Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.
Ülésnapok - 1892-196
ím. orsí&gcis Ülés vm. Iprilíi lS*án, egüt«rt»k8n. J 7fl izeg kezelése, mint minden további eljárás egy egészen autonóm bizottság hatáskörébe tartozik, melynek intézkedésébe nekem semmi beavatkozási jogom nincs. Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy Harkányi Frigyes képviselő úr, mint ezen egylet elnöke, adja elő ez iránti nézeteit. Harkányi Frigyes: T. ház! (Halljuk! Halljuk.!) Mindenekelőtt egy rectificatioval kell kezdenem felszólalásomat, a mennyiben elnöke voltam ugyan ezen egyesületnek, de egy év óta igen t. képviselőtársam, Hegedűs Sándor vette át tőlem az elnöki tisztet. A t. ház engedelmével mint olyan, a ki ezen bizottságban ez időszerint is részt veszek, és a honvédsegélyezéssel két évtizeden át foglalkoztam, mondhatom, hogy némi vigasztalódással -foglalkoztam, mert láttam, hogy képesek voltunk a segélyezésre; de egyszersmind tagja lévén a pénzügyi bizottságnak is, e két czímen vagyok bátor a ház engedelmével néhány perezre a t. ház türelmét igénybe venni. (Halljuk ! Halljuk!) Épen ezen minőségemben, mint a pénzügyi bizottság tagja és részese a honvédbizottságnak, egy kis conflictusba jutottam önmagammal, mert mint a pénzügyi bizottság tagjának, bizonyos reservvel, takarékossággal kell eljárnom, mint a honvédsegélyző egylet részese pedig mindig a 7 t óhajtom, hogy a segélyezés mindig nagyobb összegre emeltessék. A segély e tekintetben sohasem volt oly nagy mérvű, a mint azt magunk is óhajtottuk volna, de beláttuk, hogy az adott viszonyok közt többet alig lehetett volna tenni. Kérésünk folytán történt, hogy az ország mindig nagyobb mérvben hozzájárul az egyleti vagyonból adott segélyezéshez. Eleintén csak 40 000 forint volt, csakhamar felemeltetett 80 ezerre s kérésünk folytán, melyet itt előterjesztettünk, 120 ezerre, azután 200 ezerre, most pedig 300.000 frt van fölvéve a költségvetésben, mert szivünkön feküdt épen a kisebb összegekkel segélyezett honvédek sorsán javítani. Ezért a miuisterelnök úr hozzájárulása és indítványa folytán enquéte is van kilátásban, mely épen ezen fokozatos emelést -czélozza. Eddig pénzügyi viszonyainkat tekintbe véve, nem lehetett tovább menni, mint a meddig mentünk, s azt hiszem, hogy ezen emelés, a mely itt indítványba hozatott, a tényleges viszonyoknak megfelel. Az, a mit előttem szólott t. képviselőtársam mondott, hogy t. i. a halálozás mily mérvben fordul elő az angol társulat számítása szerint, örömmel constatálom, hogy a honvédekre nem áll. Csodálatos dolog, de legalább a múlt évben a halandóság igen csekély volt. (Felkiáltások a szélső halóidalon: Talán azért, mert koplalna 1 '"! Egy hang a szélsőbal felöl: Diétát tartanak.' Élénk derültség.) Mondom, a halálozások száma csekély, s a 65 éveseken túl alig 5 3 /4 százalék. Nagyobb halandóság okvetlenül csak a későbbi években fog bekövetkezni. Az özvegyekre nézve általánosságban indítványozva volt, hogy minden honvéd özvegy nyugdíjképes legyen. E tekintetben a mi alapszabályaink legalább eddig azt vették tekintetbe, hog) T honvédözvegynek azt tekintették, a Id 1848—49-iki honvédnek volt felesége, mert én minden volt honvédet annyira magasztalok és tisztelek, hogy özvegyükről gondoskodni kívánok; de ha méltányosak és igazságosak akarunk lenni, nagy különbség van a között, hogy a honvédek 48 — 49-ben némelyek csak rövid ideig szólgáltak-e, és csak évtizedek múlva nősültek meg, és ezeknek özvegyei hátramaradnak, és akkor, mint tisztviselők vagy más valami foglalkozásban levő özvegyek voltak. A szabályok szerint honvédözvegynek az olyanokat tekintjük, a kik 1848-ban mint honvédek nejei szerepeltek. (Helyeslés jobb felöl.) Az esetben, ha a honvédek özvegyeinek akarunk nyugdíjat nyújtani, tekintet nélkül arra, hogy mikor nősültek, akkor az 500.000 frt kevés, akkor sokkal nagyobb összeget tessék indítványozni, mert a honvédek özvegyei igen nagy számmal vannak. (Egy hang a szélső baloldalon: Megszavazunk többet is!) Kötelességemnek tartottam ezt elmondani, mert a hamis számoknak ellensége vagyok. Különben köteles vagyok megjegyezni, hogy a 300.000 frt mollett sem vállalhatunk garantiát a tekintetben, hogy azzal kiférünk. Az előző években, ha a pénzünk fogytán volt, a kinek csak lehetett, megadtuk a segélyt, hogyha a hitelt túl is léptük, és ez esetben az összegeket kölcsönök által fedeztük, a mit lassankint fizettünk vissza. (Helyeslés.) Azt méltóztatott mondani, hogy némi megtakarítás van a mólt évben. Ez a régi kölcsönök visszafizetésére fordíttatott, mert alapelvünk az volt, hogy az alapítványozók által adományozott kétszázharminoz ezer frt alapítvány intact maradjon, mert annak kamatai mindenesetre a honvédség számára fentartandó lesz az alapító inteniioja szerint. Ezen felvilágosítással tartoztam, és kérem az eredeti összeg elfogadását. Elnök". Gr. Appoayi Albert képviselő úr kíván szólani! Gr. Apponyi Albert: T. ház! Én azt hiszem, hogy a háznak megállapított szabálya az, hogy minden költségtöbbletet indítványozó javaslat előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák. (Helyeslés bal felöl) Azt hiszem, hogy 7 azok is, a miket Harkány 7 ! Frigyes t. képviselő úrtól hallottunk, inkább megerősítést nyertek, mintsem gyengítést, az az indokolás, a melylyel Kováts József *. képviselő úr indítványát, kisérte, Ennek, következtében azt hiszem, megérdemli az indítvány azt a tekintetbe28*
