Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-186
332 18e- országos ülés 18S8. márcrius 38-éitj szerdán. zeneakadémiáit, és mondhatom, sehol sincs valamely nemzet zenéjének, pl. a cseh fagy német zenének külön tanszéke. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: A spanyolnak van. Fenyvessy Ferencz: Ha az embernek vérében, lelkületében nincs meg valamely zenefaj iránti érzék, azt fülébe nem lehet becsepegtetni. Rendkívül téves felfogás az, hogy valaki magyar zenére tudja magát kiképezni. (Nagy mozgás bal felöl.) T. barátom azt óhajtja, hogy ágy tanítsák a magyar zenét, hogy ha vala mely zeneszerzőnk zenei gondolatát ki akarja fejezni, azt csak magyar rythmusban tegye. Isten mentsen attól, hogy zeneszerzőink minden gondolatukat magyar rythnmsban fejezzék ki, hisz a zenét nem szabad úgy felfogni,hogy van külön magyar, külön német zene stb. (Élénk ellenmondás a szélső baloldalon.) A zenének van valamely nemzet által felkarolt ryfhmusos formája ; de lehet-e magyar zenét, olasz zenét extra csinálni? Ez lehetetlen. A német zenét nem a német nemzet csinálta, hanem p. o. Wagner, és az ő zenéjét azért hívják németnek, mert ő maga német volt. Ha majd akad egy szellemóriás, a ki nálunk is új zeneirányt teremt, ha majd lesz egy magyar Wagner, akkor mi is fogunk magyar Wagner zenéről beszélni. De, hogy úgy tanítsák a magyar zenét, hogy minden componistánk magyar rythnmsban fejezze ki minden gondolatát: a ki ilyet állít, — nem akarok sérteni, — de annak fogalma sincs a zenéről. (Nagy zaj és mozgás a sz-°'lsö baloldalon.) Tessék elhinni, nincs unalmasabb dolog, mint ha egy nagyobb zenei alkotás folyton ugyanabban a rythmusban van írva. Jelen voltam két évvel ezelőtt egy prágai opera előadáson, a hol Dvorzsák cseh zeneszerzőnek Selma Sedlák operáját adták elo, a hol még az angyalok is cseh muzsikát énekeltek. Én szeretem a zenét és még a cseh rythmusban is birok szépséget találni, de akkor úgy unatkoztam, hogy ki sem mondhatom. Már most annyira túlozni, hogy azt kívánjuk, hogy a magyar zene oktatás odáig fejlődjék,— kimondom magyarán : fajuljon! — hogy zeneakadémiánkon külön válaszszuk az általános zenétől a magyar zenét: ez nagy tévedés volna. (Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Ilyet sehol a világon nem tesznek, s nálunk sem szabad ilyet tenni. Nem mondom azonban, hogy azért ne tanítsuk a magyar zenét. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Azt mondotta t. barátom, hogy ágy kell tanítani, hogy minden zeneszerző zenei gondolatát magyar rythmusban fejezze ki. Óriási különbség van tehát az ő és az én felfogásom közt. (Mozgás és zaj a szélső baloldalon.) Én csak azt mondom, hogy nagy súlyt kell helyezni a létező magyar zenei termékek beható ismertetésére. Ez meg is történik úgy a zeneakadémiában, mint a nemzeti zenedében és a többi zeneiskolákban, de annyira túlozni, mint, t. barátom tette, félreértése volna a zeneakadémia jelentőségének és hivatásának. (Ellentmondások a szélső bal felől.) Ezeket akartam felhozni, mivel nem szabad egy dologban túlozni, mert akkor a zeneakadémia czélját eltévesztjük. Egy alkalommal voltam már bátor kifejejezést adni annak, hogy a mint nem lehet azt kívánni a magyar festőtől, hogy ő az oroszlánt magyarosan fesse sarkantyúval,(Élénk derültség.) úgy nem lehet kívánni a zeneszerzőtől sem, kinek önálló felfogása van, (Zaj a szélső baloldaon.) hogy azért, mert Magyarországban él, akarva, nem akarva, bár rosszul is, de csak magyar czigány rythmusban fejezze ki gondolatát. (Nagy zaj és ellenmondások a szélső baloldalon.) Ez eltéveszíése volna a zenei iránynak s ezért nem pártolom a t. képviselő úr felszólalását, de a tételt magát megszavazom. (Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Bernáth Dezső jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Én ezen rovatnál a tárogatót megfújni nem akartam; azonban igen t. barátom Fenyvessy Ferencz oly annyira cosmopoliticus elveket hallatott, hogy nem állhatom meg a felszólalást és hogy némely állítására ne feleljek, mert az egyrészben egyenes fölhívás volt. (Halljuk! Halljuk"!) Hogy a végén kezdjem, azt mondotta, hogy az oroszlánt nem pingálhatjuk huszárzsinóros mentében. Ez absurdum, ezt nem kívánta soha senki; de hogy magyar oroszlánokat, magyar hősöket (Élénk tetszés a szélsőbalon.) Zrínyi Miklóst, Petneházyt pingáljanak, (Élénk tetszés.) azt már megkívánjuk. Itt is az a baj, hogy festészetünket cosmopoliticussá tettük az által, hogy nem veszünk magyar tárgyú képeket, és ezért genreképeket vagy általános tárgyú képeket kénytelenek festeni, mint Munkácsy. Boldogult Ipolyira méltóztassék csak visszaemlékezni, ki mint a képzőművészeti társulat nagyérdemű volt elnöke, erős leczkét adott festőinknek utolsó megnyitó beszédében, a mi egy kicsit zokon is esett nekik, utalva Matejkora, Simieratzkira, kik minden ízükben lengyel festők. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Egy hang bal felől: Vereschagin!) kz muszka. Én inkább említem a lengyelt mint az oroszt, mert a lengyel mindig jó barátunk volt. (Halljuk! Halljuk!) A lengyel festők nagyjai minden ízükben népiesek tudnak lenni. Persze, hogy egy kis történelmi tanulmány is kívántatik a festőktől, és az is hiba, hogy a costumetant nem adják elő, és művészeink azt el nem sajátíthatják, mert könnyebb a kukoriczafosztást és ilyenféle népies jeleneteket pingálni,
