Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-176

89 178. országos ttlés 18!)S. márczins 9-én, csiítttrtSkBn. mert midőn kijelentettem, hogy mi igaz azon híresztelésekből, azt nem tudom, ez lényegileg enyhíteni akarta azt a tényt, a mire én állításomat alapítottam. Hogy ilyen híresztelések megjelentek a lapokban, arról tudomásom volt, és ezen híresztelésekre alapítottam megjegyzésemet, a melyeknek megezáfolásáról mai napig tudomásom nem volt. Én tehát egy nyilvános orgánumban megjelent hírre alapítottam állításomat és ennélfogva engem az a vád, a mit ezen kijelentésemnél fogva Eötvös Károly t, barátom ellenem emelt, hogy t. i. politikai könnyelműséggel jártam el, a mennyiben mielőtt biztos tudomást szereztem volna a dologról, azt itt szóba hoztam, — azt hiszem, ez a vád egyáltalában nem illethet. (Élénk helyeslés a szónok körüli padokon.) A másik, a mit t. barátom kifogásolt, hogy én azt állítottam, mintha a vármegyékben az agitatio sikere a függetlenségi párttal való kaczérkodásnak eredménye volna, és hogy ez az eredmény valami más volná, mint, hogy ttíntettcttek a kormány politikája mellett. Én ismétlem, én nem más eredményt értettem benne, hanem egyszerűen constaláltam, hogy ezen kaczérkodás már az eredményt meghozta, semmi egyebet. Méltóztassék ezen védekezést tudomásul venni és remélem, hogy t. barátom is meg fogja engedni, hogy én csakugyan nem szolgáltattam azon súlyos megjegyzésekre okot, a melyekkel illetett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Eötvös Károly: T. ház! Kegyes engedelmükkel két reeorrectiora kell szorítkoznom, személyes kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a képviselőház hiteles gyorsírói naplójában, a hol én megneveztem a t. képviselő urat, az illető szövegben ez foglaltatik: »a függetlenségi párttal való kaczérkodásnak más eredménye is van«. Erre nézve engem t. barátom fölvilágosított, és én kijelentem, hogy az sajtóhiba. Nem azt mondotta »más«, hanem »már eredménye is van«. Ezen magyarázatot tőle elfogadom. A másik, hogy ő a hírlapokból olvasta, hogy én szövetkeztem a ministerelnök úrral, vagy ő szövetkezett velem. Erre megjegyzem, hogy nem tudom, melyik hírlapból olvasta; én igen sok hírlapból olvastam. Az is igaz, hogy már jó régen egy párszor határozottan ny ilatkoztam, hogy az nem igaz. Azok a lapok tovább folytatták. Kijelentem ismét, — mivel legtöbbször Szilágyi Dezső igazságügyi ministert hozták szóba, — hogy én az igazságügyminister úrrabaz egyházpolitikai kérdések bármelyikéről is 1890. júniusa óta soha egy szót sem szóltam, sem nyíltan, sem titkon, sem négyszemközt, sem semmiféle magántársaságban. Mindezt, valamint a többit is, a mi ide tartozik, a hírlapokban kellőképen kijelentettem. De mivel a hírlapok tovább folytatták emez állításokat, utóbb kijelentettem, hogy az ily hírlapokkal szemben többé helyreigazításnak vagy polémiának szükségét nem látom s azt magammal, öuérzetemmel megfeleltnek sem tartom. T. barátom figyelmét pedig újra felhívom arra, hogy csak némileg is izgatott időkben abból, hogy kissé vagy nagyon is ellenséges érzelmű hírlapok mit közölnek az emberről, nem nyerhet kellő tájékozást. Én ezt magam is követem és mindenkinek, ki komolyan akar a kérdéshez hozzászólani, szíves figyelmébe ajánlom, (Általános élénk helyeslés.) Elnök: Atzél Béla képviselő úr kiváu szólani. B. Atzél Béla: T. ház! Ma egy pillanatra megálltam az elnöki emelvény előtt, és ekkor a teremőr hozzám jött, és felszólított a ház elnöke megbízásából, foglaljam el helyemet. Bátor vagyok kérni az elnök urat, szíveskedjék nyilatkozni, hogy a házszabályok melyik szakasza indította arra, hogy egy képviselőt nem személyesen az elnöki székről, hanem teremőr által utasíttasson helyére? (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon.) Én ez ellen határozottan tiltakozom, csak az elnöknek van joga a képviselőt helyére küldeni. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Elnök: T. ház! Nagyon jól fognak emlékezni, hogy a legközelebbi napokban épen azért, (Nagy zaj a bal- és szélsőbalon Felkiáltások: Az mindeiy !) mert a terem közepén sokan állottak, igen kellemetlen incidens merült fel. Ezért láttam szükségesnek a képviselő urakat megkérni, hogy a terem közepén egyáltalában ne álljanak. (Nagy zaj. Felkiáltások: Ehhez van joga I) Gr. Károlyi István: T. ház! (Zaj.) Elnök: Méltóztassék türelemmel lenni s engem meghallgatni! (Zaj.) Ezért láttam szükségesnek a jövőre nézve is gondoskodni, hogy egyáltalában a terem közepén a tanácskozás alatt képviselő urak ne álljanak. (Halljuk! Halljuk!) így történt tegnap is, és azt gondolom, ez a legezélszerűhh, bár a házszabályokban e tekintetben semmiféle rendelkezés nem foglaltatik, hogy magam szólítottam meg a képviselő urakat, hogy heíyöket elfoglalják; azonban midőn egyes szónokok beszedjök legérdekesebb részén vannak, azt gondolom, épen az illető szónokok érdekében van, ha mindig ismételten és ismételten beszedőket meg nem szakítom, hanem a íerembiztost küldöm, és kérem tisztelettel az illető képviselő urakat, hogy heíyöket elfoglalják. (Nagy zaj és ellenmoadás a bal- és szélsőbalon.) Ha a t. ház jobbnak méltóztatik találni, hogy valahányszor a terem közepének kiürítése szükséges, én az illető szónokot megszakítsam, én e szerint fogok eljárni. (Hosszantartó nagy zaj a bal- és szélsőbalon. Felkiáltások: Csak ha szükséges!) fc