Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-176

78 176, országos Illés 1898, márczins 9-én, CBÜt8rt8k$n. mével, hogy szegénynek és gazdagnak, mindenkinek viselnie kell a maga keresztjét a kölcsönös abuegatioval, a kölcsönös szeretettel és kölcsönös áldozatkészséggel. {Igaz! Úgy van! bal felől.) Azért, t. ház, én nagyon kérem a t. kormányt, hogy ha a házasság államosítására fog kerülni a sor, akkor óvakodjék attól, hogy úgy csinálja meg, hogy a családi kötelékek szilárdsága megbontassák, hogy a család conceptioja megfosztassák eszményi íenségétől; mert mit ma még a költségvetésben népnevelésnek nevezünk, t. ház, napról napra inkább megszűnik népnevelésnek lenni, mert nemcsak a felső és középoktatásba, hanem a népiskolába is mindinkább behatol az a paedagogiai szellem, az a paedagogiai rendszer, mely nem a tudománynak egységére tanítja az embereket és a gyermekeket, hanem túlterheli őket a tudományos fragmentumoknak, az ismerettöredékeknek szecskájával, és nem enged többé időt sem a testnek kiképzésére és nevelésére, sem a szellem nevelésére, sem a kedély és a szív kiképzésére és nevelésére. De van a magyar nemzetnek egy népnevelő intézménye, és ez az intézmény a tisztességes magyar család, a mely meg van mindenütt, és minden valláson. Óvakodjanak ezt a nemzeti r intézményt erkölcsi alapjától megfosztani. Óvakodjanak szoktatni a népet arra a gondolatra, mintha a házasság, melyet az oltár előtt kötött, nem volna a valódi érvényes házasság, és hogy ő a valódi házasság alapjául azt tekintse, a mit a bíró előtt köt, mert a házasság csak polgári szerződés. Megengedem azt, hogy bölcsészeti rendszerekből le lehet szűrni egy etnikai rendszert, melyet a bölcsészetileg művelt emberek erkölcsi alapúi az életben elfogadhatnak, jóllehet a szenvedélyek erejével szemben az okoskodás meg szokta tagadni hatályát, holott a vallásos érzület bír ezen hatálylyal a szenvedély pillanatában is, mert a szívből fakad ez érzület. És azért, t. ház, százszor is meggondoljuk, míg a mi népünknek forró vérével és keleti temperamentumával oly intézményeket teremtsünk, melyek talán az ő keleti vérmérsékletének nem fognak megfelelni, mert »minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görnyed«. Chimaerák erejével, — mondja Renan, — (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) és a chimaerák alatt érti nemcsak a vallást, de egyáltalán minden eszményi felfogást, — chimaerák erejével sikerült bámulatos erkölcsi niveaura emelni a jó gorillát; de méltóztassék megfosztani, — mondja Renan, — az embert az eszményi conceptiótól, s akkor ismét lesülyed a gorilla niveaujára. Ha van valami a democratiában, a mi igaz, pedig van, akkor ez abból áll, hogy a uépnek széles rétegei képezik azt a basaint, melyből a magasabb osztályoknak folytonosan meríteni kell az erőt, mert a magasabb osztályok, melyek elérkeztek már a társadalmi, a szellemi, a vagyoni culminatiora, épen ezen erőfeszítés folytán menthetetlenül kárhoztatva vannak a degeneratiora, ha folyton nem tudnak új, friss, egészséges nedveket assimilálni a nép széles rétegeiből. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ez a társadalmi folytonos haladás, és emelkedés a democratiának igaz eszméje, és azért óvakodjunk mindentől, és gondoljuk meg százszor, mielőtt valamit tennénk, a mi a nemzet életét gyökereiben ronthatná meg. T. ház! A bomlásnak e jelenségével szemben ... Gr. Zichy Jenő: Ő már bomlik! (Derültség.) Asbóth János: ... én azt hiszem, hogy azon erőknek tömörítésére, és nem szétrobbantására van szükség, a melyek a consolidatio müvét eszközölhetik. És én kérem a t. háznak ezen oldalát, (a jobboldalra mutat) ne nyújtsa kezét egy olyan politikához, mely a nemzeti egységet megbontja. Én, t. ház, tisztelem Tisza Kálmánt, (Derültség a jobboldalon.) és hivatkozhatom arra, hogy exponáltam magamat érte, és mellette a legnehezebb napokban. Én tisztelem Tisza Kálmánt, tisztelem Tisza Lászlót, tisztelem Tisza Lajost, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) tisztelem Tisza Istvánt, (Derültség a baloldalon.) és tisztelem mindazon Tiszákat, a kik megjönni fognak. (Derültség a bal- és szélsőbalon.) Miattam legyen az övék az ország, a hatalom, a dicsőség apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre; de ne kívánják ezt elérui a vallásháború árán. És kérem a t. házat, ne méltóztassék kezet nyújtani egy oly politikához, mely alkalmas arra, hogy kettészakítsa a magyar társadalmat, a magyar családot. Ne méltóztassanak kezüket adni egy oly politikához, mely oda vezethet, hogy úgy fogunk egymással szemben állani magyarok a magyarokkal, mint a gvelfek és ghibellinek. (Úgy van! a szélsőbalon. Derültség a jobboldalon.) En a költségvetést elfogadom, de csatlako zom Károlyi Sándor gr. t. képviselőtársam azon kívánságához, hogy a kormány valláspolitikai programmját vonja vissza, és ez iránt bátor vagyok a t. háznak egy határozati javaslatot ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) (Olvassa:) »Határozati javaslat. Tekintve, hogy a kormány valláspolitikai programmja által felkeltett országos izgatottságot hosszasan állandósítani nem szabad, útasíttatik a kormány, hogy valláspolitikái programmjára vonatkozó összes javaslatait még a í. évi nyári ülésszak alatt