Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-206

W8. trsssftffos iléft 1§98. április tt-áa, ssseriás. g járásiatok voltak elintézendők, melyek nyomban és azonnal befolyásolják és terhelik a folyó évi költségvetést. Már pedig méltóztatnak tudni, hogy a néptanítói állások jó része a felekezetek által tartatik fenn, hogy az ezek segélyére fordítandó összegek csak a felekezetek utján juthatnak rendeltetésök helyére, a felekezeteknek pedig'azon újabb berendezkedésre, a melyet a jelen javaslat kíván, méltányos időt kell engedélyezni, úgy hogy e javaslat a folyó évi költségvetést lényegesen terhelni nem fogja, a mint azonban a legsürgősebb administrativ teendőket elvégeztük, a költségvetést letárgyaltuk, már az első nap, az első óra, a néptanítói fizetések ügye tárgyalásának rendelkezésére áll, mert ezzel is dokumentálni kívánjuk a kérdés nagy súlyának és horderejének teljes elismerését. E helyről és e perczben nem lehetne gyakorlati ez élj a egy hosszabb történeti visszapillan tásnak; elég csak annak felemlítésére szorítkozni, hogy az első rendszeres törvény, a mely nálunk a népoktatást szabályozza, az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk, és azt hiszem, hogy a fejlesztés szervességénéi és ama fontosságnál fogva, a mely a népoktatási politika terén legkevésbbé hagyható büntetlenül figyelmen kívül, kötelességem legelőször azt vizsgálnom, hogy az 1868; XXXVIII. törvényezikk az illetmények rendezése tárgyában minő rendelkezéseket foglal magában, és hogy ezek a gyakorlati életbe miképen hatottak át. Ezen törvény 142. szakasza szerint a tanítók fizetését a helyi viszonyok szerint az iskolaszék állapítja meg, de megrendeli ez a szakasz egyúttal azt is, hogy a tanító fizetése legalább x

/á holdnyi kert és tisztes lakáson kívül logkevesebb 300 forint kell, hogy legyen, a segédtanítóé pedig 200 forint. Az a kérdés, hogy ez a rendelk zés miképen valósult meg. A mi az állami iskolákat illeti, ott e törvénynyel szemben baj nem állapítható meg, mert itt nemcsak hogy a 300 forint minden alkalmazottnak megadatik, hanem ez 100 forinttal meg is toldatott, sőt az ötödéves korpótlékok intézménye is az egész vonalon meg van valósítva. Tudjuk azonban, hogy az állami intézetek nálunk a népoktatás terén egyáltalán nem dominálnak, hogy a történelmi fejlődésnél fogva először a felekezetek karolták fel ezen ügyet, és itt mai napig túlnyomó befolyásuk van. Mellettük még a községeknek jut e tekintetben szerep. A mi a községi iskolákat illeti, itt sincsen nagyobb panaszra ok, mert a mintegy 2850 községi néptanítói állás közül több mint 1850. állás 400 forintnál jobban van javadalmazva, körülbelül 850 állás 300 forintnál jobban, és talán 197 állás az, a hol még a 300 frt minimum elérve nincsen. Ezen aránylag kedvező helyzet kifolyása, hogy a vallás és közoktatásügyi minister költségvetésében a község iskolák segélyezésére évenkint 200.000 frt van felvéve, és a minister úr ezen összeget oly helyes oeeonomiával tudta beosztani, hogy mondom, ezen 197 állás kivételével sehol a minimum nem hiányzik. A mi pedig ezen kis számú állásokat illeti, ez részben az iskola, fentartók közönyében leli magyarázatát, részben pedig abban, hogy itt még nem qualificalt erők állanak szolgálatban, nem képesített egyéneket pedig ministeri segélyben részesíteni nem szoktak. Az állomások legnagyobb része azonban, 25.228-ból 15,238, a hitfelekezetek által tártatátik fenn. Azt hiszem, e számadat maga eléggé meggyőzhet arról, hogy a fizetégrendezés kérdésének a súlypontja s e rendezés gyakorlati keresztülvitelének módozatai abban gyökereznek, hogy a felekezeteknél mily viszonyok állanak fenn, s melvek a felekezetek törvényes jogai. Az 1868: XXXVIII. törvényezikk 11. szakasza annak megállapítását, hogy a felekezeti tanító miképen díjaztassék, az iskolafentartó felekezetekre bízta; s ha azt vizsgáljuk most már, hogy tö'r vényadta jogukkal hogyan éltek a felekezetek, és mikép díjazzák alkalmazottjaikat, itt találjuk a legszomorúbb adatokat: mert a 15,000 állásnak több, mint 1

/s része, 5.278 állás mai n:pig a 300 frt minimumot el nem éri. Részletesebben szólva 50 frton alul 173, 100 frton 450, 200 forinton alul nem kevesebb mint 1670 állás van javadalmazva; és ha ezen állapot forog fenn 25 évvel az 1868: XXXVIII. törvényezikk életbelépte után, azt hiszem ez eléggé indokolja, hogy ma már egy lépéssel előbbre kell haladnunk, és kötelezöleg meg kell állapítanunk azt is, mi legyen azon ininimuBv a melynek megadására a felekezetek köteleztessenek. Ezen összeg megállapításánál az organikus fejlődést, a felekezeteknek féltékenyen őrzött autonóm jogait és a gyakorlati viszonyokat kell figyelembe venni, és azt hiszem, ha ezt a három tényezőt helyesen eombínáljuk, arra az eredményre jutunk, melyet a javaslat is elfoglal, hogy nem érkezett el ideje egy új minimum megállapításának, hanem az első lépésnek annak kell lennie, hogy e minimumot kitérje*zsziik és végre is az egész vonalon megállapítsuk. Hogy a törvény végrehajtása ezt kívánja, azt senki I sem vonhatja kétségbe. Hogy a felekezetek autonómiáját nem érinti I jobban, mint az 1868: XXXVIII. törvényczi'ikI nek több más intézkedése, azt is bizonyíthatom. I Mert az 1868: XXXVIII. törvényezikk már j megállapítja az állami befolyást az iskolák építésére, megállapítja, hogy mennyi legyen a tau| kötelesek száma egy osztályban; megállapítja a