Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.
Ülésnapok - 1892-192
192. erszégts ülés 1893. áprilíg 8-án, szombaton. g7 tiszti tanfolyamon minden tárgyat németül tanítanak, még a franczia nyelvtant is? B, Fejérváry Géza honvédelmi minister: Nem! Ugron Gábor: Akkor jó. Mondja meg hát a minister űr, mit tanítanak németííi ? Mert én nem mehetek oda spitzliskedni, hanem itt van a honvédelmi tárcza képviselője, és kell, hogy tőle kérjek felvilágosítást. (Helyeslés bal felöl.) Kérdem, mi az oka annak, hogy a felsőbb tiszti tanfolyamon több tárgyat németül adnak elő? Már most méltóztassék elgondolni, hogy valaki, a Id a magyar honvédségben magyar szolgálati szabályzat, magyar vezényszó mellet 20 évet eltöltött, — mert körülbelül ennyi kell ahhoz, hogy első osztályú századossá lépjen elő, — a ki teljesen a nemzeti szellemben és magyar nyelven művelte magát, berendeltetik a csapatszolgálatból a törzstiszti tanfolyamra, és hogy törzstiszti vizsgát tehessen, németül kell tanulnia! Miért? Hisz az a fő, hogy az ellenséget megverjék, nem az, hogy németül tudással verjék meg! (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Hiszen II. Frigyes, Kémetország legnagyobb stratégája, minden katonai munkáját, legnagyobb politikai értekezéseit is franczia nyelven írta! Hiszen a katonai dicsőségnek ez a német szó csak újabb virága! (TJgy van ! ügy van! bal félőt) Vájjon szabad-e annak az idősebb csapattisztnek, a kinek elég kín, hogy 40 éves korában ismét az iskola padjaira kell ülnie, hogy előléphessen, még a német nyelvel is vesződséget okozni, a helyett, hogy a valódi katonai tudó mányi tanulja? (Uay van! TJgy van! bal felől.) Hisz az alatt az idő alatt, ha ettől ment volna, sokkal tökéletesebben sajátíthatná el a katonai tudományt! (TJgy van! Ügy van! bal felöl.) Midőn magyar katonai tiszti akadémiát kívánunk, s kívánjuk, hogy a közös hadsereg élén álló magyar csapatokban a commandó és administratio nyelve is magyar légyen, akkor, ha az igényeinknek érvényt akarunk szerezni, előbb arra kel törekednünk, hogy a honvédségtől a germanisatio kikiiszöböltessék és mondhatom, ez az osztrák taktikának és a minister úrnak egyik legügyesebben választott fegyvere és igen jól megválasztott eszköze, mert nekünk a helyett, hogy a közös hadsereg körében kellene küzdenünk azért, ho?y nemzeti nyelvünk és nemzeti kultúránk érvényesüljön, előbb idehaza a parlamentben kell küzdenünk azért, hogy a honvédségi intézmény a germanisatio alakjától megtisztittassék. (Zajos tetszés. Úgy van! Úgy van! bal felől.) Mert engedjen meg a t. minister űr, nagy nemzetek megteszik azt a pazarlást, hogy nemzeti erőikből kisebb részleteket eltékozolnak, és nemzeti erőiket könnyelműen elfecsérlik; de egy kis nemzet, annyi idegen faj közepette, mint a magyar, most, mikor a nemzetek a népek nagy harezra készülnek, nem vesztegetheti el parányi erejét. (Zajos helyeslés és tetszés bal felöl.) Ha a francziák a chauvinismus fentartásának egyetlen egy porszemnyi eszközétől sem riadnak vissza, hogy felhasználják, és a nemzeti öntudatot] ébren tartsák és élesítsék, akkor nekünk magyaroknak, kik nem ütközeteket vesztettünk el, hanem egy függőleges állami viszonyban vagyunk, a kik nemzeti életünk legpregnánsabb kifejezőjével: nemzeti hadsereggel nem birunk, saját védelmünkre felszerelve sem vagyunk, idegen gondnokság alatt, idegen megszállott csapatok terhe alatt nyögünk, százszor inkább kötelességünk, hogy erőnk minden parányi tényezőjét ébren tartsuk és kifejlesszük. (Zajos helyeslés tetszés bal felől.) Ezért kell a honvédség köréből a germanisatiot kiüldözni. (Elénk helyeslés bal felől.) Tudom, mindennek van védelmezője a túlsó oldalon, tehát annak is lesz, hogy a honvédség közoktatási inté/.ményeiben a rémet nyelven való tanítás, — nem a német nyelv tanítása, — be van hozva, s azt fogják mondani, hogy ez csak a nevelési intézményekben van igy, hogy a honvédség admínistratiója tiszta a német nyelvtől, és ez annak belső kezelésébe nincs behozva. Nem akarok arról beszélni, hogy a honvédelmi ministerium a közös hadügyministeriummal mily nyelven levelez, hanem engedje meg a t. ház, hogy elébe vágjak azon argumentumnak, a melyet a túloldalról fel fognak állítani. (Olvassa): »Útasítás az állomány vezetésére a m. kír. honvédségnél. Kiadatott 1892-ben. 32. lap, (Halljuk! Halljuk!) 4. pont. A közös ludsereg tartalékából (póttartalékából) származó legénység alosztály anyakönyvi lapjai, a mennyiben egyáltalán gzerkesztendők, volnának, (16 §. 2. pont) olyképen állítandóki, hogy a magyar szövegű űrlapok meg felelő rovataiba a német szövegű anyakönyvi lapok adatai német nyelven bevezettetnek. A honvédségnél történt esetleges változások azokba folytatólagosan magyarul (horvátul) vezetendök be.« Bocsánatot kérek, a törzskönyvi anyalapot a honvédségnél nem egészében, hanem egy részében azokról, a kik a közös hadsereg tartalékából és póttartalékából jönnek át, a honvéd ség ügykezelésében magában is németül vezetik, (Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) és félnünk kell attól, hogy úgy járunk, mint a Ludovicaakadémiánál a német nyelvvel, hogy először egy tantárgyat, azután kettőt, és most már négyet tanítanak német nyelven, s ez igy terjed tovább, úgy, hogy, mint a filloxera ellen, nincs mód ellene védekezni, (Zajos tetszés és derültség bal felöl.) és nem lehet a törvényhozás elég óvatos, hogyha a honvédség belső ügy .