Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-177
177. országos ülés 1898. niárczlns 10-éu, pénteken. 63 rémisok, a kiknek egyáltalában nincs házassági joguk, tehát ezek sem törvényes házasságot nem köthetnek, sem gyermekeik nem törvényesek, ennélfogva a legnagyobb anomáliák származnak az azoknál előforduló örökösödési eljárás tekintetében. Hogy mily zűrzavaros állapotok állnak fenn nálunk e tekintetben, arra nézve bátor vagyok egy példát felhozni, a mely ügyvédi gyakorlatomban fordált elő. (Halljuk! Halljuk!) Ezelőtt körülbelül 17 évvel egy róm. kath. pap a rendből kilépvén, megnősült, azonban nem protestáns, hanem katholiküs nőt vett el íeleségííl. A házasságból négy gyermek származott, s a férfiú, mielőtt az öröklött vagyona tekintetében végintézkedést tehetett volna, hirtelen elhányt. Halála után az örökösödési eljárás megindíttatván, a királyi kincstár perrel támadta meg a hagyatékot, s azt mondta, hogy miután a katholiküs egyház szempontjából a házasság nem törvényes s miután sem felmenő, sem oldalági rokonok nem maradtak, tehát a gyermekek is törvénytelenek lévén, acadueitás esete forog fönn, s így a javaknak egyedüli örököse és birtokosa nem lehet, más mint maga az állam kincs'ár. Polónyi Géza:,,Ultramontán kincstár! Babó Emil: És, t. ház! a bíróságok a kincstár érvelésének igazat is adtak, mert azzal érveltek, hogy a rendből kilépett pap a kilépés daczára sem veszti el papi jellegét, tehát a házasság katholiküs szempontból törvénytelen lévén, odaadták az egész vagyont annak az államkincstárnak, a melynek érdeke is azt kívánná és követelné, hogy ilyen, a társadalmi rendet és nyugalmat fölháborító anomália egy művelt államban soha elő ne fordulhasson. (tjgy van! a baloldalon.) Ily körülmények közt mindaz, a ki a szilárd jogrendet keresi, magának a jogegyenlőségnek alapelvéből kifolyólag nem méltán megkívánhatná-e és nem megköveteltetné-e azt, hogy ilyen páratlan igazságtalansággal egy jogállamban ne találkozhassunk. Különben, a mint mondám, maga a t. kormány is beismerte programmjában azt, hogy alig van sürgősebb törvényhozási teendő, mint a házassági jognak reformálása. Azonban ezen igéret is úgy tűnik föl előttem, hogy az sem egyéb, mint hitegetés. Az előbbi kormányokat is jellemezte a reformok elől való folytonos kitérés, az azok utáni való folytonos kapkodás, a mint jellemzi ez a mostani kormányunkat. S ha áll, és való az, a mit a kormány folyton hirdet, hogy igen nagy körültekintéssel, nagy óvatossággal lehet csak hozzányúlni ezeknek a kérdéseknek rendezéséhez, akkor kétségtelen és bizonyos az is, hogy a mint maga a kormány sem bízik a Saját jövőjében, ép úgy mm bízik maga a nemzet annak folytonos hitegetéseiben sem. Én, t, ház, nem akarok ezúttal foglalkozni a polgári házasság kérdésével, és pedig azért nem, mert a javaslat még nincs előterjesztve s nem annál is inkább, mert nagyon jól tudom, hogy e javaslat a t. kormány kezében csak el fog mérgesedni, és nagyon bizonyos az is, hogy ezek tekintetében még sok és szóles mederíí vitába kell itt a házban bocsátkozni. Annyi azonban bizonyos, hogy a t. kormány kezében csak úgy illik a liberális zászló, a melyet lobogtat, csak úgy tarthat igényt a liberális elnevezésre, hogyha ezeket a reformokat a vallásfelekezetek tiszteletben tartása, a házassági intézmény erkölcsi jellegének és niveaujáuak, úgy a vallásos érzület legnagyobb tiszteletben tartása mellett fogja keresztül vinni és megvalósítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi vei azonban annak tekintetében, hogy ez így történjék, kilátás alig van, 8 mivel ezen reformok tekintetében is a t. vallás- és közoktatási minister úr sem a saját felfogása szerint nem jár el, sem pedig, úgy látszik, nem akarja tiszteletben tartani azokat a benső' vallási dolgokat, hol maga az erkölcsiség sem ismerheti el a külső kényszernek végrehajtható törvényeit, hanem igenis a helyett, hogy a saját felfogása szerint járna el, tanácsért mindig a szomszédjához, az igazságügyminister úihoz fordul, holott pedig ezt a tanácsot a hivatalos állásánál fogva talán arra nézve inkább illetékes helyen és személytől, pl. Tisza Lajos mittister úrtól kérhetné, (Derültség bal felöl.) mivel tehát a t. minister úr még a tanácsot sem az illetékes helyen keresi : viselkedése iránt bizalommal épen nem viselkedhetvén részére a költségvetést sem szavazom meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Perczel Béni jegyző: Molnár Béla! Molnár Béla: T. ház! Ha a vallás- és közoktatási ministerium költségvetésének tárgyalása alkalmával felszólalok, teszem ezt azért, mert az ezen tárcza keretét közel érintő ügyek, az egyházpolitikai kérdések mikénti megoldása kiváló helyet foglal el a kormány programmjában, sőt annak egyik sarkkövét képezi, és ha oly kiváló szónokoknak, lehet mondani, eseményszámba menő beszédei után, mint a minő volt a t. vallás- és közoktatási minister úr beszéde, gr. Andrássy Tivadar és Tisza Kálmán képviselőtársaim beszéde, kezdő létemre én is bátorkodom a-t. ház figyelmét rövid időre igénybe venni: teszem ezt legfőképen azért, mert súlyt helyezek arra, hogy ezekben a kérdésekben, a mennyiben ezeknek tervbe vett megoldása a katholikusok egy részénél, különösen a katholiküs clerusnál, visszatetszést szül, sőt a kormány programiujának ezen része ellen országszerte agitatio indult meg, az eszmék tisztázása szempontjából a
