőhal felől.) És épen azért, mert én így gondolkozom, sem a törvényjavaslatban megállapított 300 forintos minimumot, sem a módosítványban ajánlott feltételes 400 frtot el nem fogadom; hanem csatlakozom Szinay Gyula t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélsőbalon) Hentaller Lajos jegyző: Veres József! Veres József: T. ház! Készséggel elismerem, hogy a tanítók érdekében 1868 óta jelentékeny javítás történt fizetésük tekintetében a nyugdíjtörvény megalkotása és későbbi átnézése és javítása által; jelentékeny javítást tervez a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslat is az által, hogy a 300 forintos minimumot biztosítja mindegyik állomás mellett és az ötödéves kórpótlékot kötelezó'vé teszi. Csakhogy egyrészt ez nem az állam érdeme, másrészt nem felel meg a tényleges szükségnek. Nem az állam érdeme a nyugdíj-törvény által biztosított javítás azért, mert hisz a nyugdíjalapnak legnagyobb részét az iskola-fentartók és az érdekelt tanítók adják össze, s az állam aránylag igen kevéssel járúí hozzá; másrészt a fizetések legnagyobb része ezután is az iskolafentartókat fogja terhelni, az állam csak a hiányzó pótlékot akarja hozzáadni. S végül hiba az, hogy a segítés nem a jelenre, hanem csak a jövőre vonatkozik. (Úgy van! a szélső haloldalon.) A mostani segélyösszeget szintén nem tartom elegendőnek sem az állam ereje, sem a tényleges szükség szempontjából. Az állam sokkal többet bírhatna el, mert hiszen 300 forintra való kiegészítés korántsem fog akkora összeget igénybe venni, mint a mennyit a pénzügyi bizottság számít. Hisz a ministeri jelentés szerint mintegy 3000 oklevél nélküli tanító van, a kik tehát nem tarthatnak számot fizetésük kiegészítésére. Másrészt pedig előre lehet tudni, hogy a hitfelekezetek és községek, mihelyt e javaslat törvényerőre emelkedik, maguk fognak igyekezni a tanítói fizetést 300 forintra kiegészíteni, állami segély igénybevétele nélkül. így tehát meg sem fogjuk közelíteni azt az összeget, melyet a pénzügyi bizottság kiszámított. Egyébiránt, ha ez összeg valóban akkora volna is: arra, a mi okvetlenül szükséges, kell az államnak pénzének lennie. (Úgy van! a ssélsőbalon.)
