Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-176
72 178 » országos lilés 1893. míirczlns 9-én, csütörtökön. megvalósítani, Logy az izgatottság legfőbb fokára j és lázára emeljük a felekezeti succeptibilitást minden ponton. (Helyeslések.) Mert ezen izgalom j nem alkalmas arra a nyugodt és objeetiv megfontolásra és tárgyalásra, mely egyedül vezetheti e kérdést közmegnyugtató megoldásra. A t. kormány valláspolitikai programmjának legnagyobb Libája, hogy az egyelőre minden szükség nélkül megteremtett izgalomhoz lett hozzákötve, hozzá lett kötve egy acut bajhoz. Hogy nem a helyzetnek államférfiúi mérlegeléséből eredt, nem a közszükségből és közhangulatból keletkezett, hanem inciduitaliter vettetett fel, mint a harcz hatályosabb továbbfolytatásának egyik eszköze, felvettetett egy kicsinyes eoereitiv üldözési rendszabálynak teljes kudarcza után, nem tárgyi okokból, hanem kijátszatott, mint egy tromf. Az a legnagyobb baj, hogy nem mint békeeszme, hanem harczi rendszabálynak improvisatioja volt. Es hogy ez valóban improvisatio volt, látszik abból, hogy a felségnek nem tudták megmondani, niikép képzelik e kérdés megoldását. És ez lehet egyik oka azon szokatlan feltételes beleegyezésnek, melyet a felség, í\ korona ezen javaslatok előterjesztéséhez adott (Helyeslések) Van ennek, t. ház, még egy másik magyarázata is. (Ralijuk! Halljuk!) Méltóztatik tudni, hogy a korona informálására kiiünő parlamentaris férfiak hivattak fel. Mi ugyan még ma sem tudjuk, hogy ezen kitűnő parlamentaris férfiak miképen informálták a koronát, és én nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy fel ne hivjam azon kitűnő parlamentáris férfiakat, hogy itt a házban, az ország előtt adjanak számot arról, hogy mikép informálták a koronát. Mert, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) ez folyik a parlamentarismus lényegéből, (Úgy van! hal felöl.) az által különbözik az ilyen parlamentaris informatio, a közönséges udvari fondorlattól, hogy azon kitűnő parlamentaris capacitások nem kívánják a koronára hárítani annak következményeit, a mit ők informatiokép mondottak, hanem informatiojukéjt elvállalják a felelősséget az ország és a parlament előtt; abban különbözik, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mit ilyen kitűnő parlamentaris capacitások a koronának informatioként mondanak, azért készek elvállalni a felelősséget, ahhoz készek hozzákötni reputatiojukat, mint államférfiak, és reputatiojukat mint férfiak. De, t. ház, ez nemcsak a parlamentarismus elméletéből és lényegéből következik. Ez, t. ház, parlamentaris gyakorlat is, és pedig nemcsak Angliában, de parlamentaris gyakorlat nálunk is. (Halljuk! Halljuk!) Mikor Tisza Kálmán (Halljuk!) mélyen t. képviselőtársunk egy ízben, nem tudom már, először-e vagy másodszor, beadta ' lemondását, (Halljuk!) akkor, t ház, a korona informatioja végett meghívatott b. Senuyey Pál, (Halljuk! Halljuk!) és akkor t. ház, — talán lesznek itten, a kik emlékeznek rá, — (Úgy van ! Úgy tan! bal felől.) b. Sennyey Pál, a kinek ^zigo^ú, de szigorúan alkotmányos jelleme azt parancsolta, hogy a pailamentarismus minden követelményének eleget tegyen, kötelességének tartotta, hogy itt a házban megmondja, hogyan i: formálta ő a koronát. (Élénk felkiáltások hal felől: Igaz! Úgy van! Nem merik megmondani! Egy • hang a szélsőbalon: Ha igásat mondtak volna, ők is megmondanák!) Hát, t. ház, ezen követelést lekaezagni teljesen indokolatlan volt, és teljes parlamentaris járatlanság volt. Mindaddig, t. ház, a meddig nem tudjuk authenticus módon, hogy ezen kitűnő férfiak miként informálták a koronát, nem marad egyéb alapunk, mint eliogadni azt az általánosan elterjedt versiot, hogy íik a koronát úgy informálták, hogy Magyarországon a nemzeti közakarat ellenállhatatlan módon köve teli a kötelező pdgári házasságnak azonnal való behozatalát. (Derültség a hal- és szélső haloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Elküldték a fehér elefántut tanulmányozni Parisba! Asbóth János: És, t. ház, ez lehet a másik oka annak, hogy a korona miért adta olyan egészen szokatlan, feltűnő és feltételes módon hozzájárulását. Mert úgy lévén informálva, hogy ez nemzeti közakarat, a felség isméit alkotmányos érzülete nem engedhette meg azt, hogy ebben az esetben megtagadja hozzájárulását. 0 felségének épen alkotmányos érzülete okozta azonban azt is, hogy mivel kételkedhetett, nem ezen infurmatiok subjectiv őszinteségén, mert azon kételkedni senkinek nem szabad, de kételkedhetett ezen infonnationak objecti? helyességén, ő Felsége alkalmat akart adni a nemzetnek a maga alkotmányos érzületeink ezen kérdésben kétségtelen módon való nyilvánítására. Pulszky Ágost: Honnan tudja? Asbóth János: Azt hiszem, t. ház, nem követek el iodiscreüot, mert hUzen csak némleg is beavatott politikai körökben akkor általános megbeszélés és közbeszéd tárgya volt az, hogy ő Felsége milyen állást foglal el ebben a kérdésben. 0 Felsége egy perczig sem helyezkedett arra az álláspontra, hogy a házasságügyek terén nálunk kétségtelenül létező anomáliák orvoslásának, azok iránti reformoknak merev visszautasítását kívánta volna. (Élénk felkiáltások jobh felől: Honnan tudja?) Mondom, csak némileg beavatott politikai körökben ez közbeszéd tárgyát képezte akkor. O Felsége azt mondotta: Nem csak megengedem, kívánom, hogy koimányom ezen kérdésekkel foglalkozzék, hogy ezen kérdéseket tanulmányozza, hogy e
