Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.
Ülésnapok - 1892-192
DM. »rsrág«»-«JpR 1898, ipriíís 8-án, iMmUtoíi. 9g zat jelenleg uralkodó felfogása ezerint az Önálló állami lét nem eszköznek, hanem czélnak tekintetik, nem tekintetik eszköznek a nemzeti erő fejlesztésére, hanem oly önczélnak, a mely ép a nemzeti erőt választotta eszközül, a nélkül, hogy a nemzeti erők szellemi és anyagi fejlődésére a lehetőséget megadni igyekeznék, sőt minden irányban magát a nemzeti érzületet támadja meg, s mig egyfelől a tápot a nemzet testéből és vagyonából bőven kimeríti, addig a nemzetnek a nemzeti eszmékért való lelkesedését kiirtani, a nemzet szellemi erejét megtörni képes és kész. És, t. ház, ha méltóztatik tekintetbe venni, hogyha valaha és valahol szükséges és helyes politika volt a nemzeti érzés emelése, ha valaha és valahol ennek az érzésnek ébresztésétől függött egy államnak a jövője, sorsa, úgy ez áll különösen Magyarországon, mert különösen itt függ az állam létele és minden állami tényezőknek, — értve a legelső embertől a legutolsó polgárig, — biztonsága, jövője a nemzeti lelkesedéstől, a nemzet ellentállási képességétől, e g) ; egységes magyar nemzet megteremtésétől nemcsak a magyar, hanem az osztrák állam jövője én létele is, azon nagy harczban, melyet a jogi és nemzeti átalakulások korszakában majdan megvívnunk kell, és mely harczban e két állam lételér csakis a magyar nemzeti állam egysége, nemzeti lelkesedéstől táplált ereje lesz képes biztosítani. Én, t. ház, a nemzeti erőt két irányban tartom állami szempontból nagyon megfigyelendő dolognak. Az egyiket azon vanyoni áldozatok mérlegelésében látom, melyeket az államiság fentartására hozunk, melyről azonban a jelen költségvetési vita kapcsán szólani nem akarok, a másikat pedig az úgynevezett véderő kérdésében találom kidomborodva. És, t. ház, ha a véderő mikénti fejlődését tekintjük, ha a véderő jelen szervezetét a 67-iki kiegyezés alapján veszszük megfigyelés alá, akkor, t, ház, be kell ismernünk, hogy csak a véderő kezelése elhibázott, a véderő eszméje, miként való megvalósításának lehetősége az 1867 : XII. tcz.bén biztosítva van a nélkül, hogy a véderő szervezete maguknak a nemzeti aspiratioknak, törekvéseknek útját állana. E szempontnak figyelmen kivűl hagyását kellett tapasztalnom Pulszky Ágost t. képviselő úr tegnapelőtti beszédében. A t. képviselő úr hívatottnak, sőt úgyszólván kötelezettnek tartotta magát, hogy a midőn pártunk vezére, gr. Apponyi Albert, a magyar tisztképző akadémia felállítására vonatkozó jeles beszédét elmondotta, rögtön felállva, annak a beszédnek hatását az egységes katonai képzés szempontjából ellensúlyozza, és gr. Apponyi Alberttel, a kiegyezés hamisíttatlan védőjéVel szemben az általa kifejtett nemzeti politika ellenében, de inkább fölfelé, mint lefelé tekintve, szükségesnek látta kijelenteni, hogy ők, már t. i. a kormánypárt, melynek úgy látszik a t. képviselő' úr teljmeghatalmazottja, a nemzeti politikának a tisztképző akadémiára vonatkozó követelményét azért nem fogadják el, mert ezzel a 67-iki alapot gyengíteni, meglazítani nem akarják. És itt, t. ház, engedelmet kérek, hogy idézzem Pulszky Gusztáv t. képviselő úrnak, az 1893-iki parlament par excsllence katonai szónokának, a jelenlegi kormánypárt ve?.é (politikusának, idézzem Pulszky Gusztávnak az 1881. deczember 15-iki delegatio tagjának a beszédjét, (Halljuk! Halljuk!) a ki (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) azon helyről azelőtt kijelentette, hogy ismeri a pártoknak szervezetét, és hogy több párton keresztül menve, mindig ugyanazon nézetet és elveket vallotta e kérdésekben, szóval, hogy változtak a pártok, de ő maga az ő politikai integritásával soha meg nem változott: ezzel a Pulszky Ágost képviselő úrral, a ki gr. Apponyi Alberttel szemben az 1867-iki alapot akarja védelmezni, szembeállítom az 1881 -ik évi Pulszky Ágostot. (Derültség a balo J dalon. Halljuk! Halljuk!) Az 1881. november 15-én tartott delegationalis ülésen a t. képviselő úr ezeket mondja, (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Évekkel ezelőtt sürgettetett a bizottság kebelében minden oldalról egy magyar tiszti akadémia felállítása. Ez viszhangra talált szélesebb körökben, és^ez ismételve felemlíttetett az országgyűlésen. Es én azt hiszem, hogy e tekintetben nem vitatható el minden érdem azon t. barátaimtól*, — tehát mindenütt voltak, — »kik itt és ott nézeteimben osztoztak erre vonatkozólag, és a kiknek meggyőződése e tekintetben abban állott, hogy a hadsereg érdeke szempontjából múlhatlanúl és első sorban szükséges ezen katonai akadémia felállítása Magyarországon, mert a hadsereg ereje nemcsak fegyvereiben, számában és felszereléseiben, hanem azon érzeíemközöaségben is rejlik, mely a haza összes polgárait áthatja, azokat, kik a polgári élet terén szolgálják a hazát, és mert azon meggyőződés terjedt el, hogy ezen érzelemközösség és a hazafiságnak együttes elismerése és buzdítása csak úgy érhető el, ha az ország fiai közül megfelelő arányban vesznek részt a hadseregnek nemcsak mechanikus működésében, hanem szellemi vezetésében is«, a melytől csütörtökön az egységes képzést féltette. (Tetszés és derültség a bal- és szélső balolalon.) Pulszky Ágost: Ezt ma is aláírom! Issekutz Gyözö: Bocsánatot kérek, ha ezt most is méltóztatik aláírni, akkor ne méltóztatott voln t csütörtökön védeni gr. Apponyival szemben az 1867-es kiegyezést, holott ennek
