Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-192

192. országos ülés 18»S. április 8-án, szombaton. 79 szempontjából múl hatatlanul szükségesnek tartottunk. A másik, a mire reflectálni kénytelen vagyok, az, a mit a t. képviselő úr a delegatioban hosszú éveken keresztül történtekre vonatkozólag mondott. Én nem emlékezem, nem tudom, hogy a t. képviselő úr mikor volt a delegationak tagja; de azt igenis tudom, hogy én még a Deák-párt idejében, 1873-ban tagja voltam, és azóta majdnem szakadatlanul egy pár év kivételével, mikor párton kívüli állást foglaltam el, tagja voltam a delegationak; 1874-ben és 1875-ben pedig a delegatioban előadó voltam. Igen jól emlékszem tehát arr;i, mikor első izben felmerült a Magyarországon felállítandó tiszti akadémia kérdése; igen jól emlékszem, mert résztvettem az a körül forgó controversia minden mozzanatában, résztvettem, a mikor a Deák-pártnak voltam tagja, a mikor az egyesült ellenzék részéről lettem a delegatioba kijelölve. (Z'ijos derültség a bal- és\ szélső baloldalon.) Igenis, büszkén hivatkozhatom arra, mert mint ismételve említettem itt e házban . . . (Derültség a bal és szélső baloldalon. Zaj és mozgás. Klnök csenget. Halljuk ! Hall/uk! a jobboldalon.) Polónyi Géza: A vacsora-párt részéről! Pulszky Ágost: A t. képviselő úr nagyon jól tudja, hogy azon híres és sokszor emlegetett vacsora-párt tagjai közül igen sokan ülnek itt, de én annak tagja sohasem voltam, és soha sem vettem részt oly pattalakúlásban . . . (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) és jogom van a legnagyobb indignatioval, . , . (Zajos derültség a bal és szélső baloldalon.) visszautasítani minden olyan insinuatiót, mintha valaha olyan pártalakálásban részt vettem volna, a mely minden tekintetben nyíltan és őszintén be nem vallotta volna álláspontját. (Zaj és mozgás a bal- és szélsőbalon, Egy hang: Ez személyes kérdés?) Elnök: Ez személyes kérdés; különben kötelességemnek tartottam volna a képviselő urat figyelmeztetni. Pulszky Ágost: De képes vagyok bizonyítékkal szolgálni arra a magatartásra, melyet folytonosait és állandóan követtem a delegatio tárgyalásainak minden fázisában, s itt hivatkozom a naplók szakadatlan tanúiságára, hogy a delegatioban mindig ugyanazt az álláspontot foglaltam el, még pedig a delegatiok többségével, majdneai egyetemességével, együtt. Mert t. képviselőtársam is be fogja ismerni, hogy az ő álláspontja a katonai kérdésekben mindig külön álláspont volt; akkor is, a midőn a Deák-párt kebelében foglalt helyet, a mi természetesen csak egyéni függetlenségének válik becsületére; de a mi mutatja, hogy az ő politikája akkor sem volt az, a mi az akkori ministerelnöké és későbbi külügyministeré, gr. Andrássy Gyula volt, a kinek álláspontját e tekintetben az országgyűlés és a delegatio többsége mindig támogatta. Én tehát csak azt akartam constatálni, hogy az az álláspont, melyet itt kifejtettem, nem volt új, nem volt egyéni álláspont, nem olyan, a melylyel szemben lehetne hivatkozni a honvédelmi törvény megalkotóinak és kifejtőinek vélemé nyére, hanem ugyanazon álláspont volt állandóan a melyet gr. Andrássy Gyula minden beszédében kifejezett, azon álláspont, mely a hazaszeretet és az ország jogos igényei iránti meleg érzést egyesíteni tudta azon tekintetekkel, melyek a monarchia védképessége szempontjából miílhatatlanúl szükségesek. Ennek constatálására, akartam szorítkozni; a többiekre lesz alkalmam máskor kiterjeszkedni. (Helyeslés a jobboldalon.) Josipovich Géza jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. há^! Azt hiszem, a házban már annyi felszólalás hangzott el, s oly súlyos érvek kíséretében a minister úr működésével szemben, hogy tán ideje lett volna, hogy a minister úr ne várja be, hogy az ellenzék szónokai mind beszéljenek, és csak azután válaszoljon ; mert a vitának csak úgy van értelme, ha a kérdések pro és contra megvitathatnak, és abból a közvélemény levonhatja a tanulságot. Megvallom őszintén, nem tartom sem a kormány, sem a minister úr politikája kifejezésének azt, a mit Pulszky Ágost t. képviselő úr tegnapelőtt elmondott. Szükséges volna, hogy a fölvetett kérdésekre nézve a kormány álláspontja ismeretes legyen, hogy mi a szerint szólhassunk hozzá a kérdéshez. Hanem nagyon természetei, mindenki nem beszélhet akkor, mikor az ellenzék részéről föliratkozottak már mind beszéltek; egyedül ministernek áll jogában és hatalmában, a vita bezárása után szólani. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Nem várom be, nem is volt szándékomban! Ugron Gábor: A minister úr működésével nem vagyok megelégedve, sőt azt Magyarország honvédelmi fejlődésére nemhogy szerencsésnek nem tartom, hanem nagyon kárhozatosnak. (Úgy van! a szélsőbalon.) A ki Magyarország honvédelmi tárezáját bírja, annak azon intézménynyel mely gondozásira van bízva, együtt kell élnie, együtt kell éreznie, együtt kell fejlődnie. {Igaz! Úgy van!) Nem szabad, hogy valaki Magyarország honvédelmi tárezáját csak lépcsőnek tekintse, a melyről egy magasabb állásra lehet eljutni, hanem egy oly végső megállapodásnak és végczélnak tekintse azt, hogy azon intézmény fejlődésében találja fel életének végczélját, teljes büszkeségét és férfiúi munkásságának egész ösztönét. (Élénk helyeslés a bal- és szélső)báloldalon.) A minister úr véderő-rendszerünkben egy nagyon nevezetes korszakot és nagy feladatot lett volna hivatva betölteni. A korszakot lefog-