Képviselőházi napló, 1892. XII. kötet • 1893. április 26–május 30.
Ülésnapok - 1892-209
96 108. oroseitgos ftléi nm. április SMn, Mftubatén. állami qtialitásának problémájához. És próbált ezen második problémával is megbirkózni, a felekezeti iskoláknak kilátásba helyezett segélyezésével együtt az állnmi befolyásnak egy bizonyos mértékét is kötötte össze. Sajnálattal kell azonban kimondanom, hogy a mily elégtelenek tartom a kormány által tett lépést a tanítók fizetése tekintetében, ép annyira, sőt talán még inkább elégtelennek kell tartanom azt, a mit a javaslat a szükséges állami befolyás tekintetében megállapít (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Bevezetésképen mondám, t. ház, hogy a magyar nemzet politikájának minő jellege van. Hogy a magyar nemzeti politikától elválaszthatatlan egy bizonyos önvédelmi momentum, mely majdnem minden kérdésbe belevegyül, és mely a magyar nemzeti politikának legállandóbb jellemvonását képezi, kell hogy képezze, mert ha csak pillanatig is megfeledkezünk róla, a nemzetnek legszentebb érdekei adják meg annak árát. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) És ez az önvédelmi jelleg irányúi, — hogy magamat úgy fejezzem ki, — kifelé és befelé egyaránt. (Úgy van! Úgy van! a bah és szélső baloldalon.) A magyar nemzetet folyton fenyegették évszázadokon át különböző alakban, — az utolsó három évszázad alatt leginkább az osztrák ös«zbirodalmi eszmének alakjában, — az absorptio veszélyei. Ez az egyik irány, melyben a magyar nemzet folytonos önvédelemre volt utalva. (Bálijuk! Halljuk!) A magyar nemzet másfelől befelé nem bír a faji egységnek azon előnyével, mely, — hogy úgy mondjam, — fizikai lehetet lenséggé teszi más európai nemzetek egységének felbontását; és a fajok különbözőségében nyilvánuló ezen etnográfiai tényt bizonyos politikai irányzatok, bizonyos külföldi ambitiok és azok nak ebben az országban létező elősegítői fölhasználják a. magyar egység ellen való folyto nos aknamunkára. (Élénk helyeslés és tetszés a bah és szélső baloldalon.) Es ha figyelemmel tekintjük törtenelmünk összes évlapjait, a?,t fogjuk látni, hogy az a veszély, illetőleg az a támadás, mely a magyar államnak, a magyar nemzetnek önállósága ellen kívülről sokszor erőszakos módon intéztetett, sokszor bevallott politikai czélúl tüzetett ki, azonban lappangó alakjában soha sem szünetelt, hogy ezen kívülről intézett támadás és a magában a nemzet testében mutatkozó széjjelhúzó elemek működése között mindig volt egy bizonyos összefüggés, (Úgy van! Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) egy bizonyos kölcsönös megértés, mindig volt egy bizonyos rokonszenv; legalább ideig-óráig a közös czél által egyesítve meg tudták találni egymást; ámbár meg vagyok győződve, hogy abban az esetben, a mi sohasem fog megtörténni, de posito absnrdo, czéljukat elérték volna, az osztrák központi hatalom csakhamar épúgy tapasztalná ezen széjjelhúzó elemeknek ellenséges indulatát, mint tapasztalja azt most a magyar nemzeti eszme. (Élénk helyeslés. Úgy! van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Csak ideig-óráig találkoznak, a meddig t. i. ugyanezt óhajtják felforgatni; a magyar nemzetnek, a magyar államnak közjogi önállóságát, és a magyar nemzetnek politikai felbonthatatlan egységét. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Ez matatja, t. ház, és méltóztassanak megengedni a néhány perczuyi kitérést, — ez adja meg összes politikai irányomnak és egész politikai működésemnek jellegét. Ez az iránytű, a melyet követek politikai rendszerem megállapításában elvbarátaimmal együtt, t. i. hogy a magyar nemzet ellen, hol nyíltan, hol titokban intézett támadásnak ezt a két faját egymástól elválasztani sem a dolog természete szerint, sem históriailag nem lehet; hogy tehát hiábavaló munkát végezne az, a ki azt mondaná, hogy mi csupán a magyar nemzeti egységet az országon belül fenyegető veszélyek ellen akarunk fellépni teljes erélylyel, és hogy ezt megtehessük lemondunk közjogi féltékenységünkről, lemondunk arról, hogy Magyarország közjogi önállóságának minden attribútumát magunknak megnyerjük. Ez eredménytelen munka fogna lenni. Mert mindaddig', míg a Magyarországot fenyegető közjogi veszélyekkel szemben a garancziáknak teljes hatályosságáról nem gondoskodunk, mindaddig, míg Magyarországon a nemzeti politika kifelé gyengeséget mutat: mindaddig a magyar államnak bármilyen hatályosan kifejtett erélyét befelé a belső békebontó tényezők komolyan nem ve szik; (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) mert ezzel a magyar nemzeti erővel szemben, a melyet ideig-óráig éreznek, reménykednek egy nagyobb hatalomban, egy nagyobb erőben, (Igaz! Úgy van! a bal és szélsőbalon.) mely, hogy nagyobb hatalom és nagyobb erő, azt magának a magyar nemzetnek félénksége is bizonyítja előttük, mely amazzal a nagyobb erővel, amazzal a nagyobb hatalommal nem mer szembeszállni. (Élénk helyeslés és tetszésnyilatkozatok a bal- és szélső baloldalon.) íme, t. h az. ez a politikai rendszer az, mely, gondolom, a magyar nemzet egész történelmi fejlődésének, a magyar nemzet helyzetének megfelel, hogy a magyar nemzet önvédelmi actioját, a magyar nemzetnek biztosítására irányuló tevékenységünket két irányban, kifelé is, befelé is párhuzamosan kombináljuk. Ezt az önvédelmi actiot, a magyar nemzet biztosítására irányuló ezen tevékenységünket ép oly kevéssé
