Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-192

1»: orsstéfos filfs 1898. mely az igazságügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával a katonai igazságszolgáltatásra vonatkozott, röviden rögtön akarok válaszolni. (Ealljuk! Halljuk !) : A képviselő úr abból indul ki, hogy Magyarországot a katonai igazságszolgáltatási törvényhozási téren teljes souverainitas illeti meg. Erre nézve volt szerencsém ugyanabban az értelemben a múlt alkalommal nyilatkozni, és már azon beszédemben, mint egy magától értetődő tételt fejtettem ki azt, hogy a katonai büntető alaki és anyagi törvényekre, valamint a katonai bíróságok hatáskörének szabályozására nézve, a törvényhozási jog a magyar országgyűlést illeti és törvényjavaslatot a magyi r országgyűlés elé senki más, mint csak a magyar kormány kezdeményezhet, természetes, nem érintve a ház kezdeményezési jogát. (Élénk helyeslés.) A mi már most azt illeti a t. képviselő úr részéről, hogy a katonai igazságszolgáltatás körében fennálló állapotokért engem felelőssé tesz, — nem mondom, első sorban, — ezt tisztelettel elutasítom magamtól. (Halljuk! Halljuk) Egy általános alkotmányi rnaxima, hogy úgy a politikai, mint a jogi felelősség a ministert különösen arra az ügykörre nézve terheli, a mely felett a felügyelet és ellenőrzés, vagy a melyre vonatkozó törvények végrehajtása az ő hatáskörében van; (Úgy van! a jobboldalon.) de arra nézve, a mire nézve őt sem a felügyelet, sem az ellenőrzés, sem a törvények végrehajtása nem illeti, őt a fennálló állapotokért sem első sorban, sem másodsorban, mint ministert felelőssé tenni nem lehet. (Helyeslés jobbról.) Mindez azonban természetesen nem érintheti azt az általános felelősséget, a mely engem is, mint a kormány egyik tagját szintén terhel. (Úgyvan! jobb felől.) A mi már most a harmadik kérdést illeti, a melyre a t. képviselő úr czélzott, (Halljuk! Halljuk!) hogy t. i. a katonai bíróságoknak hatásköre ma még nincsen törvény által szabályozva, ennélfogva azoknak hatásköre törvényes alappal egyáltalában nem bír, — gondolom ez volt a fejtegetés lényege, — e tekintetben a t. képviselő úr figyelmét, hogy csak az utolsó, nem ugyan speeialiter ebben a kérdésben alkotott törvényről, de mégis törvényről szóljak, felhívom az 1889-iki véderőtörvényre, a melynek 62. szakasza egyenesen meghatározza, hogy mely viszonyok azok, a melyekre nézve az állampolgároknak egy része, és az is meg van mondva, hogy melyik része, alá van vetve a katonai hatóságoknak, a katonai törvényeknek és a katonai fegyelmi szabályoknak. Igaz, hogy részleteiben ezen intézkedések nem kimerítők; de mégis a határoknak megszabására nézve ezek törvényesen, megállapított elveket tartalmaznak, iprllfs S án, leemlmtoii. §1 s a mennyiben nekem is feladatom arra ügyelni, hogy a katonai bíróságok hatásköre tovább ne terjesztessék, mint a mennyire a törvényekben meg vau húzva, és a polgári bíróság elől ügyek el ne vonassak: ezért, ha baj történik ez irányban, én is felelős vagyok, mert erre, mint a polgári bíróságok hatáskörére, én is tartozom felügyelni. A mi már most azt illeti — s azt hiszem, ez volt a fejtegetés főtárgya, — hogy a katonai büntető törvénykönyv és eljárás előkészítése az igazságügyministert illeti, ez tévedés. En azt mondtam: Míg csak előkészítésről van szó, addig én tanácsadó vagyok; de mihelyt kezdeményezésre kerül a dolog, azaz, mihelyt javaslat beadása felett határozni kell és az beadatik, akkor már én is felelős vagyok e cselekvényekért, a mennyiben ahhoz a javaslathoz hozzájárultam, annak védelmét én is elvállaltam. De magát a javaslat előkészítését sohsem tekintették az igazságügyminister magától értetendő feladatának, nem még abban az esetben sem, melyre hivatkozni tetszett a Horváth Boldizsár által benyújtott javaslat esetében. Mert miről volt ott szó? A katonai bíróságok hatásköréről, tehát oly intézményről, mely kétfelé szabja meg a határvonalt, mert az a hatáskör meghatározása nemcsak a katonai bíróságokra, hanem negatíve a polgári bíróságok hatáskörére is vonatkozik. Ugron Gábor: Ma ez sincs! Szilágyi Dezső igazságügyminister; Külön törvény róla nincs. Nem is akarom állítani, hogy ily törvény nem volna helyén. De felhívom t. képviselőtársam figyelmét az idézett szakaszra, melyben több is van ugyan, de a fődolog benne az, hogy ma törvényes határok igenis vannak. Az tehát, hogy Horváth Boldizsárazta javaslatot benyújtotta, még pedig a magyar kormány nevében és határozatából, épen nem bizonyítja, hogy a katonai büntető eljárást és törvénykönyvet az igazságügyministernek kell kidolgoznia. A dolog természeténél fogva minden törvényjavaslatot czélszeríí kidolgozni, a hol a rokontörvények alkalmazása és gyakorlati hatálya a dolog természete szerint legjobban ismeretesek. Hanem azt mondtam, hogy mihelyt a kezdeményezés stádiumába lép a dolog, minthogy a kezdeményezés pusztán és egyedül a magyar kormányt, és nem a közös kormányt illeti, igen természetes, hogy .azon kezdeményezés az én hozzájárulásom nélkül nem történhetik. Ha tehát kezdemény eztetik valami, azért felelős leszek. (Felkiáltások a szélsőbalon: Azért is, ha nem kezdeményestetik!?) Igen, azért is különösen, a mennyiben t. i. az én eljárásomban van a nem kezdeménvezés oka. De azt teljességgel nem fogadhatom el, hogy a dolog természeténél fogva a javaslatok kidolgozása 12*