Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-210

J$. arssAfföR Wés 1898 május 2 án, kftdáe«. \%j dezésének kérdéae is. (Ügy van! a baloldalon.) Azok közé tartozom, a kik az erre vonatkozó 1868: XXXVIII. tcz. revideálását óhajtották volna ez irányban és egész terjedelemben. Minthogy azonban ezen a kérdésen már tál vagyunk, szorítkozni fogok csak magára erre az 1. §-ra. Mindazok, és köztük én is, a kik remélték, hogy eljön az idő, mikor az elemi népoktatással foglalkozó tanítók és tanítónők fizetése rendezve lesz, azt vártuk, hogy e fizetésrendezés által azon tanítók és tanítónők is jutalmaztatni fognak fáradozásukért, a kik e téren már előzőleg több éven át sikeresen működtek. És mit látunk ezen 1. §-nál? Javíttatni fog azon tanítók és tanítónők illetménye, a kik jóformán ezentúl fognak e téren hivatást teljesíteni, de azok, a kik 10— 15 vagy 20 évet töltöttek ezen a pályán és már megöregedtek, a törvényjavaslat jótéteményében alig fognak részesülni, mert a mire az ötödéves korpótlék élvezetébe jutnának, talán már nem is lesznek az élők között. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig szerintem a momentán segítség a tanítók ez osztályára nézve a legfontosabb. (Úgy van! a szélső bál oldalon.) Ez az indoka annak, hogy e szakasznál szót emeltem. A mi a tanítók fizetésének mérvét illeti, erre nézve az a nézetem, hogy ama pénzügyi ered mén)' eket, melyeket e javaslat törvényerőre emelkedése esetén előidézne, ez idő szerint biztosan kiszámítani alig lehet, egy részről azért, mert nem tudni azt, hogy mely felekezetek és mily arányban fogják a segélyt igénybe venni; de ha talán egész terjedelmében vennék is a segélyt igénybe, azt vélem, hogy az 1891. évi 35 milliónyi felesleg, az 1892. évi 23 millióval kedvezőbb eredmények és az 1893-ban mutatkozó kedvező kilátások ez összeget kellően és az ország pénztárának túlzott megterheltetése nélkül fedezhetik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezért én sem Bánó József t, képviselő úr módosítványát, sem pedig a kormány részéi ől tett azon javaslatot, mely szerint a 300 forint minimalis fizetés az iskolafentartók kérvényei következtében 400 forintra felemelhető, a szükséggel és gonddal küzdő tanítók és tanítónők érdekében el nem fogadhatom, mert egy a tanítói állás követelte képzettséghez és körülményekhez mért életmódhoz a 600 frtot a mai kor követelményeinél fogva mulhatlanul szükségesnek tartom, s ezért kijelentem, hogy Szinay Gyula t. barátom, módosítványát pártolom. (Élénk helyeslés a ssélsőb don.) De ha már ezt kijelentettem, méltóztassék megengedni, hogy e törvényjavaslat előterjesztését az életnek egy általában ismert fázisához hasonlíthassam, (Halljuk! Halljuk!) s következtetésemet abból is levonhassam. (Halljuk! Halljuk!) Nekem úgy tűnik fel, t. ház, hogy a kultuszmiuister úr a községek és hitfelekezetek által fentartott elemi iskolákb tn működő tanítók és tanítónők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat előterjesztés által a nevelésügyét és az ezzel foglalkozó apostolokat: a néptanítókat, egy országos lakomára hívta egybe s mint f'rendező uem vette kellőleg figyelembe, hogy ezen nagy vendégek már régen, lehet mondani 25 év óta tengődnek, s nem vette figyelembe maga a törvényhozás sem azt, hogy ezen vendégek nincsenek hozzászokva az étel azon sorrendjéhez, a melyben most részesültek, a mennyiben nekik szükségük étvágygerjesztőre alig volt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugy gondolom, hogy azok túlzott mértékben lettek az általános vita alkalmával felszolgálva, ágy, hogy különben is meglevő étvágyuk teljesen felfokoztatott. (Tetszés a szélső baloldalon.) No, t. képviselőház, ha már a vendégek étvágyát felfokoztuk, igyekezzünk legalább a második fogással őket kielégíteni, s ne vonjuk el tőlük annak egyes részét, mint itt a közel párton, s ne elégítsük ki őket kis portioval, hanem eh'gítsük ki őket az ő sorsukhoz képest. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarom, hogy biztatással távozzanak ettől az asztaltól, úgy, mint a kultuszkormány akarja, a mely ezt csak első lépésnek jelenti ki, és a jövőbe veti reményét, hogy a lakomát befejezhessék; én azt akarom, hogy a meghívott vendégek a lakoma asztalától megelégedve távozzanak el. A t. kultuszmiuister úr Sárosban több é/ig főispáni méltóságban hivataloskodott; (Felkiáltások: Szepesben!) ha Szepesben, Szepes sincs messze Sárostól. . . . Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: Szepesben is, Sárosban is voltam főispán. Vécsey Endre: . . . s így bizonyára ismeri azon egy ötödrészében, vagy egy tizedrészében sárosi nyelven szóló példabeszédet, hogy »pleuus venter non studet libenter«. A t. minister úr ezt talán a tanítókra is kívánta alkalmazni, de méltóztassék meghinni, hogy az üres has semmi jóért, semmi szépért és semmi nemesért nem tud lelkesedni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha a t. minister úr és társai ezen nagy vendégeket ezen országos lakomáról éhen kívánják elbocsátani, a felelősség a megszólás után, a melyben minden lakomátadó szokott a, lakoma után részesíttetni, tisztán a minister urat és a többséget fogja illetni, mert ezek bizonyára azt fogják mondani, hogy ezek az urak. már tisztában vannak a nagy lakomák természetével, vagy előre elkészítik magukat, vagy pedig felhasználják a vendégsereg szerényebb részét, és így azoknak a hátrányára jutnak önmaguk jobb falatokhoz,