Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.
Ülésnapok - 1892-191
|| 191. omágOB illés 189$. nak szükségessége fenforogbat; csakhogy ez nem történhetik máskép, mint a tegnapi jegyzőkönyv hitelesítése után, és így azzt.l a véleűiénynycl, mely itt a házban nyilvánult, hitelesíttessék az, hogy t. i. igenis megtörtént a jegyzőkönyvi)e foglalt enuntiatio, de az nem volt a háznak határozata, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Más határozathoz azt hiszem, a parlamentnek ezen az oldalán senki sem járulhatna, mert akkor volna egy okmány, mely a világon létezett összes parlamentek okmánytárában egyedül állna, a melyet a ház határozata hozott, melynek valódiságához, és a melynek megtörténtéhez a parlamentnek összes ellenzékei hozzá nem járultak. Ez, t. ház, oly okmány- volna, melyet a parlameníarismus maga nem enged produkálni, mert a parlamentarismu.s igaz, bizonyos formáknak gyakorlata, de nem mesterkedéseknek gyakorlata. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A követett eljárás pedig a parlamentarismusnak olyan meghamisítása, mely a formák helyett a mesíerkedéseket akarja behozni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az ellen, hogy- a házszabályok miként alkalmaztatnak, kifogásokat minden időben lehet tenni, hogyha azok a kifogások objectiv alapon nyugodnak. (Úgy wan! bal felöl.) Már most felhívom a t. háznak minden oldalát, felhívom a ministerelnök urat, felhívom a többséget tanúul, hogy az-e az első eset, hogy "a mikor a legfontosabb és legkényesebb kérdések felett kell a határozatot kimondani, akkor az elnök ár a határozatot kimondván, elmenekült az elnöki székből, (Felkiáltások bal felöl: Igaz! Úgy van!) úgy, hogy azután napok múlva is vitatkoztak itten, hogy vájjon a határozat, mely kimondatott, helyesen mondatott-e ki, s e határozat meghozatalánál a házszabályok megtaríattak-e, igen, vagy nem? (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Csodálatos dolog, hogy azon eontroversiákat, azon izgatottságot és azon békétlenséget és turbulentiákat, melyeket az elnök úr eljárása a többség támogatásával felkelt, az ellenzék rovására akarják írni, noha napról-napra, egyik esetről a másikra látja az egész világ, — és a csillagokat nem lehet az égről letagadni, mert fényesen állanak azok, — (Derültség a bal- [és szélsőbalon.) hogy folytonosan, únos-úntalan az elnöki székből provokáltatnak az ily eljárások, és a helyett, hogy azok kellő kritikában részesíttetnének, az elnöki gyengeségeknek, nem pedig az elnöki tekintélynek kel védelmére a többség. Ez ingatja meg az országban mindenütt a parlament, annak tekintélye és fegyelmezettsége iránti bizalmat. (Igás! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) És mivel védekeznek ott a túlsó oldalon? április 7-én, pénteken. Azzal, hogy az elnök úr nem hallotta. Megengedem. De ennek két oka lehet. Az egyik az, hogy az elnök úr a legkényesebb, a legkritikusabb pillanatokban nem figyel oda, mert ha oda figyelne, nem történhetnék meg az, hogy ne az egész háznak, hanem csak a ház egyik pártjának szolgáltasson igazat. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) A másik pedig az, hogy az elnök úr, — a mi fájdalom, természetadta fogyatkozás, — nem jól hall. (Zaj a jobboldalon. Igaz! Úgy von! a bal- és szélsőbalon.) Ha ez a fogyatkozás megvan, akkor a t. elnök úr olyan tisztet nem képes betölteni, (Úgy van! bal felől.) a melynek betöltésére épen a jó hallás a legszükségesebb. (Úgy van! bal felöl.) Beszéljünk, t. ház, nyíltan, világosan és őszintén. (Halljuk! Halljuk!) A nyíltság és az igazság nem sérthet senkit. (Úgy van! a baloldalon.) Nem egyszer, hanem többször történt már itt a házban, hogy az elnök úr a felszólalásokat nem vette észre, vagy nem hallotta. Köztudomású dolog, hogy a t. elnök ár hallása fogyatékos; hát ebből, a t. elnök úr hallásának a fogyatékosságából az következzék, hogy mi olyan jegyzőkönyveket hitelesítünk, a melyek a ház határozatait meghamisítják? (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Hát ha a fogyatékosság az elnök úr hallásában van, akkor azt kell orvosolni. (Úgy van! a bal- és szélsőbalon. Mozgás jobb felöl.) Ebből nem az következik, hogy a ház lemondva saját tekintélyéről és méltóságáról, tudva olyan jegyzőkönyvek, vagy jegyzőkönyvi pontok hitelesítéséhez járuljon, melyek az elnöki enuntiatio megtörténtét híven visszatükrözik ugyan, de a ház hozott határozatának kétséges voltát nem tűntetik fel úgy, mint az a valóságban kitűnik. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Méltóztassék jól meggondolni a dolgot, vájjon annak a sokszor emlegetett parlamenti tekintélynek érdekében áll-e, hogy folytonosan olyan situatio teremtessék, hogy ma-holnap az ellenzék a magyar parlamentből is úgy lesz kénytelen kivonulni, mint a szerb szkupstinából kivonult az ellenzéki párt? Avagy 7 talán azt méltóztatik egy helyes, egy rendes parlamenti viszony mintájául felállítani, hogy a többség az elnök úrnak adott hatalommal minden módon meg akarja fosztani a parlamenti kisebbséget attól, hogy a valóságot itt a házban a házszabálynak megfelelőleg is constatálja? (Helyeslés baloldalon.) Hiszen mit kívánunk mi? Kívánunk olyan dolgot, hogy önöknek a lelkiismeretükön kell erőszakot tenniök? (Derültség.) Könyörgünk mi önöknek, mint a hogy ezt igen szép, igen helyes, igen nemes módon Pulszky képviselő úr tette, hogy tegyünk mi magunkon erőszakot? (Nagy derültség.) Hiszen nem arról van szó, hogy mi a
