Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.
Ülésnapok - 1892-195
174 195. erssságos Illés 189Í. április 12-én, szeräAa. lyes dönteni olyan primitív jog fölött, hogy vájjon helyesebb-e x- és y-beli osztályokmik külön nevelőintézetet állítani, vagy helyesebb-e azokat más nevelőintézetekbe sorozni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Egy hang bal felöl: Ausztriában is megteszik!) Hogy mit tesznek Ausztria ban, és mit minálunk, ezt én nao.-t vitatni neai akarom, de minek ezen elvek felett ma itt határozni, a nélkül, hogy az e tekintetben illetékes közoktatásügyi minister csak meghallgattatott volna? (Helyeslés jobb felöl.) Ez az első ; de ez csak indokolása a javaslatnak. Megtehettem volna azt is, hogy azt mondom: Magamévá teszem a javaslatot annélktíl ; zonban, hogy ezen indokolást magamévá tenném. De ott van másodszor a forma, a mi ellen kifogást teszek. Nem látom be, hogy minek ilyen törvényjavaslatot beterjeszteni " Ha a t. ház azt mondja, hogy tegye meg a kormány a szükséges intézkedéseket és előterjesztéseket, ezt értem, mert stipendiumokat nem külön törvényjavaslat alakjában szoktak előterjeszteni. Hiszen, ha valaki lapozgatja törvénykönyvünket, azt látja, hogy úgyis az a hiba, hogy annyi a törvényünk, hogy alig igazodhatik el bennük valaki. (Igaz! Úgy van!) Vikár István: Különösen pénzügyi! Wekerle Sándor ministerelnök és péliZÜgyminister: Különösen pénzügyi, tehát ne akarjuk azokat még tanügyiekkel is szapo rítani. (Tetsgés és derültség jobb felől.) Ismétlem tehát: a határozati javaslat lényege ellen semminemű észrevételem nincs, annak meg is kívánok felelni, (Helyeslés.) de igen kérem, hogy azon tétel felett, hogy ma már okvetlenül elhatároztassák, hogy az törvényjavaslat formájában legyen előterjesztendő, má sodszor, hogy ma döntessék el, hogy külön nevelő intézetet kell felállítani, határozni ne méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Horváth Gyula: T ház! Igen röviden a ministerelnök úr személyes szinezetü szavaira kívánok megjegyzést tenni. (Halljuk!) A ministerelnök úr azt mondta, hogy minő értéke van az én szavaimnak, annak bizonyítása szükséges. Elvárom a bizonyítást a ministerelnök [úrtól. Ezzel szemben én ígérem, hogy a ministerelnök úr szavainak, eljárásának, gondolkozásának minő értéke van, azt sikerülni fog nekem legközelebb bebizonyítanom. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügy minister: Már régen próbálja! Horváth Gyula .' Csakhogy én egyenesen megyek, és nem hát megett. (Zaj, mozgás a jobboldalon.) Hentaller Lajos jegyző : B. Jeszenszkv László ! B. Jeszenszky László: T. ház! A mostani vita, úgy látszik, kissé messzebb haladt, mint kellett volna. Nekem szándékom a t. ház türelmét nagyon rövid időre igénybe venni. (Felkiáltások : Már két őr a van ! Halljuk ! Halljuk!) Most két dologról van szó, t. i. Nagy István képviselő úrnak a honvédségnél alkalmazott jelzőzászlóra tett észrevételeiről, azután pedig az általa benyújtott határozati javaslatról. A mi a határozati javaslatot illeti, a honvédtisztek leánygyeimekeinek nevelésére nézve, én ahhoz hozzájárulok, de csakis olyan értelemben, mint a ministerelnök úr mondta. Hanem, sajnos, azzal a különbséggel, hogy az ő indokolását és álláspontját teljes mértékben nem helyeslem, mert a közoktatásügyi tárcza költségvetésén már túl vagyunk, tehát ebben az irányban oda jutánk, hogy igenis elvben helyeslőnk valamit, de várjunk a jövő évig, mert most. már az elfogadott közoktatásügyi költségvetésben e ponton segíteni nem lehet. (Helyeslés a szélsöblon ) Áttérek a jelzőzászló kérdésére. Ez a kassai nagy gyakorlatokon lett behozva, és én helyes • lem a honvédelmi minisler urnak azt a kijelentését, hogy ő ott nem volt jelen, mert akkor a lábát törte. De nagyon sajnálom, hogy a t. honvédelmi minister úrnak nem a lába volt ott, hanem a szelleme, mert az ott volt. (Derültség a sxélső balon.) Mert noha ő személyesen nem volt ott, mégis teljesen helyesnek tartja, hogy az ottani jelzőzászlók fekete-sárgák voltak. A t. honvédelmi minister úrnak indokolása, hogy miért szükséges ezen fekete-sárga jelzőzászló, én előttem, a ki szintén katona vagyok ós büszkén jelentem ki, hogy az maradok, ha a haza kívánni fogja, a meddig birom, egy kissé furcsának tetszik. Azt hiszem, a t, honvédelmi minister úr nem tényleg a taktika érdekében mondotta azt, hanem csak azért, hogy magát kivágja. Azt nem mondotta, hogy a kiképzés tekintetében nehéz dolog volna azt a szegény közlegényt még több zászló megismerésére tanítaiii, A honvédelmi minister úr nagyon jól tudja, hogy mi a legnagyobb, úgynevezett kinzóeszköz ezeknél a szegény közlegényeknél. Az, a mikor meg kell nekik tamílni ama sok főhatóságnak, kapitánynak, ezredesnek, generálisnak hosszú praedicatumu nevét, melyeket alig tudnak kimondani. Ha ezeket meg tudja tanulni, meg fogja tanulni a nemzeti színíí zászló jelentőségét. De ez a jelző-lobogó fölösleges is. Hol lehet nagyobb hadtest összepontosítva? Vagy nagyobb városban, vagy nyílt síkon, vagy hegyen, a hol sátrakat lehet állítani. Már pedig, ha ilyen helyen 50—100 ezer ember van összpontosítva, meg nem látják azt a jelzőzászlót, hacsak az Eiffel -torony tetejére nem teszik.
