Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.

Ülésnapok - 1892-209

JQO 209. (trmágm GíéH Í8BS, április 28-én, szombatra. az összes .magyar értelmiség, teljesen magyar szellemtől, és pedig nem csupán a közönséges állampolgári tudattól, hanem a magas nemzeti feladatoktól, azok nehézségeitől, azoknak magasztosságától s az azokéit folytatandó küzdelem föltételeitől áthatott vezéreleme legyen a nemzetnek. (Élénk helyeslés és tetszés bal felől.) És ennek a kulturális feladatnak ki kell terjeszkednie a szakoktatás minden ágára. És itt van helye, a mire rámutattam már a honvédelmi költségvetés megvitatása alkalmával, kiemelnünk azt, hogy ki nem szabad hagynunk és felejtenünk a katonai szakoktatást sem, a nemzet intelligentiájának a katonaságban lévő részét sem szabad ezen kulturális munkából kihagyni, ebből sem szabad külön testet csinálni, és azt a tátongó rést, azt az iUt ki kell töltenünk, és ezt a kiszakított részletet a magyar intfdligentiáiiak vezérkedő munkájából kihagynunk nem szabad. (Élénk helyeslés bal felöl.) De az alapozást . . , (Zaj és nyugtalanság jobb felöl.) . . . Nem csodálom, ha egyes képviselő urakat előadásom nem érdekli; még kevésbhé csodálkozom azon, ha csekély személyem nem érdekli őket, mert ezt, kamatostul visszaadom a t. képviselő uraknak; de azt hiszem, hogy a képviselőházat az a tárgy, a melylyel most foglalkozom, lehetetlen, hogy ne érdekelje. (Tetszés bal felől.) Előadásom fogyatékosságáért bocsánatot kérek, magának a tárgynak, az ügynek érdekében. (Éljenzés a baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Hát, t. ház, elmondani, hogy a t. kormány iparkodott, az előtte álló problémának nemzeti vonatkozásaival foglalkozni. A tanítóval foglalkozva, eljutott az iskoláig és természetesen a a tanügy vezetője, még inkább, mint bárki, lehetett megdöbbenve, a mikor azon választ látta, a melyet a, tények adnak arra a kérdésre, hogy tehát mit nyerünk a népiskolával, a mint az, jelenkg létezik? Kit és mit nevel az? És próbált ezzel a problémával foglalkozni, és körülbelül két pontban állapította meg az állam befolyását, a melyet az a megjavított fizetésekhez való hozzájárulás ezítnén nyer. Először is a javaslat 11. §-ában azt mondotta ki, hogy oly tanítói állomások betöltésénél, a melyek fizetéséhez az állam 60 frttal járul, a tanító alkalmazásához a kormány megerősítése megkívántatik. A 12. §-ban az ily tanítókkal szemben, a kiknek fizetéséhez az állam legalább 60 frttal járul, bizonyos fegyelmi jogot tart fenn magának a kormány. De milyet? Fentartja magának a jogot, hogy a fegyelmi vizsgálatot elrendelheti ugyan a minister, de ez a fegyelmi vizsgálat foly a felekezeti tanító illetékes hatósága, tehát r az egyházi és a felekezeti főhatóság alatt. És ha ezen fegyelmi vizsgálati eljárás nyomán az tűnnék ki, hogy a tanító államellenes irányt követett, azon esetben jogában áll a ministernek a fegyelmi ítéletet felülbírálni, sőt a tanítót hivatalának elvesztésével sújthatja. Ebből áll, t. ház, az a befolyás, a melyet a kormány magának a segélyezendő • felekezeti tanítókkal szemben fentartott. T. ház! Ha összehasonlítjuk a bajnak nagyságát, az orvoslás ezen módjával: lehetetlen meg nem döbbennünk azon aránytalanságon mely a baj és a czélba vett orvoslás között van. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) A midőn tudjuk, hogy a mi népiskoláink százaiban, sőt ezreiben nemcsak nem nevelnek jó állampolgárokat, hanem a tanítók és az összes befolyások oda hatnak, hogy az államellenes szellemnek, a magyar nemzet elleni aversionak mérgét a gyermek lelkébe beesepegtessék: vájjon ezzel szemben azok legyenek-e az orvosszerek, azok legyenek e a kisegítő módok, a melyeket a kormány javasol? (Élénk tetszés bal felöl.) Először is a kormánynak ezen befolyása csupán azokra a tanodákra terjed ki, a melyeket segélyez, sőt még ezekre sem, hanem csupán azokra, a melyeket 60 frttal, vagy azon fölüli összeggel segélyez, mindazon tanodákban, melyeket nem segélyez, vagy a melyeket 60 írton aluli oszszeggel segélyez, az az an írehia, azok a nemzetellenes üzelmek, nemzetellenes irányzatok fenmaradnak ezentúl is. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldaton,) És azután még a 60 frttal segélyezendő tanodákkal szemben is ugyan micsoda hatalma lesz a kormánynak? A minister a tanító kinevezését megerősíti, vagy meg nem erősíti. Hát kérdem én a minister urat: ha olyan tanítót terjesztenek eléje, a ki ellen semmi bebizonyítható államellenes vétség nincs megállapítva, s a ki különben diplomával bir és megfelel a kellékeknek: micsoda czímen fogja a minister úr megtagadhatni ezen tanítónak a megerősítését ? Hát hiszen nem már megbélyegzett, nem már notórius embereket fognak a minister úr elé terjeszteni; (Úgy van! bal felől.) az egész kérdés mindig az, hogy vájjon az a forrás megbízható-e, melyből az előterjesztetik. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) És azután a fegyelmi jogra gyakorolt befolyás ! Hát a minister elrendeli a fegyelmi eljárást. A fegyelmi eljárás folyik azon hitfelekezeti hatóság előtt, és a minister közbelépése csak azon adatok alapján történhetik esetleg, a mely adatokat a felekezeti főhatóság által vezetett fegyelmi eljárás felmutat. (Igaz! Igaz! Derültség a szélsőbalon.) Már most kérem, (Halljuk! Halljuk!) ott, a hol a felekezeti hatóság állami szellemtől van áthatva, erre a mínisteri beavatkozásra állami