Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-186
tSfi •PMNteaa Illés t*WS. alapján kiküldte újra dr. Ajtayt és dr. Moravesikot Ezek fölszólították Schenk Károlyt, hogy jelentkezzék a vizsgálatra, de nem jelentkezett ; a felhívást ismételték, még sem jelentkezett. Akkor a szakértők azon javaslatára, hogy Schenket le kell tartóztatni, hogy szakértői megvizsgálás végett intézetbe szállíttassák, mert ők absolute képtelenek őt megvizsgálni és véleményt adni, a kir. ügyészség azt indítványozta, hogy Schenk vezettessék elő annyiszor, a menynyiözer szükséges, és orvosilag vizsgáltassák meg. A vizsgálóbíró a vizsgálatot elrendelte, még pedig úgy, hogy Schenk a törvényszéki intézetbe vezettessék, és az orvosok elé állíttassák. Azonban a kiküldött orvosok egy jelentést adtak be, ós azt mondták, hogy tekintettel az eset eomplieált voltára, a mely már sokkal szorgosabb szakértői megfigyelést igényel: egy megfelelő szakintézetbe való szállítás szükséges, és a vizsgálattal az ezen intézetből vett szakértő orvosok volnának a leghelyesebben megbízhatók, az időről-időre elővezetettnek megtekintése helyett. Ennélfogva a büntető bíróság Niedérmann Gyulát, az elmebetegek kórházának igazgatóját, és dr. Bolyó Károly orvost rendelte ki új szakértőknek, és a megvizsgálásra kitűzték 1892. deczember 5-ikét a törvényszéki épület szobájában. Schenket erre megidézték, de az ekkor meg nem jelent. Majd elővezettetését rendelték el, de most meg feltalálható nem volt Ekkor aztán az új szakértők jelentették, hogy ők az összes iratokat, az eddigi véleményeket stb. áttanulmányozták, s hogy már most, hogy véleményt mondhassanak, szükségesnek tartják az observatiot. Erre azután, nem lévén más mód, a büntető bíróság elrendelte, hogy alapos és indokolt szakvélemény adhatása ezéljáböl az illető, rendőri közbenjárással, az országos bete^intézetbe száilítassék, egy-két havi megfigyelési időközre, hogy ezt lehetőleg gyorsabban és oly módon kell eszközölni, hogy a vádlott egészségére a legkevésbbé se legyen ártalmas. A vizsgálóbíró e szakértői kérelmet nem intézte el, hanem azt mondta, itt személy és szabadságról lévén szó, előbb az ügyész tegyen indítványt. Az ügyész az indítványt me<r is tette, még pedig a szakértő kérelmének értelmében. Erre aztán a vizsgálóbíró megkereste a rendőrséget, és ez mint méltóztatott hallani, a megkeresést fogan atosította. Már most az illető itt ez intézetben observáltatott, és a szakértők megadták a szakvéleményt. Ez pedig a bűniratok közt van, és következőleg hangzik: (olvassa) » Bűniratok, a törvényszék-orvosi vélemény, valamint az igazságügyi orvosi tanács felül véleménye áttanulmányozásából, végre pedig az itteni észlelésből kitűnik, hogy Schenk Károly évek hosszú sora márcitmt SS-én, uerdik. ggf óta elmebetegségben, és pedig a typicus, ehronicus tébolyodottság azon válfajában szenved, mely az ebnekórtanban perlekedés! tébolyodottság elnevezése alatt ismeretes. Semmi kétséget sem szenved, hogy Schenk bűncselekményének elkövetésekor már elmebeteg volt, és hogy e bűncselekményt egyenesen kóros elmeállapotának behatása alatt követte el.« Ezt aláírták Niedérmann és dr. Salgó, az intézet primariusa, nem pedig Bolyó, ki csak secundarius. Hogy ez miért nem irta alá, nem tudom, de az ügyészség ezt vizsgálat tárgyává tette. Ezzel egyidejűleg kísérőlevél érkezett az igazgatótól, melylyel a törvényszéket arról informálja, hogy Schenk elmebetegsége, kivált szemének beteges volta folytán nem közveszélyes természetű. Ennélfogva, miután az observatio eleget tett a büntető eljárás czéljának, és a szakértőknek alkalmat adott véleményt formulázni, Schenk szabadon bocsátását elrendelték, és ennek folytán az illető február hó 24-én ebben az évben d. u. 5 óra 30 perczkor szabadon bocsáttatott Ezen hivatalos adatokból vett informatio alapján most már felelhetek az interpellatio többi pontjára. Nevezetesen az az ok, hogy az illető egyéniségének compromittálásával miért fogatott el, ég miért tartatott fogva, ebből a felvilágosításból látható. A büntető igazságszolgáltatás czéljára okvetlenül meg kellett arról győződni, van-e beszámítási képessége vagy nincs, s mintán erről meggyőződést a szakértők annyi megkísérlett mód után más módon nem tudtak szerezni, abban a szomorú kényteíenségben volt a királyi ügyészség és a királyi törvényszék, hogy az illetőt le kellett tartóztatni, és bizonyosság szerzése végett observálás tárgyává tenni. Nézetem szerint igen bajos lett volna ezen zűrzavarból kigázolni, mert egyik t. képviselőtársamnak, mikor közbeszóit, igaza volt abban, hogy a bíróságnak szörnyű nehéz eligazodni, ha két szakértő s az igazságügyi orvosi tanácsos mondja ezt, és 59 orvos írja azt. A curia elrendelte az illetőnek új alapos megvizsgálását, és más megoldás lehetőnek alig mutatkozott. Az 5-ik pontban azt kérdezi t. képviselőtársam tő Sem. hogy hajlandó vagyok-e ezt vizsgálat tárgyává tenni, és a mennyiben visszaélések vannak, rögtön odahatni, hogy azok megszüntettesseimk. Természetesen hajlandó vagyok, az ücrv már el van intézve, mert az illető szahadon bocsáttatott, az eljárás tartama alatt pedig, a mint én a hivatalos jelentésből és az ügy minden fázisából megvizsgálhattam, szabálytalanságot részemről nem láttam. A 6-ik pont alatt azon kérdést teszi t. képviselőtársam, hogy hajlandó vagyok-e az ily visszaélések megszüntetésére, s ha kétféle szak46