Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-186

350 186. országos ülés 189B. márezlns 22-éji, szerd&u. a mint ma is szokták mondani még az értelmetlen emberek, fűzfa alatt történt a házasság, a magyar országgyűlés elrendelte: »De desponsatione conjugali in facie Eeclesiae fienda« czímü törvényében, hogy ezentúl a házasságnak »in eonspeetu eeclesiae, praesente sacerdote, eoram idoneis testibus eonsensu utriugque et signo subarehationis« kell megtörténnie. Már most t. barátom szíves figyelmét hívom fel arra a körülményre, hogy hiszi-e ő azt, hogy a magyar országgyűlés ezen rendelkezéséről ő szentsége, az akkori római pápa is értesült? Bizonyára értesült, és abba bizonyára beleegyezett? mert, hogy bele nem egyezett volna, azt az én t. barátom igazolni nem tudja. Hogy pedig ez a törvény mind raaig fennállott és fennáll, az a római szentszék tökéletes beleegye zését. igazolja. Mi van ezzel bizonyítva? Az, hogy maga a római pápa ő szentsége körülbelül 800 esztendő óta mindig elismerte a magyar törvényhozásnak azt a jogát, hogy a házasság dolgában véglegesen intézkedjék. (Általános élénk helyeslés.) Ha pedig ezt a római pápa ő szentsége elismerte, akkor igen kérem, ismerje el ő is. (Zajos derültség.) Yajay István: Jól van! Maradjunk e mellett! Eötvös Károly: 0 szentségének elismerése nekünk még nem egészen elég és szükséges, hogy ő is legyen szíves azt elismerni. (Derültség!) Ha pedig 1105-ben a magyar országgyűlés kimondhatta, hogy »iu eonspeetu eeclesiae, praesente sacerdote, corain idoneis testibus, eonsensu utriusque« történjék a házasság, akkor miért ne rendelhetné most el, hogy: praesente magistratu? (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés.) Tökéletesen ugyanazzal a joggal elrendelheti, mert a magyar országgyűlés ma egyáltalán nem bír kevesebb joggal és hatalommal ebben a kérdésben, mint birt annak a sánta, púpos és kancsal királynak az idejében, a ki azonban bölcs és jó királya volt a magyar nemzetnek, (Úoy van! Úgy van!) Thaly Kálmán: Csak a papok fogták reá, hogy pitpos volt! (Derültség.) Eötvös Károly: T. képviselőház! Mondhatnák azt, — és a főtisztelendő püspöki kar mondja is, — hogy az ő álláspontja nem más, mint az egyház álláspontja; azt mondja: »AUáspontunk nem lehet más, mint az egyház álláspontja^ és mondhatják azt, kétségtelenül a vidéken mondják is, hogy időközben, a XVI. század közepén a tridenti szent zsinat a házassági törvényeket megalkotta az egyház számára, hogy tehát nekünk azokhoz ragaszkodnunk kell. Ez igaz, egyházi szempontból igaz. Hanem az is kétségtelenül bizonyos, hogy a tridenti zsinatnak egyetlen egy artieulusa sincs, melyben ki volna mondva, hogy a magyar országgyűlés hatásköre pedig ezentúl esorbíttatik ; (Tetszés.) egyetlen egy artieulusa sincs, melyben a Kálmán király alatti országgyűlést megróná, vagy anathema alá venné, s az egyáltalán mindenki előtt tisztában áll, hogy a tridenti zsinat végezhetett és végzett a maga dolgában, a maga hatáskörében kellő bölcseséggel és hitbuzgalommal, ele az mireánk nem tartozik; (Úgy van! Úgy van!) mi pedig végezzük a magunk dolgát szintén teljes buzgalommal hazánk legvitálisabb kérdéseiben, (Élénk helyeslés és tetszés.) és teljes hazafisággal és hazaszeretettel úgy, a hogy hazánknak és nemzetünknek mai érdeke azt megköveteli. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés.) Mi tiszteljük a tridenti zsinat összes határozatait abban a körben és birodalomban, a hova azok valók, de kétségtelen az, hogy a magyar országgyűlés végzései és határozatai is megkívánják a köteles tiszteletet mindazon a téren, melyre azok kiterjednek. (É'énk helyeslés.) Ezek a terek, ezek a birodalmak, tudniillik hazánk és vallásunk pedig egymás mellett, kölcsönös békeségben meglehetnek és kétségtelenül meg is lesznek. (Úgy van! Úgy van!) És mondhatják sokan és kétségtelenül nagy indok, kivált a társadalomnak kevésbbé művelt, kevésbbé iskolázott lakossága előtt, hogy a főtisztelendő főpapság majd talán tiltakozni fog a törvényhozásnak a házasság kérdésében hozandó határozatai ellen. Gr. Károlyi Gábor: Majd sztrájkolnak a püspökök! (Derültség.) Eötvös Károly: De ez sem áj dolog. Nem egyszer történt, és törvénykönyvünknek nem egy helye tesz bizonyságot arról, hogy igen is, a főtisztelendő főpapság az elmúlt századokban is minden olyan törvény ellen, mely a felekezetek jogait, lelkiismereti szabadságát, és a felekezetek közti viszonosságot érintette, biztosította, minden alkalommal tiltakozott. De az országgyűlések nem késtek soha, még olyan időben sem, mint pl. a Kolonics-korszak volt 1637-ben, mindig törvénybe iktatni, hogy: a főtisztelendő főpapság ellenmondása pedig nem ér semmit. (Derültség.) És mikor már a törvénykönyvnek ezen záradéka, többször ismételt záradéka, úgy látszik, hatálytalan volt, 1790-ben, mint mindenki megnézheti a törvényben, a kinek kedve van hozzá, egyenesen bevezették az ország rendéi a törvénybe, hogy »Contradictionibus dominorum Cleri et alicujus partis secularium Catholicorum non obstantibus, imo iisdem in perpetuum nullum vigorem habeutibas«, vagyis magyarul: Semmiféle ellentmondás nem érvényes, sőt jövendőre, örök időre sem lesz érvényes sohasem.