Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-175

52 175. országos ülés 1893, márczins S-án, szerdán. igazgatási reform főfeltételének tartom a főszolgabíróságok alá helyezendő alszolgabírói intézményt. Hanem hol vannak ezek az alszolgabírák ? Talán még iskolába járnak, vagy legalább is évek fognak eltelni, míg azokat megbízható hivatalnoki karrá képezik. (Tetszés bal felől.) Kissé merész dolog tehát, csupán azért, mert az önök fiilében jól hangzik, hogy fiz anyakönyveket elveszik a hítfelekezetektől, ma olyan törvényt alkotni, melyet keresztülvinni még sem lehet. Merész dolognak tartom főké azért, mert ez az államnak néhány milliójába kerül. Okosabb volna erről most nem intézkedni. Majd ha meg lesznek azok a szükséges hivatalnokok, akkor majd — remélem, önök már nem lesznek ott, — (Derültség.) ám hagyják ezt az utódaikra. Egy további momentuosus dolog a hírhedt februáriusi Csáky-féle rendelet. Ennek visszavonása ajánlatos, mert az nem alapszik az 1868: LIIÍ. törvényczikken. Ez a törvény nem rendel büntetési sanetiot, és önök mertek egy törvényt rendelet útján úgy interpretálni, hogy abban büntetés is legyen. Ezzel önök törvénytelenséget követtek el. (Élénk ellenmondás jobb felől. Zajos helyeslés bal ftlől.) Büntetőjogi sanctiót adnak oly törvénynek, a melyben az nem foglaltatik. Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: Felelek érte! Gr. Károlyi Sándor: De rosszul! (Derültség bal felől) Ajánlom a t. kormánynak, hogy e rendeletet vonja vissza, mert az nem ezélszeríí és izgató. Ha önök az 1868 : LIII. tcz. et a törvény szellemében keresztül akarják vinni, tehát büntetőjogi sanctio nélkül, de akarják azt végre is hajtani: az ellen semmi kifogás nem lehet, mert, ha törvény, akkor valósulnia kell. Itt van Horánszky t. képviselőtársam indítványa, melyet az őszszel a lapokban olvastunk, mely nagyon egyszerű, és melyben a kivitel módja is meg van adva, ekkor nem fog törvénytelen eljárásokat fentartatni. Horánszky t. képviselőtársam javaslata röviden az, hogy a panaszos félnek, tehát azon félnek, a ki sértve van az elkeresztelés által, legyen az szülő, rokon, vagy hitfelekezet, jogában álljon a legközelebbi közigazgatási hivatalnoknál, polgármesternél vagy főszolgabírónál megjelenni és kérni azt, hogy a kérdéses elkeresztelt átvitessék abba az anyakönyvbe, melybe az, a törvény értelmében való. akkor azon közigazgatási hivatalnok ezt közigazgatási úton átteszi azon hitfelekezethez, melynek anyakönyvébe azon gyermek való ís az ügy el van intézve. (Helyeslés bal felöl. Mozgás a jobboldalon.) Vannak forumok fölfelé is, t. i a közigazgatási bizottság és a ministerim, a hová felfolyamodni lehet. Ez a mód a törvény keretén belül marad, és megoldja a kérdést. Azon kérdéseknek lényege, a melyeket önök felvetettek, az, hogy a házassági viszonyok ebben az országban, hol többféle a hitfelekezet, és hol a hitfelekezetek külön törvényei többfélék, rendeztessenek egyszer helyes felfogás szerint; mert a mai hitfelekezeti törvények egyike sem felel meg eléggé az erkölcsi szempontoknak, mert kijátszhatók is, félre is magyarázhatók, és az erkölcsi érzület azéít sokszor sérelmet is szenved. Kár, hogy a ministerelnök úr, — sajnálom, hogy ma nem láthatjuk, — programmbeszédjében nem erre fektette a súlyt, hanem mintegy azt mondotta: Polgári házasság, és ezzel meg van mentve Magyarország! Nem ez a lényeg, A polgári házasság lehet befejezője oly törvénynek, mely a házassági jogot rendezi. Hisz vannak országok, a melyekben a házassági jogot lehetett ennélkül is rendezni; vannak országok, a hol ezt absolut szükségnek tartja a törvényhozás, pl. Francziaországban, de vannak más országok, a hol csak bizonyos esetekben alkalmazzák a polgári házasságot. A t. ministerelnök úr tegnap azt méltóztatott fölemlíteni, hogy a polgári házasságok közül a legenyhébb formát választották, t. i. a kötelező polgári házasságot, mert tulajdonképen csak ez az, a mely egy hitfelekezetet sem sért. Hát ez felfogás dolga, t. ház. Én azt hiszem, hogy ez mindenkit sért, s talán épen ez tetszik a t. ministerelnök úrnak. (Derültség bal felől.) De, nézetem szerint, nem ez a legenyhébb módja a megoldásnak; mert ez a Nothcivilehe volna, a mint ez Ausztriában igen czélszeriinek látszik; mert ez nem zúdítja fel a népet az intézmény ellen, és csak correctivum oly viszonyok közt, a melyek a felekezetek útján nem orvosolhatók. Ez az expediens jó lehet, mert nem sérti a felekezeteket, legalább nem annyira, mint melyet a t. ministerelnök úr említett. Mert a főtekintet mindig az legyen, hogy a felekezetek meg ne sértessenek, hanem érzelmeikben megkíméltessenek. Már pedig az oly intézményekkel, mint a kötelező polgári házasság, a felekezeteket maguk ellen fogják zúdítani. Abba a gyönyörű programmba pedig, a melyet állítólag a szabadelvűség dominál, épen a liberalismus szempontjából egy lapsus csúszott be. Liberális lett volna a szónak vulgáris felfogásában, ha méltóztatott volna egy szócskával arról is megemlékezni, hogy Magyarországon katholikus autonómiára is lehet szükség. (Igás! Úgy van ! bal felől.) De erről hallgatni méltóztatott, ez nincs benne. Azt pedig fel nem teszem, hogy olyan férfiak, mint a t, minister urak, ezt feledékenységből tennék; azt kell tehát feltennem, hogy malitiából hagyta ki. (Tetszés bál felöl.) Ez nem járja, ez nem méltányos. Ha önök