Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-190

gg 110. araAgei ftlés 1898. Aprtlli 64b, csStBrf^r.. többiekkel azonban nem ; lehet a politikának egy részlete, lehet a politikának egy töredéke, de nem felel meg azon összefoglaló gondolatnak, a melyet politikának nevezünk. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés és tetszés a hal- és szélső haloldalon.) Tehát, t. ház, nemzeti politika csak az a politika lehet, a mely a nemzeti gondolatot nemcsak egyes intézményekben létesíti, a mely annak érvényesítésére nemcsak egyes intézkedéseket tesz; sőt az sem az, a mely sok intézkedést tesz ebben az irányban; sőt az sem az, a mely sok eredményt képes felmutatni ebben az irányban: hanem a nemzeti politikának nevét csak az a politika érdemli meg, a mely az államnak minden intézményét, a nemzetnek minden életnyilvánulásai felöleli, és nemzeti szellemmel megtölti. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Ez, szerintem, t, ház, az elválasztó vonal a nemzeti politikának fogalma és oly törekvések között, a melyek a legjobb esetlen is a nemzeti politika egyes fragmentumainak nevét érdemlik, de soha sem a valóban nemzeti politika nevét. (Zajos helyeslés a bal- és szélső haloldalon. Hogy mennyiben érvényesülhet a nemzeti gondolat a nemzet minden intézményében: az lehet a körülmények figyelembevételének, az intézmények mérlegelésének, a politikai oppor tunismusnak kérdése; de hogy a nemzeti gondolat érvényesülésének az állam és a nemzet egyetlen intézményéből sem szabad kizárva lennie, ez, azt gondolom, bizonyára kétségtelen, (Úgy van! Úgy van ! bal felől.) És ha már most azt kérdezzük, hogy a mi állami intézményeink közt azon intézményben, a melyben — elismerem — legnehezebb, legkényesebb, a legtöbb körűitekintést igénylő feladat a nemzeti gondolatnak érvényesítése; ha kérdezzük, hogy ezen intézményben, a hadseregben, mi tehát a minimuma annak, hogy a nemzeti gondolat ebből se legyen kiküszöbölve, hogy a nemzeti gondolat itt is érvényesüljön, hát akkor az a minimum abban áll, hogy ha már maga az intézmény mint ilyen, nem kizárólagosan magyar, valamint nem kizárólagosan osztók, hanem közös, akkor legalább az intézménynek magyarországi, magyar állampolgársággal bíró tagjai magyar honfiúi gondolkozásukban, magyar nemzeti typusukban semmi veszteséget, semmi csorbítást ne szenvedjenek, (Zajos helyeslés bal felöl.) hanem szellemükben, érzelmükben, gondolkodásukban ép oly magyarok legyenek, ép oly magyarok maradjanak, mint a magyar honpolgároknak bármely más kategóriája. (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) Azt hisztin, t, ház, ennél kevesebbet nem lehet tenni abban az érdekben, hogy a közös jtadseregből se legyen kiküszöbölve a magyar nemzeti eszme. A ki tehát ezt a keveset sem akarja elfogadni, az akarva, nem akarva megalkuszik azzal az elmélettel, a melyet itt, mint elméletet nem hallunk hirdetve, de a Lajtháu túl akárhányszor, hogy t. i. a közös hadseregben a magyar nemzeti felfogásnak, a magyar államiság nyomainak egyáltalán nem szabad léteznie, hanem hogy az valami különálló, a Magyarország és Ausztria közt levő dualisztikus viszonynak logikájától elkülönített test, mely a különben elejtett összbirodalmi tannak egy maradványát képviseli, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) mert a ki nem akar ezzel a gondolattal megbarátkozni, attól én azt kérdem, hogyha a magyar katonai oktatást sem fogadja el, hát akkor mit tesz, mit fogad el abban az irányban, hogy a nemzeti követelményeknek az a minimuma létesüljön a hadseregben, hogy legalább a hadseregnek magyarországi tagjai és a magyar hadsereg magyarországi tagjainak legfontosabb része, az, a mely az intelligentiához tartozik, magyar nemzetiségét sértetlenül fentartja? (Élénk helyeslés és tetszés hal felöl.) T. ház! Igen sajátságos és talán praecedens nélküli állapot a nemzetek történetében az, a melyet mi nyugodtan nézünk, sőt meg is védelmezünk, már t. i. nem mi, hanem a t. túloldalnak egyes tagjai: az az állapot, a mely a katonai oktatás terén ma fennáll. Mi egész közoktatási rendszerünket egy gondolatra alapítjuk. Nem teszünk eleget ennek a gondolatnak megvalósítására, megengedem; nem használunk elég erélyes ks megfelelő eszközöket, de mégis ezen gondolatnak uralma alatt állunk, ezen gondolatnak vezércsillaga mellett állapítjuk meg közoktatási rendszabályainkat és ez a gondolat az, hogy a közoktatás utján is mindentel akarunk követni a magyar nemzetnek egységesítésére, magyar jellegének biztosítására. (Úgy van! Úgy van! hal felöl.) És minthogy alig érhető el, legalább belátható időben nem érhető el az, hogy a nemzetünkhöz tartozó összes honpolgárok nyelvre nézve egységesíttessenek, mivel az azok közt létező nemzetiségi különbségek egy történelmi tényt képeznek, melyet elismerünk, melylyeí megbarátkoznunk kell, tehát legalább a társadalom vezető elemeinek, az intelligentiának tömör egységesítésében keressük a magyar nemzeti egységnek biztos alapját. És ezért, mint mondám, egész közoktatási rendszerünkéi oda iparkodunk irányítani, hogy az egész magyar intelligentia, egy kulturális egységet képezzen, hogy a magyar nyelvnek tudásában bírja a kölcsönös szellemi érintkezésnek és kölcsönös megértésnek eszközét, hogy a magyar középiskolai nevelésnek iránya által egy egységes nemzet tagjának tanulja magát érezni, szóval, hogy a társadalom vezérelemeinek a magyar