Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-186

334 186- orsAÚg*s ttSés 18*8. mír«eins 22-éis, ssardi*. Én nem vagyok szakember, (Éljenzés bal felöl.) de legyen szabad a cnltusminister úr figyelmét mégis a kiváló szakférfiúra, Bartalusra felhívni. Méltóztassék őt meghallgatni, s ő tőle meg fogja hallani, hogy a régi magyar zene elég tárgyat nyújt arra, hogy egy arra hívatott zenetanár a magyar zenetörténetből egy egész évig előadhasson, (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) a magyar zene motívumait az ifjúság lelkébe öntse és az általános zenészed szabályok mellett az ifjúságot a magyar zene szerint érezni, gondolkozni és componálni megtanítsa. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam azt mondotta, hogy pl. nincs olasz zene, nincs spanyol zene, sőt, úgy gondolom, méltóztatott arra is hivatkozni, hogy sehol sem tanítanak nemzeti zenét. Nekem tudomásom van róla, hogy Madridban és Sevillában igenis előadják a speciális spanyol zenét, a mi pedig nem utolsó faja a nemzeti zenének. (Tetszés a szélsőbalon.) Közelebbről nem ismerem ezeket a dolgokat, mert ez nekem nem szakmám. Hanem nagyon sajnálnám, hogyha Okolicsányi László t. barátom felszólalása a magyar zene nagyobb mértékben való cultiválásáról a magyar zeneakadémiában eredmény nélkül maradna; mert hol taníthatnák azt nálunk inkább, mint épen a zeneakadémiában? (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Igen kérem a cnltusminister urat, tessék magához hívatni Bogisich prépostot, Káldyt és Bartalust, a kik neki mindenesetre adnak annyi felvilágosítást, mint Fenyvessy Ferencz, a ki képviselői teendői mellett a zenészettel is foglalkozhatik. Nem tagadom t. képviselőtársamnak abban való jártasságát; de azt hiszem, az neki még sem elsőrendű foglalkozása. Meglehet, hogy ő talán jobban be van avatva e kérdésbe, mint én, de azt hiszem, csak szerénységünket illustráíom, ha kimondom, hogy mi nem vagyunk elsőrendű muzsikusok. (Élénk derültség.) Ezeket akartam elmondani, a tételt külön ben elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbalon.) Bernáth Dezső jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. ház! Azok után is, a miket t. barátom, Thaly Kálmán e kérdésben előterjeszteni szíves volt, indokoltnak látom, hogy ebben a kérdésben felszólaljak. (Halljuk! Halljuk!) Indokoltnak látom ezt főleg azért, mert Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam akként szólalt ehhez a dologhoz, — szerénységét nem akarom sérteni, de a magamét sem, — (Derültség bal felől.) mint a ki ismerős ezzel atárgygyal. í "* Bocsánatot kérek, én ebben a tárgyban szakember csakugyan nem vagyok; de a többek között épen legújabban értekeztem a magyar királyi operának zenekarából egy valódi szakemberrel ezekről a dolgokról, a ki legalább a zenében mindenesetre otthonosabb szakember, mint Fenyvessy Ferencz t. barátom s a többi közt oly férfiú, a ki épen Veszprém megyéből, a kettőnk közös vármegyéjéből való és nevezetes hegedtí-virtuoz. Fenyvessy Ferencz: Liedl Ferencz! Eötvös Károly: Nem mondom meg a nevét, mert nem ide tartozik. Annak én szemrehányást tettem, hogy pl. a Kossúth-nótához miért nem csinálnak ők variátiokat, és az a magyar zenész, a ki magyarországi származású, azt mondta nekem: »Kérem én szívesen csinálnék, de soha sem hallottam, én nem tudom mi az a Kossuth-nóta.« Azt kérdeztem azután tőle: van-e még több magyar abban a magyar királyi operahtzi zenekaiban. Azt mondja, van még egy pár, de annyira tiszta magyar, mint ő, egy sincs. (Élénk derültség.) Ugyan őt megkérdeztem a Káldy-féle gyűjteményben foglalt zenedarabok zenei értéke felől s azt mondta, — pedig neki Káldy egykor szakfőnöke volt, — hogy ő azokról sem hallott soha semmit. Hát — mondom — ön a magyar zenéről csak enynyit hallott? s erre azt válaszolta: »Éu azzal nem foglalkozom, mert a mi zeneiskolái okban és magasabb zenei oktatásunk terén a magyar zenét nem ismerik és mi azt el nem fogadjuk.& (Mozgás a bal- és szélsőbalon.) Nos hát, ha ő, a ki igazán szakember ezen a téren, így beszél, akkor mit adjak én t. barátomnak a véleményére, a ki végre is csak dilettáns? (Derültség.) Én nem mondom, — isten mentsen attól a gondolattól, hogy az megfogamzzék bennem, — hogy t. barátom bizonyos aversioval volna a magyar zene iránt. Hazafisága előttem ép oly kétségtelen, mint akármelyikünké; de hogy ekként nyilatkozhatik, az nem annak a következése, hogy szakember, hanem annak, hogy absolute nem ért a dologhoz többet, mint a magyar királyi opera zenekarának az a kiváló magyar tagja. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Már most, t. ház, volt szerencsém egy alkalommal a pénzügyi bizottságban javaslatot tenni, s elismeréssel kell itt constatálnom, hogy a vallásos közoktatásügyi t. miuister úr azt az eszmét akkor fel is karolta, hogy miután nekünk a féle zenei szakembereink vannak, mint az én t. barátom, a kik a magyar zenét nem ismerik, a kik azt sem tudják, hogy mi fán terem, mert ha tudnák, nem így beszélnének, mindenekelőtt szükséges volna a magyar történeti zenéből mindazt, a mi még összegyűjthető, kritikailag összeállítható, a legelőkelőbb szakemberek által