Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-192

7g 19í> *rsiig*g fiiéi ISM. áprülit «-án, txoaMoiu t. háztól, hogy e beszédet meghallgassa, és azt hiszem, az ügynek teszek szolgálatot vele, ha e beszédet felolvasom. (Halljuk! Hálljrik!) 1868. augusztus 1-én gr. Andrássy Gyula, Komárom város akkori érdemdús képviselője, boldogult Ghyczy Kálmán aggályainak eloszlatására ezeket mondta (olvassa): »Azt mondta Komárom város igen t. kép?iselője, hogy az általános védkötelezettségen alapuló védrendszer csak ágy fog megfelelni ezéljának, ha mindazok, kik a hadseregbe lépnek, egész hazafiúi öntudatukkal lépnek belé, ha maguk körűi barátaikat, rokonaikat fogják egyesítve szemlélhetni. Tökéletesen egyetértek e tekintetben a t. képviselő úrral. Azt gondolom, ez nem csak az ő kívánsága, hanem a báz többségéé, az egész országé is. A ministerium épen e szempontból nagy súlyt helyezett ő Felsége tanácsában a nemzet azon jogára, hogy Magyarország fiai a közös hadseregben csakis magyar hadcsapatokba osztassanak be. A nemzet ebbeli történeti joga nemcsak fenn van tartva a törvényjavaslat által, de ki is van terjesztve; mert eddig a magyar ujonezok más technikus csapatokba is osztattak; ezen törvény értelme szerint pedig csupán csak magyar hadcsapatokba sorozandók, Megnyugtatásul mondhatom a t. háznak, hogy ő Felsége e tekintetben már is oda méltóztatott utasítani a közös hadügyministeriumot, hogy javaslatot adjon az iránt, hogyan és mily mértékben kellene a külön magyar műszaki ezredeket és csapatokat felállítani. Nagy súlyt helyezett ő Felsége kormánya a nemzet ezen jogos követelésére azért, mert igenis érzi, hogy a közös haderőnek nem árthat, hanem csak használhat, ha a magyar katona ezen seregben nemcsak száraz kötelességét teljesíti, hanem saját külön hazaszeretetének egész súlyát viszi át a sereg csapataiba « (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Ajánlom figyelmébe Pulszky úrnak és a honvédelmi minister urnak. (Derültség bal felől.) Sajnálnám, ha nem venné figyelembe, fel is teszem, hogy figyelembe veszi. B. Fejérváry Géza honvédelmi minister: Aláírom! Ernuszt Kelemen (olvassa): »És ha e hazának és a seregnek minden tagja kétszeresen van érdekelve a sereg jó és rossz sorsában: először, mint a közös seregnek tagja, másodszor, mint magyar állampolgár. Nem tartom én sem jogtalan kívánságnak, sem a közös védelemre nézve veszélyesnek, ha Magyarország, mely mélyen érzi, hogy a monarchia megvédése magyar érdek is, azt igényli, hogy ne kelljen névtelenül elvéreznie az összes terület megvédésében, hanem azt gondolom, hogy a törvény akkor, mikor világosan rendelkezik arról, hogy csak magyar csapatokba sorozhatok be Magyarország fiai, alkalmat adott arra is, hogy miként őseink Európa különböző csataterein babérokat szereztek és dicsőitették ez által a magyar nevet, úgy azt tehessék jövőben is azok, kik a közös birodalom közös megvédésére hívatva lesznek.* Ez a szellem hatotta át azokat, a kik e törvényt megalkották, ez lehetett csak az intentio, a melynek abban hitelezést adtak, és hiába jönnek, mint annak idején Oroszországban, hamis harmadik Péterek, vagy új hamis mahdik, azoknak interpretatioja akár szóval, akár tollal nem fogja e szellemet megdönteni, és a nemzet valódi értékét meghamisítani. (Élénk helyeslés bal felöl.) Hogyan feleltek meg e szellemnek honvédségünk és hadseregünk organisatiojában ? Csak néhány pontot leszek bátor elősorolni, mert nem akarom a házat túlságosan untatni. (Halljuk! Halljuk!) A kiegyezési törvény 13. §-a ő Felségének a 11 §-ban jelzett jogaival szemben határozottan fentarrja a beszállásolás és elhelyezés jogát. Ezt elcsűrték-csavarták; én ellene küzdtem e házban, természetesen leszavaztattam. Ez volt az első statio. Következett utánna a véderőnek három főosztályra való sorozása. Méltányosan" és igaz ságosan, a közteherviselésnek megfelelően a hadseregbe a legfiatalabbakat, a leghivatottabbakat osztották be, nem a családapákat. Utána jött a honvédség, a mely kevésbbé terhes hivatás — és ezután a népfölkelés. Ezt szerencsésen több tekintetben összebolygatták. Csak arra hivatkozom, hogy a népfölkelés első öt korosztályát háború esetén beviszik a közös hadseregbe, ha nekik tetszik. Összebolygatták úgy, hogy némileg a törvényhozás jogát is megzavarták, mert míg ezelőtt tudtuk, hogy 800.000 főből áll a hadsereg, tudtuk, hogy mennyi a pótjutalék, most az ide-oda ehangeirozással sohasem tudja senki, hogy mit csinálnak. Innen jő az, a mit Pulszky Ágost képviselőtársam szemére hány Tóth képviselőtársamnak, hogy mi az, hogy több katonát hoz ki. Ezért akarják csöndesen becsempészve az új kereteket megalakítani, hogy azon az alapon azután azokat besorozhassák. (Helyesles bal felöl.) Előállott azután a magyar akadémia kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Igaz, t. Pulszky barátom, nekem is szerencsém volt Bujanovich, Bánó és számos más barátommal akkor a delegatioban lenni, nem tudom, ott volt-e már ő is. A szellem olyan volt abban az időben, hogy midőn mi ott három hónapot veszekedésben töltöttünk a delegatioban, néha úgy volt az elintézés, hogy 28 Deákpárti szavazott 32 ellen, a miről most szó sincs, mert ma csak látszólag szabad ott ellenzéknek lennie, magnak, de azok-