Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-185
808 i 85- """Ago* ülés 189S. márenins Sl-én, keA««». én ebben nem találok semmi helytelen dolgot; hanem arra kérem a t. minister urat, hogy az elvet ne egyenlő mértékben alkalmazza a városokra. Magyarországnak vannak igen gazdag városai, de aztán vannak nagyon szegény városai is. A legutóbbi időben fordult elő az a körülmény, hogy az ország egyik legmagasabb vidékének városában, Eg-erbeu, szintén egy középiskola felállítása elodázhatatlanná vált. Évek hosszá során út van ott egy gymnasium, a cistereiták kezelésében, évek hosszú során át történik, hoffy a vidékről beözönlő szülők, az iskolai beíratások alkalmával arra kényszerülnek, hogy, —mert a középiskolai tanterv szerint csak 60 növendék vehető fel egy osztályba, — a kiszabott szám hamar betelvén, tömegesen vonulnak vissza gyermekeikkel és viszik őket városról-városra, hogy középiskolába adhassák. A t. minister úr ijren jól tudja, hogy mily értekezések folytak az iránt, hogy engedje meg a szám szaporítását, mert hirtelelnében segíteni nem lehetett a bajon. Későbben, midőn a szülők ezen tömeges vándorlásának oly jelenségei mutatkoztak, hogy a bajon gyorsan segíteni kellett, s a t. ministeriiim figyelme már mellőzhet len volt, az állott be, hogy a t. kormány a várossal természetesen, — mint má« helyen is, — alkudozásokba, bocsátkozott, hogy a város mivel hajlandó, tehát a kormány kívánalma szerint mennyivel kíván egy reáliskola felállításához járulni. A szükséglet hatása olyan volt, hogy a város kész volt minden áldozatba belebocsátkozni; felajánlotta az iskolahelyiséget körülbelül 50—60 ezer forint éltekben, és felajánlotta az iskola teljes felszerelését, mely, — e pillanatban megmondani nem tudom, de szintén sok ezerre megy. Végre abban történt megállapodás, hogy az évi fentartási költségnek felét az állam, felét a város viseli; tehát a város egy nagyon értékes épülettel, annak teljes felszerelésével és az évi fele-költség viselésével járult ezen igazán nélkülözhetlen eulturális intézmény, egy ottani reáliskola költségeinek fedezéséhez. Ez idő szerint erre nézve a, szerződések megköttettek, és ma ez természetesen a városra nézve kötelező. Ez irányban nincs is kifogásom, ennek érvétyesííluie kell. De, t. ház, most vagyok bátor, a t. kor mánynak és háznak figyelmét felhívni egy körííí menyre, (Halljuk! Halljuk!) Bizony szívesen fizetné az a város a költségeket, sőt még többet is, csak időközben ne érte volna egy oly súlyos csapás, a milyennél nagyobb nem érhet egy várost. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyobb ez, mint egy tűzvész, nagyobb mint egy áryiz, nagyobb az elemi csapásoknál, mert míg azok egy évnek, vagy több évnek a reményeit teszik tönkre, veszik el az emberek vagyonát, de legalább fenmarad a reconstructio reménye. De a filloxeravész oly irtózatos pusztítást visz véghez, melynek ellenében a reconstructio reménye is csak úgy távolról csillog feléje. Ez az irtóztató csapás időközben érte a várost, mióta az az egyezség köttetett. Azon előterjesztésaiel fordulok most a t. kormányhoz, és a t. házhoz, hogy midőn látjuk azt, hogy az országnak egyes vidékei, és városai rendkívüli csapással sújtatnak, nemcsak humanitárius, de állami szempontból is sietnünk kell a bajok enyhítésére. Én most a reáliskola kérdésénél a t. kormányhoz fordulok, mert a város, mely kötelezettségben áll az állammal szemben, feliratot intézett a t. minister úrhoz, hogy tekintve ezt a súlyos helyzetét a városnak, nem a kötelezettség alól való vérképem feloldást, mert azt aláírta és kötelezőnek tartja magára nézve, hanem tekintve ezt a rendkívüli súlyos helyzetet, addig is talán, míg egy szebb jövendő mutatkozik, ha nem is végképen, de legalább egy időre a t. kormány tilálná módját annak, hogy e város az évi teher alól, mely a reáliskola fele költségének viseléséből reá hárul, bizonyos időre legalább felmentetnék, és az állam ezzel mintegy segélyére sietne a legsúlyosabb csapás kö zepette azon városnak. A t. kormány természetesen nem adhatott helyet a város kérelmének, de én a t. ház elé hozom ezt az ügyet, és miután mindenkinek kötelessége, és az állam szempontja is parancsolja, hogy ily súlyos helyzetekben az állam érdekeit szem előtt tartva, állami érdekből is siessünk a bajokon segíteni, at. ház figyelmébe ajánlom, és kérem a t. kormányt, — én ma e tekintetben indítványt nem teszek, csak kérelmet terjesztek elő, — kérem a t. kormányt, hogy a jövő évi költségvetés alkalmával méltóztassék oda hatni a költségek megállapításánál, hogy legalább időlegesen, egy bizonyos időre a város az összes reáliskolai költségek évi viselésétől felmentessék. Hisz e város ezen eulturális intézmény létrehozatalára óriási áldozatot hozott, nagy épületet, nagy felszerelést ajándékozott e czélra. Itt évi 3—4000 forint teher viseléséről van szó, a mi állami szempontból csekélység, de egy ily sorsüldözött város részére ez rendkívüli dolog. Ezt vagyok tehát bátor a t. háznak, és a t. kormánynak figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni? Ha senki sem kíván, a vitát bezárom, A tétel meg nem tárnadtatván, méltóztatnak megszavazni a 609.481 frtot. Az előadó úr kíván szólni. Dániel Ernő előadó: A pénzügyi bizottság nevébejt vagyok bátor kérni, hogy a ki-