Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-184

484. orsíágos illés 18í>3, miVreams 20-án, hétfőn. .281 segíteni & bajon alig lehet. Vannak olyan iskolák, a melyek rendkívül nagy területre terjednek ki, a hol az egyes lakházak igen naeszszire vannak egymástól. Ez megint oly körülmény, mely az iskolák felállítását nagyon megnehezíti. Sőt ily községekben az iskola alig felelhet meg ezéljának, mert az e községekben levő tankötelesek a távolság miatt nem érhetvén el az iskolát, azt nem látogathatják. A t. képviselő úr azután a magyar nyelv sikeres tanításáról is szólva, azt látja a jelentésből, hogy itt hanyatlás állott be. Azt gongo!om, t. ház, ez esak onnan ered, hogy az utolsó összeírást sokkal rigorosusabban eszközöltettük, mint a múltban. A múltban ugyanis háromféle kategória volt felállítva: ott, a hol teljes sikerrel tanítják a magyar nyelvet, ott a hol némi sikerrel, és harmadszor ott, a hol sikertelenül, vagy egyáltalában nem tanítják. Azt tartottam, hogy az a középső kategória nem eléggé biztos dolog, hogy tudniillik »nem kellő sikerrel tanítanak«. En csak kétféle tanítást ismerek: sikerest és nem sikerest. E szerint csak kétféle kategóriába akartam beosztani az iskolákat, és ebből származik az a számarány, melyre a képviselő úr hivatkozott, de a mely nem azt bizonyítja, hogy kevésbbé tanítják a magyar nyelvet az elemi Iskolában, mint az, előtt. A tanfelügyelői szervezetet illetőleg készségesen elismerem, hogy ebben sok javítani való v; n, kivált a létszám-szaporítás tekintetében. Kétségtelen, hogy egy tanfelügyelő, a ki egész nagy területen egy pár száz elemi iskolát ellenőriz, a kinek feladata mindezen iskolákat meglátogatni, a helyszínén meggyőződni az állapotokról, — mert csak akkor lehet megfelelően intézkedni, — az irodai munkák teljesítése mellett alig, vagy sok helyütt épen nem képes kötelességének megfelelni. De van szerencsém arra utalni, hogy e bajon is iparkodom segíteni, még pedig olyan formán, hogy a tanfel itgyelőségekhez újabb meg újabb munkaerőt rendelek ki. A segédtanfelügyelőkön kívül vannak sok helyen tollnokok is alkalmazva. Ezenfelül, mint méltóztatik a költségvetésből látni, tanítókat is rendelünk ki a tanfelügyelőkhöz, a mely tanítók kétségkívül nagy előnyére lesznek a tanfelügyelői intézménynek, mert hisz azok saját tapasztalásaik alapján legjobban ismerik az illető vidék viszonyait és az iskolák szellemét. Bizonyos, hogy a tanfelügyelői szervezet és az elemi oktatás feletti felügyelet csak akkor lesz tökéletes, ha a járási systemára megyünk át, és járásonként alkalmazhatunk tanfelügyelőket. Addig is, mig ezt pénzügyi viszonyaink megengedik, nincs egyéb mód, mint az eddig követett úton tovább haladva arra törekedni, hogy a tanfelKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. X. KÖTET. ügyelöségeket kellő munkaerővel lássuk el. Másrészt segíteni lehet a bajon oly formán, hogy az irodai munkák apisztassanak. E tekintetben már eddig is megtettem a lehetőt, és jövőben is mindig tekintettel leszek arra, hogy az illetőknek minél kevesebb btireaucratieus foglalko zásuk legyen. (Helyeslés jobb felől.) A re? a tanitók fizetésének szabályozásáról szóló javaslatot illeti, biztosíthatom a t. házat, hogy én leginkább fogok örülni, ha a törvényhozás azzal minél előbb fog foglalkozni, és remélem, hogy a költségvetés letárgyalása után ez nyomban meg is fog történhetni. (Helyeslés.) A javaslatot mint méltóztatnak tudni, már igen régen terjesztettem a törvényhozás elé, már a bizottsági tárgyalásokon is átment, és teljesen készen fekszik előttünk arra, hogy a törvényhozás most vele foglalkozzék. E javaslattal való foglalkozás alkalmával' lesz módom visszatérni azon kifogásokra, azon észrevételekre, melyeket a t. képviselő úr a javaslattal szemben már előre is tett. Végül még csak egy pár szót kívánok szólani azon határozati javaslatról, melyet a t. képviselő úr benyújtott. (Halljuk! Halljuk!) Habár a határozati javaslat egy némely kifejezése ellen talán volna is csekély kifogósom, mert hogy oly igen nagyon fejletlen volna például közoktatási állapotunk, azt még sem hiszem, habár elismerem, hogy sok javítani való van, a mi mindig lesz, és mindenütt van, és habár az óvodai ügynek felemlítését még egy kicsit korainak tartom, mert alig hogy megalkottuk a törvényt, alig hogy lehetett a törvény értelmében eljárni, és sem a felekezeteknek, sem a községeknek eddig nem is volt idejük a törvény rendelkezésének megfelelni, daczára ennek nem kívánok ily aprólékosságokba kapaszkodni, s miután a határozati javaslat tulajdonképen csak egy feladatot ró én reám, egy munkával biz meg, tudniillik annak kitüntetésével, hogy micsoda intézkedésekre volna szükség, és hogy ezek az intézkedések micsoda sorrendben és micsoda pénzügyi áldozatok mellett vol nának keresztül vihetők, kijelentem, hogy annak elfogadása ellen nekem semmiféle kifogásom nincs. (Élénk helyeslés.) Bernáth Dezső jegyző: Berger Ignácz! Berger Ignácz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Á múlt évi költségvetés tárgyalásánál e czímnél már megemlítettem, hogy a tanfelügyelőségek mostani állásukban feladatuknak, a köz oktatási törvény követelményének nem felelhetnek meg, azért őket újból kell szervezni. (Helyeslés bal felől) Ugyanakkor felhoztam azt is, hogy a tanfelügyelőségek munkával annyira el vannak halmozva, hogy különösen az iskolák látogatására idejük nem marad. (Igás! Úgy van! 36