Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-187

S78 Í8Í. ortüágos ülés T89B. máréí!lnS98áii,ei«t8H;8ÍEníií 1893. évi előirányzatát a pénzügyi bízottság javaslata értelmében elfogadni, első sorban pedig a most tárgyalás alatt levő központi igazgatás szükséglete czímén előirányzott összeget meg szavazni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobb felől.) Hentaller Lajos jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla : T. ház! A magyar óllameszmének megszilárdítása, a magyar állameszme hitelének minden irányban való kiterjesztése, azt hiszem, mindnyájunk közös feladatát képezi. Nekünk különösen kell erre törekednünk, mert, fájdalom, nemcsak e hazán kivtíl, de a hazán belül is nagyon sok ellenséggel kell megküzdenilnk. sőt eonstatálhatjuk azt is, hogy a külvilágban is sok helyütt az eddigi sympathiák már tökéletese^ elenyésztek. Ha tehát ezt el akarjuk érni, ha erre törekednünk kell, véleményem szerint egyik főtényező a helyes igazságügyi politika és az igazságügyi alkotásoknak modern volta. Minden fegyvernél, minden nyert csatánál a világon egy államnak nagyobb erőt biztosít a jogállam léte, mert ott, a hol jog és igazság uralkodik, a hol a személyes szabadság védve van, a hol az igazságszolgáltatás gyors és nem ingatag, ott a rágalmaknak igazán el kell némulni ok. A jogállam léte az, mely erőt ad, mely a fenmaradás jogát hirdeti, erre pedig nekünk határozottan szükségünk van. T. ház! Alkotmányunk visszaállítása alkalmával nagy feladat várt ránk. A megoldásra váró kérdések egész özöne állt előttünk, melyeket meg kellett oldani, mert fájdalom, régi törvényeink, melyek megvoltak, elavultak, institutioink rendes keretükből kivetkőztettek, és igazságszolgáltatásunk csak a véletlenen alapúit. Nagy szükségünk van az alkotásokra, t. ház, mert 1527—1825-ig az alkotások terén úgyszólván semmi sem történt, és én ezt egyáltalán nem szemrehányásként hozom fel az ősökkel szemben; mert azok eleget tettek kötelességeiknek az által, hogy máB irányban vették fel a harezot, és e viharos századokban ellentáílottak annak, hogy azon idő alatt idegen institutiok Magyarországon gyökeret verhessenek. (Helyeslés bal felöl.) De már ezen időszakban is történtek egyes országgyűlésen felszólalások, például az 1729. és 1790/1-iki országgyűlésben, melyek már határozottan rámutattak arra, hogy nekünk rendszeres alkotásokkal kell foglalkoznunk. De azon idők egyáltalában nem voltak alkalmasak arra, hogy ily rendszeres alkotásokat eszközöljünk. Hiszen a központi igazgatás sem igyekezett bennünket egy irányban elősegíteni Nagyon jól tudja a t. képviselőház, hogy 1818-ban a helytartó tanács még azt is perhorrescálta és helytelenítette, hogy a corpus jürisnak egy újibb kiad jelenjék meg. Í825- 1848-ig már találkozunk ily alkotásokkal,, s az akkori korszak emberei iránt kell, hogy elismeréssel viseltessünk. Azonban 1848 — 1867-ig, fájdalom, kiesett kezünkből minden hatalom, úgy, hogy egyáltalán nem volt lehetséges, hogy eleget tehessünk azon kötelességünknek, mely az országra háramlik. 1867-től azonban, midőn alkotmányunk újabb n, úgy, a hogy visszaállíttatott, már kötelességmulasztás Jvolt ezen nagy feladatok megoldása felé nem közeledni. Az előadó árral nem érthetek egyet abban, hogy a jelen költségvetésnél, ha az igazságügyi politikáról szólunk, csak a jelenlegi igazságügyminister úr személyével foglalkozzunk. Mert akkor, a mikor az általános igazságügyi politikai működést kell szem előtt tartanunk, a volt ministerek működésének méltatását sem mellőzhetjük, s fájdalommal kell constatálnunk, hogy 1867-től az eddigi igazságügy ministereink nem állottak feladatuk magaslatán, hivatásukat nem töltötték be, s úgyszólván az államnak egyszerűen fizetéses hivatalnokai voltak. (Egy hang a szélső baloldalon: Fabinyi is?) Az alkotások terén bizony nagyon gyéren mentünk elő, s pénzügyi tekintetekkel igyekeztek magokat védeni, hogy nem tehettek semmit a magyar állam megizmosítására, pedig nekünk csak ez adhat jogot, hogy egy újabb ezredévig fenmaradhassunk. Bizony, bizony, igazsägügyministereink ugyan keveset tettek e téren. Hiszen eltűrtük hosszú éveken kereszttíi, hogy Magyarország igazságszolgáltatása egyszerűen állami jövedelmi forrás Jegyen. Hiszen az illetékekből sokkal többet vettünk be, s annak csak kis részét fordítottuk igazságszolgáltatásunk javítására; csak egy kis részét, vagy semmit sem. arra, hogy az alkotások terére lépjünk. Hisz ha ígéretek, vagy programmok alapján lehetne Magyarország jövőjét megteremteni, akkor már rózsás állapotok volnának nálunk. Pedig egyetlenegy ministerium kebeléből sem hangzott el annyi Ígéret, a mennyit az igazságügyministerek jónak láttak programmjukba bevenni. Sőt a költségvetési vita alatt napirenden levő volt, hogy elmondták, micsoda javaslatok azok, melyek kidolgozás alatt vannak, s melyek előfognak terjesztetni. Ugyanezt tette az előadó úr. De hogyha végigtekintünk az alkotmány visszaállításától a mai napig a költségvetések alkalmával tett ígéreteken, és belenézünk az eredménybe, akkor bizony nagyon kövér ígéretekkel, annál soványabb eredményt látunk szemben állani. (Úgy van ! a seéhö baloldalon.) De. t. ház, azt mondhatnók talán, hogy