Képviselőházi napló, 1892. XI. kötet • 1893. április 5–április 25.

Ülésnapok - 1892-192

$8.T»"*SBágM líés 189S. iprllis 8-án, sE«mb«$ft&. 97 nem tudom, hogy kit lehetne megkérnem, a ki az előkészítési stádiumot megkezdje, mert a t. igazságügyminister ár álláspontja legfőképen abban culminal, hogy az illető minister a melynek ügykörébe tartozik az eljárás, az vonandó felelősségre. Nos, t. ház, a közös hadseregnek kiegészítő részére: a magyar hadseregre vonatkozó rendelkezési jog nem tartozik a honvédelmi minister úrhoz. A t. igazságügyminister úr, habár nem értek vele egyet, azt állítja, hogy a magyar hadseregre vonatkozó katonai büntető törvény és bűnvádi eljárás megalkotása, szóval a magyar állampolgárok egy bizonyos részének egy bizonyos időre a nemzet testéből kiszakított részére vonatkozó büntető törvény és eljárási szabályok megalkotása az ő ügykörébe sem tartozik, a magyar parlamentnek pedig joga nincsen a közös hadügyministert kérdőre vonni. Nos, t. ház, a, t. igazságügyminister úr ezen felfogása mellett és hu az helyesnek elfogadtatik, — elérhetjük azt, hogy nem lesz, kit e kérdésben felelősségre vonjunk és elérhetjük azt, — hogy ujabb 50 év múlva talán a jövő század regényében fog majd az előkészítés stádiumára nézve egy más igazságügyminister ígéretet tehetni. (Derültség bal felől.) Az igen t. igazságügyminister urat, vagy az igen t. honvédelmi minister urat, de kettőjük közül az egyiket csakugyan komolyan kérem, (Derültség bal felől.) méltóztassék a ház előtt tisztán és határozottan megmondani, hogy milyen ok miatt késik ezen ügynek megoldása, s mik azok az akadályok, melyek ezen nézetem szerint semmiféle nehézségbe nem ütközhető, de a nemzet közvéleménye által sürgetett és a nemzet alapjoga -által megkövetelt törvényhozási actusnak útjában állanak, Mikor ismételten kijelentem, hogy magát a költségvetést elfogadom, egyúttal azt hiszem, sikerűit kimutatnom azon fontos érveket, melyek alapján a kormány iránt bizalommal nem viseltetem. (Élénk helyeslés bal felöl.) Pulszky Ágost: T. ház! Oly sokat foglalkozott velem a t. képviselő úr, hogy köteles vagyok arra vonatkozólag, hogy a beszédemből felolvasott passusokat hogyan értelmezte, constatálni, hogy először azon 1881-ben tartott beszéd egyetlen egy passusa sem olyan, mely ellentétben állna bármely állítással, melyet a tegnapi napon tettem. Annál inkább köteles vagyok ezt constatálni, mert a múlt delegatioban, és a delegatiok valamennyiében eddigelé úgy én, valamint a kormánypárt részéről kijelölt és a kormánypárt soraiból megválasztott delegatiok valamennyien a legnagyobb sályt fektették arra, hogy magyar tisztképző akadémia felállíttassák, azaz egy tisztképző intézet Magyarországon felállíttassák úgy, hogy az Magyarország I EÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XI. KÖTET. részére szolgáljon, azaz a magyar nemzet fiai nyerjenek ott felsőbb fokban kiképeztetést, íelállíttassék úgy, a mint akkor is kimondatott, hogy a környezet hatása alatt magyar szellem lengje keresztül az intézményt a nélkül, hogy az az intézmény olyan irányban szerveztessék, a mely a nyelvoktatás szempontjából A hadsereg tisztjeinek köteles együttérzését és egységét bármiképen is megbontsa. Ez az álláspontunk ma, ezt az álláspontot ismételve kifejeztük és fentartottuk. Ez az álláspont volt az, a melyet 1881-ben vallottam és a melyet vallok ma U, mert bárhogy iparkodjék is keresni azt, hogy magyar nyelvíí katonai akadémia állíttassák fel, azt sem az én beszédemből, sem másokéból, sem gr. Apponyi Albert akkori beszédéből senki kiolvasni nem fogja. (Zajoí ellenmondások bal felől.) Engedelmet kérek, az akkori delegatioban részt vett tagok egyikének beszédéből sem fogja kiolvasni. Horváth Gyula: Tisza Kálmán akkori ministerelnök is beleegyezett! Pulszky ÁgOSt: Annál kevésbbé fogja kiolvasni, mivel constatálom, hogy akkor a magyar nyelvről ezen szavakkal nem volt szó. (Zaj és ellenmondás a baloldalon.) És ha a t. túloldal most a magyarnyelvű képzésre helyezi a fősúlyt, az csak azt mutatja, hogy a t. túloldalnak ebben a kérdésben is, mint sok másban, nézete megváltozóit. (Zaj és derültség a baloldalon.) Az én felfogásom nem változott, és constatálom, hogy ellentétet a mostani és akkori nyilatkozatom közt feltalálni nem lehet (Zaj és derültség a bal- és Siélsö baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (EáOjuk! Bálijuk!) Előttem szólott Pulszky Ágost t. barátom én reám is hivatkozott, és engem nevemen megemlítve, azt mondta, hogy abban az időben én sem értettem a Magyarországon felállítandó katonai akadémiát magyar tannyelvű akadémiának. Pulszky Ágost: Bocsánatot kérek, csak felvilágosításul akarom mondani, hogy nem azt állítottam, hogy a t. képviselő úr nem értett magyar nyelvű akadémiát, hanem azt, hogy sem az én beszédemben . . . (Zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) sem képviselőtársaimnak akkor tartott beszédeiben ezen kifejezés, hogy magyar nyelvíí katonai akadémia, nem foglaltatott. Azt, hogy mit értett a képviselő úr a magyar katonai akadémia alatt, nem tudom. (Zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Gr. Apponyi Albert: Megvallom, hogy nem emlékszem arra, vájjon abban az időben, a melyben a t. képviselő úrral egy párthoz voltam szerenesés tartozhatni, (Derültség a bal- és szélső haloldalon. Egy hang: Nem volt szerencse!) és a mely időben a delegatiokban nemcsak együtt, de is