Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-187

365 ÍST. országos ftlé» ISflt. jaámtti* 88-jln, •Mttttnn*. A ház által követett eme gyakorlat bizonyos korlátolt mértékben meghonosúlt a pénzügyi bizottság körében is, hol ÍI költségvetési előirányzatok, nemcsak pénzügyi, de politikai tekintetből, — értem ezalatt a kormányzati és igazgatási szempontokat is, — beható ítészét alá kerülnek ; ha tehát a pénzügyi bizottság a t. ház előtt fekvő, és most tárgyalás alatt levő jelentésében az igazságügyi tárcza 1893. évi költségvetési előirányzatának változatlan elfogadását ajánlja, e javaslatában nemcsak azt fejezi ki, hogy ez előirányzat a kormány általános pénzügyi programijával, az államháztartás érdekeivel összhangban áll, de ennél sokkal többet, t. i, azt, hogy a pénzügyi bizottság az igazságügyi kormányzat politikáját teljes mértékben helyesli. A tárgyilagos bírálatnak nélkülözhetetlen előfeltétele az elfogulatlanság azon mérve, mely az egyéni rokon- vagy ellenszenv kizárásával ítéletének alapjául egyedül a tényeket fogadja el. Az igazságügyi kormány tevékenysége és tényei tüzetesen felsoroltatnak ama nagy terjedelmű kimutatásban, mely az 1893. évi költségvetéssel, egyidejűleg, vagy kevéssel azután, a képviselőház tagjai közt kiosztitott. E mű fel tár'a az igazságiigyministerium működését 1888-tól 1891-ig, sőt körülbelül az 1892. év közepéig. A ki e munkát behatóan olvasta, megfigyelte az igazságügyi kormány által megoldandó feladatoknak a Iaicus által alig képzelhető mennyiségét, fontosságát, és a megvalósítást gyakran akadályozó nehézségeit, ég e mellett számba veszi az elért eredményeket, a tör vényelőkészítés, a tulajképeni kormányzat és az igazságügyi administratio szerfelett sokoldalú ágaiban kifejtett ernyedetlen tevékenységet, lehetetlen, hogy elismerését megvonja az igazságügyi kormánytól, és első sorban ennek veze tőjétől. Nem tekinthetem feladatomnak a hivatkozott munkának paraphrasisát szolgáltatni, már csak azért sem, mert egyedül a kormányzat és igazgatás körében kifejtett tevékenységnek tüzetes előadása, és a számtalan kibocsátott, szüksé ges és czélszerű kormányrendeletnek puszt i felsorolása a mai ülés egész idejét teljesen kimerítené, hanem lehetőleg röviden foglalkozni fogok az igazságügyi kormány politikájának azon részével, mely a tisztelt házat közvetlenül érdekli és ez a törvényelőkészités. Ez irányban mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a közkormányzatnak nincs egyetlenegy ága sem, hol a törvényalkotás annyi nehézséggel járna, mint a jogszolgáltatás terén, Azon általános szempontokon felül, melyeket minden törvény helyes szerkesztésénél figyelemre kell méltatni, az igazságügyi reformoknál különösen számba veendő : sajátszerű jogviszonyainknak történelmi múltja és fejlődése, jogszolgáltatásunk, helyesebben bírói szervezetünk ez idő szerint még be nem fejezett, tehát mintegy átmeneti állapota, mely egy tervszerű és következetes reform úttörője levén, hivatásának ma teljesen megfelel, és a végleges átalakulásba is beilleszthető lészen, de csak azon esetben, ha időközben váratlan, eléggé meg nem fontolt, rögtönzött, és rohamos újításoktól, és ezeknek rendszerinti folyományától, az igazságszolgáltatás összbangzatos menetét zavaró rázkódtatásoktól megóvatik. Figyelembe veendő különösen azon körülmény is, hogy a jogszolgáltatást szabályozó törvények túlnyomó részben oly szakközönség kezén fordulnak meg, mely a törvényeket és ezek értelmét nemcsak magyarázni, de félremagyarázni is tudja; ily természetű törvények előkészítésénél tehát a casuisticának az emberi elmééi által kimeríthető összes lehetőségeivel már előzetesen Számot kell vetni. Mindezeken kívül egyes organicus javaslatok összeállításánál nemzetközi és államjogi helyzetünkből eredő viszonyokat sem szabad figyelmen kivül hagyni; itt van például a tisz • telt ellenzék által sürgetett katonai büntető alaki törvény, (Halljuk/) ezt a magyar igazságügymi nister maga nem készítheti elő, hanem csak egyetértőleg az osztrák igazságügyministerrel, a monarchia mindkét államának honvédelmi ministerével és a közös hadügyministerrel. A törvény kezdeményezés körében felmerülő nehézségek tudatában tehát el kell ismernünk azt is, hogy az igazságügyministerium törvényjavaslatainak előkészítése beható tanulmányozást, sokoldalú megfontolást, és ebből folyólag természetesen hosszabb munkaidőt is igényel; és ha e téren az igazságügyminister productivitását bírálni akarjuk, nem szabad kifeledni azon idejét jelentékeny részben absorbeáló körülményt sem, hogy mindazon az igazságügyi kormány kezdeményezési körén kívül eső törvényjavaslatoknál is, melyeknél a köz-, magán, vagy büntetőjogi szempont, habár csak parányi mérvben is érvényesül, az igazságügyminister véleménye és közreműködése mindig igénybe vétetik. A t. minister úr akkor, midőn kormányra lépett, és azután is ismételten a reformok legsürgősebbje gyanánt a bírói organisatio újjászervezését jelölte meg. Számos, a birói szervezettel részint közvetett, részint közvetlen kapcsolatban álló törvényhozási alkotáson kívül a királyi tábla magosztására, valamint a királyi főügyészség deeentralisafiojára vonatkozó, nem