Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-184

284 184. országos filés 18SÖ, máresrius 20-án, hétfőn. lehetséges, míg a t. kormány csak egy tizedrészben gyakorolhat döntő befolyást az iskolák kellemi és erkölcsi él étére és vezetésére, kileneztizcd részben pedig mellette parallel haladnak az iskolák gondozásának kérdésében más testületek és hatóságok, sőt, ha kell, versenyt futnak magával az állammal szemben, az államellenes tendentiák és érdekek istápolása szempontjából is. A magyar állameszme, a magyar nemzeti törekvések, a magyar állami consolidatio oly nagy hivatást rónak a kormányra, melylyel szemben 1867 óta még ma is a legkezdetlegesebb, legfogyatékosabb állapotban látom a magyar közoktatásügy vezetését. Mert, f. ház, ha azt akarjuk, hogy az állampolgárokban bizonyos irányt, bizonyos nemzeti szellemet, egy magasabb rendű állami eszmét öntudattá emeljünk, akkor az ehhez való előkészítést az iskola küszöbénél, a leendő állampolgár lelkének első öntudatos megnyilvánulásánál kell megkezdeni. 11a az államnak nincs döntő befolyása ezen irányra, akkor úgy, mint az ma van, megesik, hogy az állam nagy intentioinak ellenére idegen hatóságok versenyre kelnek a nevelésben azért, hogy az állami érdekekkel szemben álló nemzetellenes tendentiákat juttassanak a nevelés által érvényre. És mindez meggyőződésem szerint mindaddig nem lesz megakadályozható, míg maga az állam nemzeti nagy feladata tudatában a közoktatásügyi kormányzat terén azon irányvonallá nem emelkedik, hogy az államot teszi a népnevelés felett egyedül rendelkező hatalommá, akár az iskolák államivá tételével, akár erejének más irányban való érvényesítbetésével, és kizárva a döntő hatalomból minden idegen testűletet és más hatóságot, a melyek külön hivatásukban, külön czéljaikban bármikor állhatnának ellentétben a nagy állami érdekekkel. Hogy e kérdést épen a népiskolai tanfelügyelőség tételénél vagyok bátor felemlíteni, teszem ezt azért, mert meggyőződésem szerint a tanfelügyelőségek csak akkor lesznek képesek nemes hivatásuknak teljesen megfelelni, hogy ha ők az államnak oly expositurái lesznek, mint egy közép tanhatóság, a melynek feltétlen rendelkezési joga lesz azon a téren, a melyen felügyeleti jogát gyakorolja. Ha azonban a tanfelügyelőségek nem képeznek ily középtanhatóságot, nem képezhetnek egy élő és éltető organismust a népnevelés terén, hanem csak gyenge őrök maradnak, a kiknek absolute sem joguk, sem hatalmuk nincs az állam mesgyéjéről eltolni azon államellenes tendencziákat, melyek esetleg az iskolákban felemelhetik fejüket. Jól jegyezte meg Bánó József t. képviselőtársam, hogy a tanfelügyelői intézmény jelenlegi szervezetében nem egyéb, mint aépiskolai decentralisált statisztikai hivatal, a mély a kerületében előforduló népiskolai adatokat összegyűjtve, a felettes hatóságoknak képet nyújt a népoktatási viszonyokról s azokról havonkint referál a közigazgatási bizottságokban. (Tisza Kálmán a terembe lép.) Gr. Károlyi Gábor: Már megint itt van! (Egy hang jobb felöl; Joga van hozzá!) Joga van, de nem illik! Menjen Gesztre, vagy Rómába politikát csinálni! (Derültség bal felől. Mozgás a jobboldalon.) Sima Ferencz: Tá.ol legyen tőlem, t. ház, mint ha ezzel azt akaimám mondani, hogy e tanfelügyelőségek, a melyek többé-kevésbbé hű statisztikai adatokat nyújtanak az állam népoktatási viszonyairól, és ez által betekintést adnak a kormánynak a fejlődés különböző stádiumainak megítélésére, hogy e tanfelügyelőségek ezzel nem nagy szolgálatot teljesítenek az államnak ; azonban mindaddig, míg az állam nem feltétlenül rendelkező tényező a népiskolai vezetésben: a tanfelügyelőségeknek nemesebb hivatásuk nem a statisztika gyűjtés, hanem az volna, ha ők az iskolák gyakori látogatásával az oktatás irányát és szellemét ellenőriznék. Ezen a téren tehetne a tanfelügyelőség, mint középtai hatóság nag3^ szolgálatokat az állami közoktatás ügyének állami consolidationk érdekében. Az igen t. miuister úr Bánó József t. képviselőtársam beszédére adott felvilágosító válaszában maga is azt mondja, hogy oda fog törekedni, mikép a tanfelügyelőség olyképen illesztessék a közoktatási kormányzat keretébe, hogy e tekintetben a közoktatásügy kívánalmainak minden irányban megfelelhessen. Nem tudom, hogy mikor fog ez bekövetkezni, de az bizonyos, hogy míg a tanfelügyelőség, — mint a költségvetés is igazolja, — nem áll egyébből, mint egy tanfelügyelőből, a ki mellett még csak egy napidíjas kisegítő írnok sincsen, sőt talán az irodaszolgai teendőket is maga a tanfelügyelő végzi, míg a tanfelügyelőséget illetménye szempontjából és a rendelkezésére álló erők tekintetében így dotálja az állam, addigattól a nemzeti és az állami consolidatió érdekében kívánatos népoktatási ellenőrzést várni és követelni absolute képtelenség. (Helyeslésből felöl.) Hiszen még a leglelkiismeretesebb tanfelügyelők sem képesek az iskolákat szorgalmasan látogatni, mert nincs meg erre még a szükséges utiátalányuk sem. Saját nagyon szerény fizetésük terhére pedig ezt tőlük követelni nem lehet! És innen van az, hogy Magyarországon több száz és ezer iskola van, a mely még falai között soha sem látott tanfelügyelőt. Meg vagyok arról győződve, hogy a t. minister úr ezt nálam, sokkal jobban tudja. Meglátogattam néhány