Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-175
1W. országos ülés 1893, márczius 8.án, gserdán. 35 Gr. Károlyi Gábor: Bécsben hogy van? Mindig arra szoktak hivatkozni! Ott miért nem foglalható a képviselői illetmény? Mert ott Praezenz-márka van ! Beszél, a mit nem tud. (Zaj.) Kagályi Lajos előadd: És így méltán azt kérdezhetné a nemzet közvéleménye, honnan veszi Magyarország parlamentje a hívatottságot arra, hogy tígjai részére, kik a közjogi immunitást úgy is szükségszerűség és joggal élvezik, magánjogi kiváltságát is biztosító, őket másokkal szemben privilegizált helyzetbe hozó anyagi immunitást is hozzon létre. Miután tehát, az igazságügyi bizottság többségének véleménye szerint, a képviselőház tekintélyének nem válnék előnyére, ha az indítvány elfogadtatnék, tekintettel különösen arra is, hogy a mai törvényes állapot szerint, midőn a kép viselői illetmények lefoglalhatok, ezen lefoglalá sok c?ak szórványosan történnek, és ezen szórványosság a jövőben is joggal remélhető', és azon képviselőtársaink is, kiknek illetményei eddig lefoglaltattak, kötelességeiket eddig teljesítették, és függetlenségüket megtudták őrizni, s ezt tőlük a jövőben is várhatjuk, ajánlóra a t, háznak elfogadásra az igazságügyi bizottság azon javaslatát, hogy gr. Károlyi Gábor indítványát mellőzni méltóztassék, (Helyeslés jobb felöl.) Bernáth Dezső jegyző: Gr. Károlyi Gábor! Gr. Károlyi Gábor: T. ház! Ebben a szerencsétlen országban ritkán történik valami okos javítás, de ha véletlenül egy okos javítás jön, hogy pártkülönbség nélkül találkoznak mindenütt ellentmondók, az bizonyos,' (Derültség jobb felől.) Ezen országnak három nagy szerencsét lensége van. (Halljuk! Halljuk!) Három, cíe borzasztó nagy szerencsétlenség. Az első az a sok, vagy már nagyon gazdag, vagy meggazdagodni akaró pap, a másik a rettentően sok kártyás, a harmadik az ezt még túlhaladó jogász. Hová jut ezekkel az ország? Vegyük az elsőt. Látjuk, hogy egy liberális mozgalomról van szó, egy javításról. Kik ellenzik legjobban, kik csinálják a difficnltásokat? A klérus, a papok. De vájjon mi közük nekik ehhez, micsoda közük van általában a polgári házasság kérdéséhez. (Derültség. Zaj!) Tessék előbb folyamodni Rómába, hogy a coelibatus töröltessék el, és akkor tessék a polgári házasság kérdésébe beleavatkozni, (Derültség.) de ezek az urak nem tekintik, hogy ezer és ezer gyermek van az útezán, a ki nem tudja az apja nevét. Nem akarnak kivételt tenni az ő kis családjuk, és a többi között. (Zajos derültség.) Mi másra vezethető vissza tehát ez a dolog, mint egyszerűen a pénz kérdésére, a pärbér megesökkenésére, csak ezzel magyarázható az ő beavatkozásuk jogossága. A dogmára nem adok semmit, az csak olyan taktika. Menjünk át most a kártyásokra. (Halljuk! Halljuk!) A ház t. elnöke egy üdvös újítást akart behozni a házba, t. i. az ülés idejének délutánra való áttételét. Látjuk, hogy a ház tagjai délelőtt vajmi kevesen jönnek, mert el vannak foglalva; későn jönnek, magam is néha későn jövök egészségi okokból; de a délutáni üléseket nem lehetett keresztülvinni, ez megbukott ; nem azért, mintha a főváros társadalmi életét változtatná meg, hanem megbaktatták a kártyások pártkülönbség nélkül, a kik délután nem akarnak dolgozni, mert ez az idő a tarokknak és a préferance-nak van szánva. (Zajos derültség. Halljuk! Halljuk!) Most áttérek a jogászokra. (Halljuk! Halljuk !) Magyarország lakosságának egy nagy része, mikor a gyermekkorból kilép, és az iskolákat elvégezte, belép jogásznak, és haláláig jogász marad. (Derültség.) Van ezeknek a jogászoknak egy alacsonyabb osztálya, mely csak a végrehajtási törvényt tanulmányozza, különösen a biztosítási végrehajtást. (Zajos derültség.) Ez már természetükben van. mint a rattlernek az egérfogás, (Zajos derültség.) ettől nem tudnak elszokni. —(Bálijaid Halljuk! bal felöl.) Nekem kötele-ségem az elnök felé fordulni. — Ez az osztály véd és vádol ugyanabban a dologban tetszés szerint, egyszer jogosnak, máskor jogtalannak találja ugyan azt. Pedig laicus felfogásom szerint ugyanazon dologban csak egy ahsolut igazság lehet. Azért nem is fektetek súlyt arra, hogy egyik másik mit mond; mert én, mint mondám, ugyanazon dologban csak egy absolut igazságot képzelhetek, A jogászok másik részét azok képezik, a kik már magasabb sphaerában élnek; ezek a nagy jogászok, mint pl. a t, bizottság tagjai, a kik nyilaikat, — a mint kel 1 , — jobbra-balra lövöldözik a fellegekből. (Derültség.) Ez már egy más faj. Ezek eonsiderálnak jobbra-balra. s ha a szerencse kedvez, egy ministeri székben akadnak meg. De az absolut igazságtól engem az sem térít el, a mit ők mondanak. Én a bizottság véleményére vajmi keveset adok, (Derültség.) az nekem nem imponál, absolute nem. Előttünk áll egy javaslat, a mely nem akar mást, mint a kerületek képviseletét függetlenné tenni, azok függetlenségét biztosítani minden irányban, mert a mint már előbb kimondtam, én ezt az emolumentumos tiszteletdíjat,melyet az egyénnek adnak, melyet az egyén kezéhez kap, (Derültség.) nem úgy tekintem, mint a mely őt illeti, hanem mint a mely a kerület képviseletét illeti. Ezt akarjuk biztosítani. Ez ellen t. előttem szóló Ragályi képviselő úr, mint előadó azt mondja, hogy neki a következő kifogásai vannak: Elő-
