Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-209
106 2Ö9, országos fllés 1888. április 89-én, qx«nbatón. felügyeletet a maga közegei útján, de ez bizonyos tekintetben csak közvetett felügyelet. Malmost ott, a hol az államsegély által a tanító jobb helyzetbe jut, e törvényjavaslat díspositioival szigorúbb, részletezettebb, közvetlenebb felügyeletet kívántain létesíteni. Tehát az isko • Iák ama két kategóriája, a melyet a t. képviselő úr említett, nem létezhetik. A különbség csak az lesz, hogy egyikben az 1868: XXXVIII. tcz. szerint közvetett lesz az államfelügyelet, a másikon pedig közvetlen. (Úgy van! jobb felöl.) Thaly Kálmán í. képviselő úr szíves volt elismerését kifejezni azon nézeteim iránt, melyeket én a felekezeti iskolákra nézve elmondtam. (Halljuk! Halljuk!) O a maga szempontjából, — a protestáns szempontból, — kiemelte, hogy nagyra beesüli a ministernek e nyilt, őszinte eljárását, melylyel kijelenti, hogy az indirect államosítást nem akarja, mert ezt a lehető legrosszabb eszköznek tartja arra, hogy az állam feladatait biztosítsa. Igaza volt a t. képviselő úrnak, hogy ez nézeteimnek teljesen őszinte és egyenes kijelentése volt. És midőn az ő elismerését köszönettel nyugtázom, csak egyet kell hozzátennem, (Halljuk! Halljuk!) azt, hogy az, a mit mondtam, nemcsak a protestáns ; felekezetekre szólt, hanem egyáltalán minden felekezetre: katholikusra, görög-keletire, protestánsra, szóval mindazokra, melyek a törvény értelmében jelenleg iskoláztatási joggal bírnak. (Igaz ! Úgy van! jobb felől.) Kovács Albert t. képviselő úr szintén nagyon behatóan foglalkozott a törvényjavaslat egyes disposiúoival, éles kritika alá is vette, s egyebek közt azt mondotta, hogy az állami iskola felállításáról lemondunk ott, hol az illető felekezeti tanítót segélyezni fogjuk. (Halljuk! Halljuk!) Ebben találta egyik legnagyobb hibáját ezen törvényjavaslatnak. Én úgy emlékszem, hogy már a tegnapi napon Berzeviczy Albert képviselő úr megmagyarázta azt, hogy az állami segélynek megadása által épen nem változtattatik meg, épen nem gyengül meg az államnak azon joga, illetőleg a ministernek azon kötelessége, hogy ott, hol állami iskolára szüksége van, azt tényleg fel is állíthassa. Az esetben tehát, ha az állam és a kormány ennek szükségét át fogja látni, az állami iskolát fel fogja állíthatni, daczára annak, hogy a helyben levő felekezeti iskola tanítója állami segélyben részestíl. (Úgy van! jobb felől.) Elismerem, és erre akart tulajdonképen a t. képviselő úr rámutatni, hogy itt bizonyos anomália fog ebből támadni, s ez az anomália az, hogy egy és ugyanazon helyütt leszen felekezeti iskola, melynek tanítóját az állam segélyezi, hogy az a tanító megélhessen, de a mely felekezeti ígtcoJä meg nem felel a törvény követelményének, másrészt pedig az állam ép azért, mert az a felekezeti iskola nem felel meg a törvény kellékeinek, kénytelen egy állami iskolát felállítani. Elismerem, hogy ez egy anomalikus helyzet leszen, ha beáll, és ha beáll, akkor csak megéretté fogja tenni ezt a kérdést, a melylyel már különben most is foglalkozunk, hogy t. i. a törvény kellékének meg nem felelő felekezeti iskola háromszori megintés után tovább fenn ne maradhasson, hanem, hogy azt egyszerűen bezárathassuk. (Élénk helyeslés.) Kováes Albert képviselő úr azután a 400 forintos minimum mellett érvelvén, azt találja, hogy a nyugdíjalap teljesen elégséges lesz még az esetben is, hogyha 400 Írtban állapítjuk meg a minimumot. Ezzel megakarta gyengíteni azon érvemet, melyet felhoztam a 300 frtos minimum mellett, hogy t. i. a nyugdíjalap mérlege, valamint a nyugdíjtörvény maga a 300 frtos minimumra van biztosítva. Megvallom, hogy némileg meglepett a t. képviselő úrnak ezen kijelentése ; meglepett pedig azért, mert a t. képviselő úr hizonyára emlékszik, hogy az ő eredeti számítását a nyugdíjalapot illetőleg, a mely azt igen jó állapotban levőnek tüntette ki, én igen nagy örömmel fogadtam annak idejében, de teljes biztonság kedvéért több szakértő által felülvizsgáltattam, és e szakértők egyöntetű véleménye az volt, hogy a t. képviselő úrnak számítása néni helyes, és nem tünteti fel az alap tényleges állapotát. Mivel az általam felkért külön szakértő számszerű adatai .egymástól némileg eltért k, és én ebből némileg azt véltem következtethetni, hogy a t. képviselő úr ezen számítása talán mégis némi realitással bir, azt úgy a saját magam ministeriumában levő számvevőségi igazgatóság, valamint a pénzügyministerium számvevőségi igazgatósága által még külön is feltílbíráitattam.. de mivel ezek is véglegesen megállapították azt, hogy a t. képviselő úr által felállított számadás nem állhat meg, igen természetes, hogy azt alapúi el nem fogadhattam, és el kellett fogadnom azt, a mit az illető szakértők állítottak össze. Csodálkozásom, t. ház, tehát abból áll, hogy a t. képviselő úr, ki mindezeket tudja, még mindig fentartja nézetét abban a tekintetben, hogy csak ő számított helyesen, és ebben magának vindikál csalhatatlanságot, a mi protestáns ember létére talán mégis csak kirívó. (Derültség jobb felől.) Sima Ferencz t. képviselő úr, daczára azon kijelentésemnek, hogy a hivatalszolgák fizetését a tanítókéval aequiparalni nem lehet, megmaradt a mellett, hogy a hivatalszolgák ugyanily fizetésben részestílnek, mert nézete szerint az
