Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-174

1*74. országos ülés 1898. mArczius 7.én> k»M«n. -. felől a lelkiismereti szabadság, másfelől a vallásfelekezetek egyenjogúsága tűz elénk. T. ház! Ha ily felfogással követelem, és akarom a kathoíikus autonómiát, akkor nekem teljes jogomban áll, hogy hivatkozzam egyik beszédemre, a melynek minden pontját ma is aláírom, a melyet idézni, fájdalom, szükségesnek tartok. Ez pedig az, hogy ily felfogásból kiindulva, igenis tiltakoznom kell azon perfid felfogás ellen, a mely a kathoíikus autonómia utáni törekvést szeretné a világ előtt discreditálni, és e törekvést nemzetellenes ultramontán törekvésnek akarja bélyegezni. Polónyi Géza: Ki az? Fenyvessy Ferencz: Ma is azt mondom, s azt tartom, a mit akkor, hogy nincs elég erő a tüdőmben, hogy ez ellen alég hangosan tudjak tiltakozni. Mert mit értenek ultramontán alatt? Ha ez alatt a bigott vallásosságot értik, akkor ehhez semmi közöm nincs. Semmi köze az autonómiának, ez a lelkiismeret kérdése. De ha bárki ultramontánság alatt nemzetellenes törekvéseket értene, akkor jöjjenek velünk, és teremtsék meg velünk együtt a kathoíikus autonómiát, mely ezen állítólagos nemzetellenes törekvéseknek útját fogja állani. (Helyeslés jobbl felől.) T. házi Én ily irányú kathoíikus autonómiát akarok, s ily irányban bátor vagyok egy határozati javaslatot beadni. Igénytelen javaslatom nem megy bele a detaillokba, csak egyszerűen utasíttatni kívánja a kormányt, hogy a szükséges lépéseket tegye meg. A kormányt pedig azért, mert bár elismerem, hogy a t. kormánynak, mint ilyennek voltakép nincs joga, sem hatásköre, sem kötelessége bármely vallásnak autonómiát adni, autonómiát csinálni, azt rá octroyalni, de mert az 1848 : III, tcz. világosan a cultusministert, mint a kormány egyik tagját teszi ő Felségének, a magyar apostoli királynak jogi tanácsadójává, neki is, mint ilyennek, és a kormánynak meg kell győződve lennie az autonómia szükségességéről, azért foglaltatik javaslatomban a kormányhoz való utasítás. Másodszor e javaslatban nincs kitéve az a forma, mely esetleg kívánatos volna a kathoíikus autonómiára vonatkozólag, és pedig azért, mert nem lehet a javaslatban praejudicálni azon kathoíikus congressusnak, vagy bizottságnak, szóval a katholikusok tömegének, a mely egyedül van hívatva praecisirozni a kathoíikus autonómia formáját. Ily alapon bátor vagyok a következő határozati javaslatot beadni, és kérem annak szíves elfogadását. (Olvassa) : »Útasíttatik a kormány, hogy törvényes ügykörében tegyen előterjesztést ő Felségének az iránt, hogy a kathoíikus autonómia létrehozatala tárgyában szervező bizottság vagy gyűlés összehívására az engedély mielőbb megadassék.« Midőn e javaslatot a t. ház szíves figyelmébe ajánlom, kijelentem, hogy magát a költségvetést, mint a t. minister úr kultur-törekvéseinek hasisát elfogadom és megszavazom. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Elnök! Méltóztatnak kívánni, hogy a határozati javaslat felolvastassák? (Felkiáltások: Hallottuk!) Akkor az nem fog felolvastatni. Bernáth Dezső jegyző: Szalay Imre! Szalay Imre: T. ház! (Halljuk!) Oly kerületet van szerencsém tizennyolcz év óta képviselni, a melyben a felekezeti mozgalomnak soha semmiféle nyoma nem volt. Hallgatólagos megegyezés volt a pártok közt, hogy bármily hevesen viharozzanak is a politikai szenvedélyek, a felekezetek közti jó egyetértés soha a legkevésbbé se zavartassák meg. Én, mint azon kerületnek képviselője, úgy fogom fel kötelességemet, hogy mindent elkövetek a felekezetek közötti békés egyetértés érdekében, és mindent, a mi azzal ellenkezik, akár a politikából, akár a társadalomból kikiiszbölni. (Helyeslés a baloldalon.) A kormány egyházpolitikájának megítélésénél, megvallom őszintén, ezek a vezérelveim, és ezeket szándékozom keresztülvinni beszédem továbi folyamán is. (Halljuk! Halljuk !) A kormány egyházpolitikai szereplése minden egyéb volt, csak nem ezen egyetértés továbbfüzése, és a békességnek a felekezetek közötti fentartási. (Úgy van! a baloldalon.) Felhasznált a kormány mindenfélét arra, hogy a szenvedélyeket fellángoltassa, és elkövetett mindent, hogy a szenvedélyeket nemhogy csillapította volna, hanem annak mindig és mindig újabb tápot adjon. (Úgy van! a baloldalon.) Elkezdődött ez a kormány egyik tényével az u. n. elkeresztelési rendelettel, a melyre nézve engem a t. minister úrnak előbbi felszólalása épen nem nyugtatott meg, azért, hogy azt mondja a t. minister úr, hogy egy érsek, egy püspök és több plébános mik ép tett és nyilatkozott e kérdésben. Nem vezethetem ezt másra vissza, mint különösen arra, — a mit majd beszédem későbbi folyamán hasszabban fogok indokolni, — hogy a kormány által kinevezett püspök és érsek volt az, a ki elfeledkezett arról, a mivel hitének, dogmájának tartozott, és annak daczára, legalább látszólag helyeselte azt, a mit a t. minister úr elkeresztelési rendelete tartalmazott. Hock János: Nem értettek hozzá! Szalay Imre: Azt mondja t. minister úr, hogy őt csak békéltető szándék vezette, és épen azért, mert látta azt a nagy veheinentiát, a melylyel az elkeresztelési kérdést egyrészről a katholikusok, a másrészről a protestánsok egy és más irányban, bizonyos szenvedé-