Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-176

1?Ö. országos Ülés 1898. márealns 9-én, citttttrtökön. 57 szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Ha a t. ház ezen határozathoz hozzájárul, a jegyzőkönyv idevágó pontja azonnal hitelesíttetni fog. Schóber Ernő jegyző (olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot). Elnök: Kérdem a t. házat, van-e megjegyzés a jegyzőkönyvre? (Nincs!) Észrevétel nem lévén, a jegyzőkönyv ezen pontját hitelesítettnek jelentem ki. Következik a napirend szerint a vallás- és közoktatásügyi ministerium 1893. évi költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Perczel Béni jegyző: Grőf Andrássy Tivadar! Wittmann János: Kérem az elnök urat, Pulszky Gusztinak szabad-e a terem közepén állani ? (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Andrássy Tivadar: (Halljuk!) A vallás- és közoktatásügyi ministerium budgetje fölötti vita, a mint megindult, majdnem kizárólag a kormány egyházpolitikai programmjáva] foglalkozott. Én részemről, ellentétben gróf Károlyi Sándor t. barátommal, ezt igen helyesnek tartom; (Helyeslés jobb Jelöl.) és pedig helyesnek tartom azért, mert, meggyőződésem szerint, midőn országszerte megindult ezen programúi ellen a mozgalom úgy a választókerűletekben, mint a szöszékről, a ház kötelességmulasztást követne el, ha e kérdésekkel behatóan nem foglalkoznék, h a a közvélemény meggyőződésének irányt nem adna. (Élénk helyeslés jobb felöl) De különösen kötelességmulasztást követnénk el mi, kik a kormánynak ezen egyházpolitikáját helyeseljük, ha a nemzetet már most ezen törekvések helyességéről nem igyekeznénk meggyőzni. (Helyeslés jobb felöl.) Mert a helyzet szüksége által szült meglepetés magyarázatot igényel; meg kell, hogy a nemzet értse, hogy mi az, a mi által teljesen kikerülhetlenné vált oly megoldás, a melyet még rövid idő előtt csak egyesek követeltek, — igaz, hogy azok közt volt Deák Ferencz is, — de a nemzet zöme csak a távoli jövőben bekövetkezhetőnek vélt. Kötelességmulasztást követnénk el azonkívül saját magunkkal szemben is, az országszerte a legújabb időben kifejlődésre jutott azon politikai iskolával szemben, mely a vádakból, gyakran a rágalmazásokból egész systemát csinál (Élénk helyeslés a obboldalon.) Könnyelműen, az ország szükségleteinek beható mérlegelése nélkül, s mint itt is hangoztották, pártszempontból, taktikai szempontból ily kérdések fölvetése oly politikai frivolítás volna, i melynek színét aeui kormány, sem párt, de még I KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. X. KÖTET. egyszeríí képviselő sem hagyhatja magán száradni. (Élénk helyeslés jobb felöl) És én, aki, midőn a kormány e programmal föllépett, mindjárt örömmel üdvözöltem, kötelességemnek tartom e tekintetben saját álláspontomat is indokolni. Nem mintha abban a meggyőződésben élnék, hogy Magyarországnak nem lett volna sürgősebb feladata a polgári házasság behozatalánál, hanem, mert a nézetek nyilvánításának egész sorozata oly helyzetet teremtett, melyben Magyarország jövőjének szabadelvű irányban való fejlődésére más biztosítékot nem látok, mint épen e kormányprogrammot. (Helyeslés jobb felől.) Általánosan el van terjedve az a nézet, hogy a felekezeti életünkön uralkodó izgatottság a kormány elkeresztelési rendeletéből származott. De nagyon könnyű most utólagos bölcseségs'el ítélni azok fölött, a kik akkor nem tudhatták előre a történendőket. Ha azonban méltányosak és igazságosak akarunk lenni, azt kell kezdenünk: lehetett-e feltételezni, hogy egy törvény, mely ezelőtt 20 évvel a felső házban, tehát a katholikus egyház nagyjai által is, minden erőseb b oppositió nélktíl elfogadtatott, mely azóta, mint a mimster úr fényesen kimutatta, végre is hajtatott, most egyszerre a katholikus dogmákba ütközőnek találtassák? Lehetett-e feltételezni, hogy a törvény iránt oly hosszú időn át bebizonyított engedelmesség, mely alól csak ittott tiint fel egyes kivétel, az e kivételekkel szemben igénybe vett intézkedések folytán egyszerre az egész vonalon meg fog tagadtatni? Pedig épen az, hogy a kormány ezt fel nem tételeztette, s hogy maga az egyház által nyújtott praemissákbol indult ki, épen ez képezi azt az alapot, melyből logikai kényszerűséggel folyik a mai helyzet. Ebből indulva ki, és tekintetbe véve minden kormánynak azon első kötelességét, hogy radicalis eszközökhöz csak akkor nyúljon, midőn a közelebb fekvő, a jelennel kevésbbé szakító utak sikertelenségéről meggyőződött; teljesen érthetővé lesz azon Horánszky t. barátom által határozatlannak és ingadozónak jelzett politika, melyre talán lehet azt mondani, hogy időt engedett az agitatió tovább fejlődésére, időt és tért engedett a külbefolyások folytán oly mozgalom fejlődésére, melynek igazi magva, a felekezetek hatalmi érdeke, mindinkább felismerhetővé válik. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) Felismerhető első sorban azon tényben, hogy ugyanaz az egyház, mely 20 éven át nem csak eltűrte, hanem a legtöbb esetben végre is hajtotta a törvény szabályait, az elkeresztelési | rendelet óta a kormány minden közeledésével I szemben visszautasító magatartást követ, és mind8