Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.
Ülésnapok - 1892-191
^4 ** !- e"***** ttlés ISflt, iprtlli 7-én, pénteken. igen, vagy nem. Ha a jegyzőkönyv a tényeknek tnrg nem fele], akkor meg kell azt változtatni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Én itt ülök majdnem közvetlen közelében a t. elnök urnak, hallottam szórói-szóra, a mi itt mondatott, láttam mindent, a mi itt történt. Szabályszerűen a jegyzőkönyv akkor jegyezhetné fel, hogy felállással és íilvemaradással történt a szavazás és a többség tudomásul vette a választ, ha csakugyan az ellenpróba megtörtént volna, de a mikor önök sem tagadhatják, hogy oly kevesen voltunk itt jelen, hogy legalább is kétséges volt a töbl ség, a midőn i.em lehet tagadni, mert itt ültem, hallottam nemcsak egy oldalról, hanem 20, 30 oldalról, magam is oda kiáltottam, hogy »ellenpróbát kérünk*, és ez nem történt .... (Igaz! Úgy van! a s:élsöbálon. Zaj jobb felől.) Gr. Károlyi Gábor : Ha most mind siketek, arról nem tehetünk! Helfy Ignácz*. akkor nem lehet azt mondani, hogy a jegyzőkönyv híven felel meg a tényeknek; épen azoknak nem felel meg. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) De a ház t, elnöke nagyon helyesen mondta azt, hogy az elnöki szék iránti tisztelet megköveteli, hogy ne kételkedjünk annak valósága ban, a mit az igen t. elnök úr mondott. Tökéletesen igaza van. És én nem kételkedem benne, sőt bátran merem hozzátenni, hogy t. barátaim sem kételkednek. (Helyeslés a szélsőbalon) De hát nőért nem hallotta ö azt, a mit mindnyájan hallottunk ? Ebben van tulajdonképen a sok zavar titka, melyet, — fájdalom, — t pasztalunk oly gyakran ebben a házban. (Zaj. Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Engedje meg a t. ház, hogy azzal az objectivitással, melylyel rendesen szólani szoktam, elmondjam, a mit senki sem tagadhat. (Halljuk! Halljuk í a szélsőbalon.) Tegnap volt alkalmunk hallani a kormány elnök in szájából, hogy milyen baj az, a mikor egy ezredes idegbajos. Hát ez nagy baj ; hallottuk, hogy mi következett belőle. Egy képviselőház elnöke Fokkal több egy ezredesnél . , . Szalay Imre: Valamivel! Helfy Ignácz: .... Azzal a nyugalommal kell bírnia, a mivel egy hadvezér bír; nem szabad dühbe jönnie, haragudnia, iudulatoskodnia. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloyi.) Ezért nem hallotta a t. elnök úr, én magam láttim, mondhatom, sokfelől hallottuk a kiáltást »ellenpróbát*, csak épen az elnök úr nem hallotta, mert már magán kívül volt, sápadozott, pirosodott. (Élénk helyeslés a szélsőbalon. Egy hang: Ez a szerencsétlenség. Zaj. Mozgás jobb felöl.) Méltóztassék temperamentumán egy kissé erőt venni, és igyekezzék megszerezni azon nyugalmat, a mely nélkül egyáltalán semmit sem lehet, de különösen nem lehet országgyűlési tanácskozásokat vezetni. A mi pedig a jegyzőkönyvet illeti, — miután mi, a kik ezen az oldalon ülünk, majdnem mathematikai bizonyossággal tudjuk, hogy az a tényeknek csakugyan nem felel meg, mert ellenpróba nem volt, és í^y a többséget constatálni nem lehetett, — azt hiszem, hogy a legegyszerűbben úgy tehetjük a dolgot jóvá, — nem a Baját érdekünkben szólunk, mert hiszen látjuk, kojry a kormánypárt óriási többségben van, — ha újból szavazás alá méltóztatnak bocsátani a kérdést, hogy tudomásul veszi-e a t. ház a honvédelmi minister úr válaszát, igen vagy nem ? Más megoldását a kérdésnek én nem látom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Molnár Antal: Perczel Dezső! Perczel Desző: T. ház! Miután úgy látom, hogy leginkább a körűi forog a vita, vajjou tegnap az a többség, a melyet az elnök úr az elnöki székből eonstatált, hogy tudomásul vette a választ, csakugyan létezett-e, vagy nem: én, a ki tegnap figyelemmel hallgattam végig az ülés utolsó jelenetét, bátor vagyok egész határozottsággal constatálni, hogy igenis a többség meg volt, és pedig nyolez szótöbbség volt, a párt részéről megbízott egyén összeszámítása szerint. Mert megnyugtathatom a házat, hogy mióta az a meglepetés történt, hogy a többség a »Hamburgei- Nachriehten« kérdésében le^zavaztatott, van gond fordítva arra, hogy a több ség minden egyes alkalommal constatáltassúk. (Hosszantartó zajos derültséi/ a szélső baloldalon. Felkiáltások: Gratulálunk!) Minthogy erre hivatkoztam, kötelességem volt azt a háznak nyiltan megmondani. És biztosíthatjuk a t. házat, hogyha nem lettünk volna többségben, bizonyára kértük volna a szavazásnak a mai napra való elhalasztását, mert parlamentáris többségnek az egyenes kötelessége és a házszabályok illető rendelkezése egyenesen a többség jogaínak biztosítására, nem pedig ohicaneok lehetődé tételére van felvéve. Én tehát határozottan eonstatálhatom, hogy igenis többségben voltunk. Ép úgy a leghatározottabban emlékszem arra, hogy az ellenzék részéről sem az ellenpróba, sem a névszerinti szavazás nem kéretett addig, míg az elnöki enunciatió meg nem történt. Korábban igenis kéretett névszerinti szavazás, de csak szóval. Gróf Károlyi Gábor maga vitte fel az ívet egy aláírással; a jegyzői székben toldották meg a 2—7-ik aláírással, de többel nem. Ez a tiszta tényábás, a melyet tartoztam előadni. Kérem ezek után, méltóztassék a jegyzőkönyv hitelesítése után napirendre térni. (Élénk helyeslés jobb felől,)
