Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-187

JggO !8T, orsfágos ttlés 1898. raárezlus 28 á», CsIltoYlSkŐM. türelemmel nézi, hogyan játszanak vele, hogyan altatják el folyvást ígéretekkel; a budapesti közjegyzői kamara pedig kijelentette egy felterjesztésében, hogy várni kell, az Isten végre ad nekünk is egy olyan igazságügyminister t, a ki hívatott lesz arra, hogy valamit csináljon. 1887-ben jött Teleszky mint államtitkár, és tikkor a mikor már azt hittük, no most már csakugyan meg lesz a polgári törvénykönyv, akkor az akkori igazságügy minister homlok egyenest ellenkezőleg az addigi ministerekkel, az mondotta, hogy most már nem terjesztjük elő csak részlegesen, s akkor az öröklési jog be is terjesztetett, az igazságügyi bizottságnak nagyon sok ülésén tárgyaltatott, és a tárgya lásokban a mostani igazságügyminister úr is részt vet*. így állottunk 1889-ig. Akkor lett minister a mostani igen t. igazságügyminister. Én nem tagadom, hogy úgy én bennem, mint mindenkiben, a ki az igazságügy iránt érdeklődik, nagy remény támadt, hogy egy jobb kor a reform kora következett el. Nagy esze, tanulmányai, képessége, erős kritikája, melyet mindig gyakorolt egyik-másik törvényjavaslattal szemben mindenesetre azt a reményt keltették, hogy a mi eddig meg nem volt, készen lesz most. Hihettük pedig ezt anynyival is inkább, t. ház, mert míg az eddigi minis terek védhették magukat pénzügyi tekintetekkel, az a tekintet már elesett, mert akkor az államháztaitás rendezése megtörtént; eddig védhették magukat a ministerek azzal, a mit ma az előadó úr ügyesen használt fel, hogy hosszabb megfontolásra van szűkség, — hiszen 1860-tól mostanáig elég hosszú idő telt el. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) — de már itt a minister úrnak nagyon meg volt könnyítve ti munkája, mert nagy hagyatékot vett át. (Igaz! Úgy van! a Ml oldalon.) Mert hiszen azok a mi nisterek csak igazságot mondtak a parlamentben, a kik megmondták 1874-ben, 1875-ben, í876-ban, hogy mi történt; azért hoztam fel egyenként, hogy mit mondottak. Nem volt ez előtte titok és éles eszével rátalálhatott arra, hogy abból, a mit dolgoztak, mit használhat fel; neki csak a maga szép eonceptioját, a mi a fejében már meg volt, és szép eszméit kell, vala érvényesítnie. Azonban mégis mi lett az eredmény? Négy év után, hogy a minister urat itt tisztelhetjük, hogy az örökösödési jog tényleg előterjesztetett. Egy kicsit ugyan hosszasan maradt ez a dolog a ministeriumnál, mert az igazságügyminister velem együtt annak tárgyalásában az igazságügyi bizottságban részt vett, minden egyes szakasz felett elmondta a maga Szilágyi Dezső igazságügyminister: Tagja sem voltam ! Komjáthy Béla: Ezt csodálom; akkor bocsánatot fkérek, visszavonom, legalább én tizenöt esztendeig mindig ott tisztelhettem a minister urat. Hát ott kellett volna lennie. (Derültség a szélső baloldalon.) Természetes dolog, hogy mindig nagy baj volt az, hogy nekünk polgári törvénykönyvünk sem volt; de ha nagy baj volt ezelőtt, nagyobb baj ma; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert időközben az igen t. minister úr első nagy feladatát, a mint azt az előadó úr említette, a bírói szervezet átalakítását, felépítését megkezdette, a királyi táblákat széttagolta, és míg addig legalább idefenn a curiánál egyöntetűen határoztak és a királyi táblák a curia határozatait tudták, ma a vidéken széttagolt táblákban az ellentétes elvi határozatok egész sorával találkozunk, most a törvény helyett tisztán a döntvényuralom jutott érvényre, és nagyon sok jóakaratú törvénytelenség, egyeseknek tetsző elméleti álláspont érvényesült a jogegység hátrányára. És ha ez így van, kérdem a t. minister urat, vájjon nem volt-e igazuk azoknak, kik az 1861. országbírói értekezlet alkalmával a receptio mellett foglaltak állást? Vájjon lehet-e csodálkozni, ha a magyar állam ellen idebenn és kívül támadások intéztetnek ? Mert lehet-e oly ország iránt bizalommal viseltetni, mely alkotmányának visszaállítása óta éveken keresztül azt, a mit állandóan dologba vett, a miről, hogy készül, mindig bejelentetett a képviselőháznak, a mai napig sem volt képes megválasztani. De hogyan várjunk jó bíróságot és várjunk a bíráktól helyes ítéletet akkor, mikor törvénykönyvet nem adunk a kezébe. Hisz a t. igazságügyminister úr jól tudja, hogy polgári törvénykönyv nélkül helyes, tisztességes, becsületes és nem ingatag igazságszolgáltatás úgyszólván képzelhetetlen; szüksége van arra a bírónak, az ügyvédnek és a jogkereső közönségnek egyaránt. (Helyeslés hal felől.) De a másik szükséges alkotás, a mire felhívom a t. ház figyelmét, a bűnvádi eljárás. Igaz, hogy az előadó úr most kijelentette, hogy azt mi is tudhatjuk az újságokból, hogy a bűnvádi eljárás javaslata készen van, hogy ma-holnap a képviselőház tárgyalása alá kerül. De hisz ez megint nem új ígéret, mert 1881-ben, midőn az anyagi büntető törvénykönyvet megalkottuk, és épen én voltam ki itt annak a néze^ temnek adtam kifejezést, hogy nagyobb szükségünk van a bűnvádi eljárásra, mint az anyagi jogra, az akkori államtitkár úr, úgy látszik a minister úr beleegyezésével, legalább nem szólt ellene, kijelentette, hogy átlátja, hogy égető szükség van rá, mert az anyagi törvény rendelkezései a nélkül nem is mehetnek át az életben, sőt Ígéretet tett, hogy azt a kormány a jövő országgyűlésen előterjeszti.