Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-187
187. országos ülés 1893. mártííus 28-á>i, csüttirtfikSn. 385 Sándor egyetemi tanár és jelenlegi dékánnal két törvényjavaslatul dolgoztatott ki, melyek egyike a sommás eljárásnál való föiebbvitelről szól, a másik pedig általában a sommás eljárásról alkotott szabályokat foglalja magában. Ez utóbbiról megjegyzi a minister úr, hogy bár tekintetbe veszi a jelenleg érvénybon levő szabályokat, de egyszersmind a szóbeliség és közvetlenség elvét a eommás eljárás egész vonalán érvényre juttatja, és nemcsak előkészíti, hanem egy lényeges részében meg is valósítja a teljes reformot. Nekem ugyan az a véleményem, hogy ez állítás kissé túlhajtja az elért eredmény értékét, de hát legyen ágy, mint írva van. Az azonban elszomorító, hogy ne mondjam kétségbeejtő, a mi a teljes polgári eljárásra nézve mondatik, hogy t. i. kidolgozása munka alatt van, és az előadói tervezet az 1892-iki év folyamán előreláthatólag elkészül. Hogy ez előrelátás nem vált be, tudjuk, de nem tudjuk, mit jelent az a kétes értékű kifejezés: »munka alatt van « Hisz ezt mindenről el lehet mondani, még a budapesti vízvezetékről, vagy a inagy ír katonai akadémiáról is. Persze ez csak olyan munka, a minőt az végzett, a kitől kérdezték, mivel foglalkozik, s ez azt felelte: »most pihenek« ; a másik pedig, mint magát kifejezte : »társának hűségesen segített.* Továbbmenve az igazságügyministerium működésének ismertetésében, okvetlenül meg kell állapodnunk a VI. résznél, mely a bűnvádi eljárás reformját érinti és értésünkre adja, hogy a, Fabinyi volt igazságügyininister úr által kidolgoztatott, és a t. háznak még 1888. deczem1 er 1 Óikén 357. szám alatt benyújtott törvényjavaslat átvizsgálása, s tekintettel a sajtóeljárásra, kiegészítése az igazságügyministerium által elrendeltetvén, több szakvélemény szereztetett be, és a javaslatok átdolgozása annyira haladt, hogy az 1892. év folyamán benyújtható lesz. Igazságszolgáltatásunk ezen sürgős reformjánál tehát ismét egy záros határidővel találkozunk, a mely megint nem bizonyult záros határidőnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig az igazságügyminister úr itt már egy kész javaslattal állott szemben, melyet nagyban és egészben elvetendőnek maga sem talált, csak átdolgozását és kiegészítését tartotta szükségesnek. (Helyeslés a szélsőbalon.) Általában nekem úgy tetszik, hogy az igazságügyminister úr a szakértők megválasztásában nem valami túbágos szerencsés. Alkalmasint oly egyénekre esik választása, kik napi teendőkkel úgy el vannak foglalva, hogy vajmi kevés irlejök marad az ország sürgős és halaszthatlan ügyiéinek rendbehozásával foglalkozni. Majd minden fontosabb tárgynál egy csomó szakértő működéséről értesülünk, anélkül, hogy KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. X. KÖTET. ez a foglalkozás oly eredményt szülne, mely általunk is láthatóvá válnék. Tudom azt jól, hogy ily fontos javaslatok elkészítése sok időt vesz igénybe, s hogy azok elhauiarkodás tárgyát nem képezhetik; de már négy év mégis oly hosszú idei, a mely érthetővé teszi a türelmetlenséget, a mely a codificatio lassúsága miatt országszerte nyilvánul s mind nagyobb arányokat ölt. De, hogy az általam felemlítendő igazságszolgáltatási ügyek sorozatával kész legyek, még csak a bűnvádi eljárás reformjával kívánok röviden foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyministerium által beterje-ztett kimutatásból látható, hogy a katonai büntető törvénykönyv újjáalakításáról még egyelőre szó sem volt, és hogy az igazságügyminister úr foglalkozott a bűnvádi eljárás reformjával; de, minthogy a tárgyalások öt ministerium ügykörébe tartoznak, minthogy azon nehéz és fontos probléma vár megoldásra, hogy miként lehet a ezopfot levágni, ha annak tulajdonosa az ellen teljes erővel védekezik, vagyis más szóval, miként lehet a katonai igazságszolgáltatást a modern bűnvádi eljárás lényeges igényeinek megfelelően átalakítani, de úgy, — mint a kimutatás mondja, — hogy a monarchiánkban jelenleg fennálló katonai szervezet és fegyelem szükséges követelményei a perrend körében megvalósítandó elvek és intézmények által ne csorbíttassanak, és minthogy a perrend ügykörébe vágó több lényeges pontra nézve elvi eltérés forog fenn: a katouai bűnvádi eljárás megvalósulása a válságos jövő kétes ködében úszkál. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Meg vagyok róla győződve, s azt hiszem, hogy jogásztársaim közül igen sokan hasonló nézetben vannak, hogy annak oka, hogy az ügy zátonyra került, vagy legalább ahhoz közel van, nem az igazságügyminister úrban keresendő, mert az ügy nézetem szerint mostanában nem is fog megoldatni, s csak akkor kerülhet napirendre, ha egy tisztító vihar végigsepri az osztrák-magyar monarchiát, mert ez mkr azon titkos nagy erő hatalmi körébe esik, melymek én nevet adni nem tudok, de nem is akarok. x4zon erő hatalmi körébe, mely az 1867-iki kiegyezés erősnek vélt falain a lefolyt 25 év alatt annyi rést ütött, mely kiszámíthatatlan ügyességgel és bámulatos kitartással keresi a kiegyezés gyengébb részeit, hogy mind összébb vonja a köteléket, mely Magyarországot az összbirodalom kebelébe kényszeríti, mely folyton hazánk különállása ellen tör, mely a közös ügj r ek egész halmazát tudta az elmúlt 25 esztendő alatt megteremteni, oly jogokkal szemben, melyek Magyarországot a törvény szerint kétség kivül megilletik, (Élénk helyeslés a szélső balolLt49
