Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-185
ISI, »mtfto Ülés 18W. marodat Si-éM, keÍÍ# Kt jff | (Helyeslés.) Ezt, gondolom, elvitatni semmiféle körülmények között sem lehet. De hozzátettem akkor, g hozzáteszem most is, hogy jelenlegi állapota az egyetemnek nem praejudikál eredetének és múltjának. (Úgy van! jobb felöl.) Ebből nem következik az, mintha el akarnók tagadni, hogy annak eredete katholikus jellegíí volt, és hogy az eredeti alapítványok katholikus természetűek is voltak. (Úgy van! a jobboldalon.) A magam részéről igen kívánatosnak tartom, hogy ezen kérdés végre-valahára véglegesen tisztáístassék. (Élénk helyeslés.) Azt, gondolom, a legezélszerűbben úgy lehetne ezt elérni, hogy e tisztán katholikus alapítványok hasíttassanak ki s fordíttassanak a theologiai facultás fentartására, hogy a többire nézve azután semmi kétség se férhessen az intézet jellegéhez. (Helyeslés.) Ez az, a mit szükségesnek tartottam a t. ház előtt elmondani. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve ; ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. A tétel maga nem támadtatván meg, az 508.184 frtban elfogadtatik. (Helyeslés.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző:Dologi kiadások 244.890 frt. Elnök: Elfogadtatik. Dániel Ernő előadó: Mint a múlt esztendőben, úgy az idén is, a személyi járandóságok és dologi kiadások közt az átruházási jog megadását javasolja a pénzügyi bizottság. (Helyeslés.) Elnök: Az átruházási jog tehát megadatik. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Bevétel 398.516 frt. Helfy Ignácz ". T. képviselőház ! Bocsánatot kérek, hogy nem lehetvén jelen sem tegnap, sem a mai ülésnek kezdetén, a bevételnél vagyok bátor az igen t. minister úr figyelmét némely dologra felhívni, (Halljuk! Halljuk!) Az első, a mi iránt a pénzügyi bizottságban már többször volt alkalmam felszólalni, és a mit szükségesnek tartok, hogy ez idő szerint a házban is röviden megbeszéltessék, tanáraink alkalmazásának módja: az a pályázati rendszer, a mely minálunk oly szigorúsággal fentartatik, hogy az alól alig történik néha-néha Jdvétel. Én a magam részéről évek óta alig tapasztaltam ily kivételt. A szabályzati rendszer szerintem egyáltalán sehol sem felel meg az egyetem feladatának, de legkevésbbé felel meg saját hazánkban az, hogy mi az egyetemi tanári állást olyan, hogy úgy mondjam, professionatus mesterséggé degradáljuk, hogy oda csak azok pályázzanak, a kik diplomával birnak a tanári pályára. Az egyetemi tanári állás oly rendkívüli és annyira bizalmi állás a tudomány terén, mint a mennyire bizalmi állás a ministéri a politika terén. Az a tanár, a ki egyetemi állásra pályázik, reám époly benyomást tesz, mint a minőt tenne az a képviselő, a ki, ha oly rendszert hoznak be, hogy, a mikor megüresedik egy ministeri táreza, pályázat nyitandó, a képviselők, vagy egyáltalában a politikusok közül, a minister: állásra pályáznék. Kell tehát, hogy legyen mód arra, hogyha van, — a mint hála Isten, van, — elegendő tudományosan kiképzett, s a tudomány egyikmásik ágában kitűnő, kimagasló egyén, a ki arra érdemes, ez minden ceremónia és formalitás nélkül meghívassák az egyetemi tanári állásra. (Élénk helyeslés.) Ez által emelnők magát a tanári állást, és méltóztassék elhinni, hogy magukra a hallgatókra is egészen más benyomást tesz, ha ott maguk előtt látnak egy "férfiút, a ki tisztán csak kimagasló érdemei folytán, kéregetés és pályázás nélkül lett oda meghíva, mint az olyan ember, a ki fokról-fokra emelkedik oda, egyszerűen rangfokozat szerint jut el arra az állásra. Nem mondom, hogy ezeket ki kell zárni, mert hisz látunk sok példát, hogy középiskolai tanárok szorgalommal, tehetséggel Ias-an-lassan oda viszik, hogy kitűnő egyetemi tanárokká válnak. De nem szabad megengedni, hogy ez legyen a rendes szabály. A másik, a mit kérnék az igen t. minister úrtól, az, hogy méltóztassék nálunk is meghonosítani azt a rendszert, hogy koronként azon kiváló férfiak még akkor is, ha nem honosak, a kik bizonyos szaktudományban nagy reputatiot élveznek Európaszerte, vagy Európának nagy részében, hivassanak meg egy cyclus megtartására. Ez rendkívül élénkíti a tudományos mozgalmat, s felébreszti a fiatal emberek érdeklődését (Úgy van! Úgy van!) olyan tárgyak iránt, a melyek nem rendes tantárgyak. Én a külföldön is tapasztani, hogy ez egyike volt a leghatékonyabb emeltyűknek a tudomány iránti érdeklődés felkeltésére. (Igaz! Úgy van!) A harmadik, a mire röviden nyilatkozni óhajtok, az a tárgy, melyet Thaiy Kálmán t. barátom tegnap már röviden kifejtett, és habár ez tulajdonképen a beruházások rovatába tartoznék, de miután ez idő szerint e tárgyra még nincs rovat a beruházásoknál, itt vagyok bátor azt felemlíteni, hogy rövid idő múlva egy fait accompli-val ne álljunk szemben, ágy, hogy a beszéd csak akademieussá válnék, — és ez az egyetemi építkezések ügye. Figyelemmel olvastam azt a tanácskozmányt, melyet e tárgyban a t. minister úr nemrég tartott. Úgy vettem észre, hogy igen rokonszenvesen fogadtatott bizonyos körökben, sőt a sajtó egy részében is az a terv, hogy ejtsük el egé-