Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-191

"" V&. orwtfM nU» 1^8. áprlllB 7,<n, pénteken. mielőtt ezen határozat emmciáltatott, igen vagy nem? (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső táloldalon.) Es már most, t. ház, Rohonczy t. képviselő úr felolvassa a házszabályok 177 ik szakaszát. Csakhogy nem méltóztatott előzetesen eontemplálni a szakaszt, mert annak második bekezdése szerint, t. h, ha az eredmény kétséges, feltétlenül elrendelendő az ellenpróba, a nélkül, hogy tiz képviselő akár szóval, akár írásban kérte volna; elég egy képviselőnek kétségbevonni az eredményt, s akkor az ellenpróbát feltétlenül el kell rendelni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Ha ellenkezőleg állana a dolog, ha a t. képviselő úr, vagy akárki e házban az elnök úrnak akarná azon discretionális jogot megadni, hogy egyedül, és csak ő van hívatva annak megállapítására: vájjon forog-e fenn kétség, vagy nem, akkor fölösleges volna a házszabály, fölösleges volna minden szavazás, mert az elnök a saját tekintélyével mindig lehetetlenné tehetné azt, hogy a valóságos többség enuneiáltassék, ha az neki nem tetszik. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) így a házszabályokat nem lehet alkalmazni, így nem fogjuk acceptálni. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) T. ház, ha ez a dolog praecedens nélkül állana, még talán nem volna, olyan méltó ok a félj aj dúlás ra; de hiszen önök tapasztalhatták, hogy rendszeresen kezd megtörténni, hogy az ellenpróba alkalmazását az elnök úr nekünk megtagadja. (Ettenmondások a jobboldalon. Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Tapasztal Itatták a többség tagjai, hogy midőn tényleg megtagadtatott az ellenpróba alkalmazása, ezen eljárásért nem jajdúltunk fel egy e-etben sem. De most ide kellett hoznunk a kérdést, mert íigy áll a dolog, hogy a kisebbség határozata mondatik a többségének. Ez meg nem tűrhető, mert ily módon a tanácskozások további lehetősége ki van-zárva, vagy legalább azok komolysága van veszélyeztetve, ott, a hol akár tendentiosusan, akár félreértésből, akár elhamarkodottságból oly eljárás követtetik, a mely meghamisítja a tanácskozás eredményét. (Igás!-Úgy van ! a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Mit állítok, t. ház, én tény gyanánt? Az hozatik fel,, hogy a gyorsírói jegyzetekbn, mint az elnök úr mondja, nincs benne az, hogy ellenpróba kéretett, habár egy csekély megjegyzés foglaltatik bennük. Igen, de hát nem tudjuk-e azt, hogy a gyorsírói jegyzetek csuk addig terjednek, míg az ülés tart; de a mint az elnök úr kijelentette a határozatot, azon pillanatban be is zárta az ülést. (Zaj jobb felől.) És ebben van az eljárásit k az a formája, melyet az elh nzék részérő! kifogásolnunk kell. Mert, t. ház, méltóztassék csak egész nyugodtan és higgadtan egy tényt meghallgatni, (Halljuk! Halljuk!) és ez az: Azt mondani, hogy az elnök úr nem hallotta a kérelmet, hogy az ellenpróba rendeltessék el, szabad és lehet; én el is hiszem, de hivatkozom magára az egyik jegyzőre, a ki a képviselőház elnöke mellett ült, és hangosan kérte és kívánta az ellenpróba elrendelését. (Ellenmondások jobb felől.) Gr. Károlyi Gábor; Nekem elég éles hangom van! Polónyi Géza: De magunk is kívántuk, tiznél többen, a kik jelen voltunk, mindnyájan kívántuk az ellenpróbáí. Már most mi indítja önöket arra, hogy elzárkózzanak a tények constatálása elől? Az állíttatik, hogy a képviselőház nem is volt határozatképes, és mi a határozatképességet is constatálni kívántuk, és ezért kértük a megszámlálás elrendelését Ez sem engedtetett meg. (Zij.) Hát hová megyünk mi a tanácskozásokban, t. ház, ha ily módon gyakorol tátik az elnöki hatalom? Az elnök úr a házszabályok megsértésével enuneiálf egy határozatot, melyre nézve, — hogy gyengéd kifejezéssel éljek, — nincs eonstatálva, hogy a többség határozata volt. (Ettenmondások a jobboldalon.) Már most Perczel képviselő úr, azt mondja, hogy annak a pártnak a megbízottja megszámlálta a képviselőket. Hát először is én nem hiszem, hogy a parlamentben joga volna bárkinek a párthoz tartozó képviselőket egy interpellatiora adott válasz alkalmával leltár szerint számítani, s előre feltenni, hogy azok hogy fognak szavazni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert meggyőződhetett tegnap is a képvi-elő ur, (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy azon képviselő urak között, a kiket bizonyára a szabadelvű" párt táborába számít, —a mit én magam láttam, — három ülve maradt. (Mozgás és ellenmondások jobb felől. Úgy van! Úgy vart! a szélső baloldalon.) Olay Lajos: En megmondom a neveket is' Láttam, hogy ülve maradtak! (Felkiáltások jobb felől: Kik azok?) Gr. Károlyi Gábor: Nem illik neveket kérdezni, nem vagyunk denuntialók! (Zaj jobb felöl.) Polónyi Géza: Már most Perczel Dezső t. képviselőtársamat kérdem én, ha abból a leltárból levonja még azt is, hogy maga Fejér váry igen t. mintatér úr n;m képviselő, és így már a negyedik szavazattal találkozik, a mit a leltárból le kell vonni, hol marad az az öt többség, a melyet constatáltnak lát? Hiszen már ez az adat elégséges arra, hogy be kelljen, látnia, hogy itt az ellenzéken volt a többség, még ezen állítása szerint is. És hol van ki-