Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-177

gg 17?. orssságös ölés 1808. ntárezias 10-én, pétiteken. teljhatalommal igazgatom az ügyeket. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Pedig úgy van!) Bizony önhitté térnének a képviselő nrak, ha képes volnék azzá lenni. Mondom, hallottam, hogy én dobtam oda ezt a kérdést azért, hogy a volt ministerelnököt megbuktassam. A másik versio, hogy már a februáriusi rendeletet is azért sürgettem, csináltam, hogy lehetetlenné tegyem az utánam következő kormány működését. Vajay István: Úgy van ! Úgy ! (Derültség a jobboldalon.) Tisza Kálmán: Azt mondták, t. ház, ez úgy van, pedig épen nem úgy van. Bátran merek hivatkozni mindenkire, hogy a mióta a szabadelvű párt kehelébe egyszerű közkatonának beálltam . . . (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Igen, igen, megengedem, hogy némelyek nem tudják azt felfogni, hogy valaki, a ki vezér volt, hűséges közkatona lehessen; de én tudok az lenni. (Éljenzés és felkiáltások Jobb felől: Úgy van! Úgy van!) Bátran merek mindenkire hivatkozni, hogy nem mindig az volt-e eljárásom azóta folytonosan, hogy utódjaimnak, ha megkerestek, véleményemet megmondtam, de senkire, sem ministere, sem párttagokra a-t fel nem toltam. Arra pedig csakugyan semmi néven nevezendő okom nem volt, nem is tettem, hogy titkos út a kon t. barátom, a volt ministerelnök ellen törekedjem. Midőn már a párt kebelében ezen egyházi kérdések mindenki által szóba hozattak, apró körökben sokszor magamra vontam a párttagok haragját, mert nem akartam nyilatkozni, és nem is nyilatkoztam mindaddig, míg először a volt ministerelnöknek egyenesen meg nem mondtam nézetemet. Hát ebben, hogy miféle alattomos utakon járás, titkos conspiratio van, azt én legalább nem tudom. Gr. Károlyi Gábor: Ön mindig egyenes úton jár! (Derültség a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán: A mi pedig a februári rendeletet illeti, arra nézve hivatkozhatom a kormánynak akármelyik tagjára, hogy nem én voltam, a ki azt initiálta, de igenis hozzájárultam egyikében azon utolsó ministeri tanácsoknak, melyekben részt vettem, mert mihelyt egyszer meggyőződtem, hogy a törvény végrehajtása másképen lehetetlen, nem volt szabad, kivált mint ministemek, megtagadni az eszközt attól, hogy a törvénynek érvény szereztessék. (Élénk tetszés és helyeslés jobb felöl.) Engem tehát semmiféle ilyen alattomos szándék semmi viszonyok közt nem vezethetett, mert, — a mint mondom — még csak nem is initiáltam a kérdést. (Élénk tetszés jobb felől.) Gr. Károlyi Gábor: Ne compromittálja a liberalismust! Tisza Kálmán: Még csak egyet jegyzek meg ezen dolgokra vonatkozólag, mert kötelességem, ha már a túloldalról megtámadtattam, ezt is feltárni a t. ház kebelében. (Halljuk! Halljuk!) Mindnyájan hallottuk azt a lármát, mely egy félrevezetett igen tekintélyes férfiú által tápot nyert, hogy Komáromban történt a felekezeti háború megkezdése, (Élénk felkiáltások a szélsőbalon: Igaz!) a mi épen nem igaz. (Élénk helyeslés jobb felől.) Rendelkezésükre bocsáthatom az összes beszédeket, melyek azon jubileum alkalmával elmondattak, sőt még a felköszöntőket is, hogy lelnek-e abban egyetlen szót is, mely a felekezeteket bántaná, (Ellentmondások a bal- és szélsőbalon.) sőt nem lelnek-e számtalanszor . . . Vajay István: Mindig a hegyniögieket szidták! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Tisza Kálmán: .... ismétlem, mindenkinek rendelkezésére bocsátom az illető beszédeket, nem fognak azokban egyebet találni, mint a más felekezetek iránti tisztelet kifejezését, sőt azok és a katholikus clerus hazafiságába és bölcseségébe vetett bizalom nyilvánúlását. (Igaz! Úgy van t jobb felöl. Ellenmondások a balés szélsőbalon.) De min lovagolnak odaát? Igaz, hogy a dunántúli püspök egy jelentésében, melyet egyházkerületéhez intézett, van egy pár szó, a mely nem hadüzenet ugyan, de a mely a felekezetek egy részét sértheti. De méltóztassanak ezt a jelentést összehasonlítani Schopper püspök és másoknak körleveleivel, melyek előbb jelentek meg .... (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Hosszantartó, nagy zaj és mozgás a bal- és szélsőbálon.) Gr. Károlyi Gábor: Ki nevezte ki Schoppert ?! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Tisza Kálmán : .... és méltóztassék aztán megítélni, hogy vájjon nem azon püspökök voltak-e a nyugtalanság felidézői, vagy pedig az a hónapokkal később más felekezet püspöke által tett egy pár megjegyzés. És azt is kénytelen vagyok constatálni, hogy akár helyes volt, akár nem, hogy Schopper püspökké neveztetett ki, e kinevezésben nekem semmi részem nincs, mert őt vagy b. Sennyey kormánya neveztette ki, vagy talán még előbb nevezték ki, de mindenesetre régen püspök volt, mikor nekem az ilyen kinevezésekre befolyásom lehetett. Egyébiránt meglehet, hogy akkor is, mint ellenzéki ember, titkos hatalommal, úgy vezettem a kormány ügyeit, mint most rám fogják. (Derültség és tetszés jobb felől.) Linder György: Már ez nem stílt el! (Zaj. Fölkiáltások jobb felől: Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán: T. ház! Én azt hiszem, hogy miután ritkán veszem igénybe a t. ház türelmét, és oly fokú provocatio után, a minő-