Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-184

18*. országos ülés 1898. máreilns 20-án, liétfira. 277 előhozni, a melyek a tárgyhoz teljességgel nem tartoznak. No, t. képviselőház, most az egyszer constatálni akarom, hogy az obstructio az ellen táborból jött. (Igás! Úgy van! bal felől.) Mert engedelmet kérek, hogy midőn fel volt hozva négy, vagy öt nevezetes tárgy, a melyek közül egy sem tartozik a napirendhez, akkor én azt hiszem, hogy ennek valami czélja van, és az nem egyéb, mint egy obstructio, a melyhez hasonlóra példát eddig a magyar parlamentben nem tudok. Egy obstruetiora igenis, én is emlékszem; ez, a mint méltóztatnak tudni, ezelőtt 20 esztendővel történt, a mikor Tisza Kálmán volt ezen az oldalon a vezér; de az az obí-tructio azon tárgy köríü forgott, mely a napirendre volt kitűzve, most pedig oly tárgyak körűi forgott, a melyek, még ha törvényjavaslatok alakjában fognak is itt előterjesztetni, akkor sem mind a cultusniinister úr ressortjába tartoznak. Ne méltóztassanak tehát a túloldalról az ellenzéket vádolni az obstructioval, mert mi jogosan fogjuk visszafordítani a vádat, és azt fogjuk mondani, hogy az obsímetiot önök csinálták. (Igaz! tJgy van! a baloldalon.) Másfél hétig, kilencz napig folyt a tárgyalás s az ellenzék részéről voltak képviselők, kik vagy részben, vagy egészen szólottak a budget általános tárgyalásához, Győrífy Gyula és Okoliesányi képviselők részben, és egészben Baky és Madarász képviselők, de a túlsó oldalról 8 napig senki, s akkor csak egyetlenegy, Bessenyey Ferencz. És ez történik akkor, a mikor, egész nyíltsággal megmondom, bármily nevezetes dolgok körűi folyt másfél hétig a vita, azoknál sokkal fontosabb, sokkal szentebb tárgya a budgetnek a kultúra, a művelődés, a népnevelés, s általában a közoktatás maga. (Élénk helyeslés bal felől.) Nem tudom, méltóztatnak-e felfogásomat elfogadni, vagy legalább appretiílni, hanem én azt mondom, hogy nincsen nemzet, melynek nagyobb szüksége van arra, hogy eulturáját, népnevelését, általában közoktatását jó alapokra fektesse, mint Magyarország; (Helyeslés bal felől.) mert ha Magyarország fel akar emelkedni a kulturállamok sorába, vagy pedig hódítani akar itt benn a maga határai közt, ezt csak úgy teheti, ha szellemileg és anyagilag megerősödik. (Úgy van! a baloldalon.) Nekem volt már alkalmam más ízben elmondani, hogy a ministeri irmok közt különösen két tárczára fektetem a legnagyobb súlyt. Egyik a földmívelési tárcza (Helyeslés a baloldalon.) mely adja az anyagit, a másik a közoktatási tárcza, mely adja a szellemít. (Helyeslés a baloldalon.) Örömmel tapasztaltam, hogy a földmívelési tárcza iránt már felébredt az érdeklődés. 25 év óta még alig történt ez, de a legutóbbi vita kimutatta, hogy már felébredt az érdeklődés. Hanem ezt nem mondhatom a közoktatási tárczánál, mert épen most bizonyította ezt az, hogy kilencz napon át egészen más dolgokról folyt itt a vita, mint magáról a közoktatásról. A földmívelési és közoktatási tárcza nézetem szerint a legfontosabb, legnevezetesebb és csudálatos, t. ház, hogy ez a két tárcza van a legmostohálban dotálva minden tárcza közt. A földmívelési tárcza rendes kiadása 1893. évre 14,400.000 frttal, rendes bevételei 14 millióval vannak előirányozva, és így Magyarország alig költ valamit a földmívelésre. A közmívelődési budget 1893 ra összesen 7,888.000 frt rendes kiadást és 1,264.000 frt bevételt mutat. És így, ha a bevételeket levonjuk a kiadásokból marad tisztán az összes közmívelődésre 6,603.000 frt. És midőn azt látjuk, t. ház, hogy Magyarország budgetje majdnem egy fél milliárd, majdnem 500 millió, és a midőn azt látjuk, hogy pl. a kereskedelmi ministerium tavalyhoz képest majd 5 millióval szaporította budgetjét; akkor azt látjuk, hogy a földmívelési tárcza alig szaporította a múlt évihez képest 100 ezerrel többre, és a közművelődési tárcza alig szaporította 200 ezerrel többre. T. ház! Ennél a budgetnél is mit tapasztalunk? Tapasztaljuk azt, hogy a míg a legmagasabb művelődési intézetek nagyon szépen vannak dotálva, addig maga a népnevelés telje • sen el van hanyagolva, A múzeumra, az egyetemekre, a kolozsvári és budapesti egyetemre, azonkívül a műegyetemre és ezen nagy intézetek építésére felvett kölcsön törlesztésére több mint 2 millió frt van fölvéve a költségvetésbe, és a, népnevelésre mindössze 1,600.000 forint. Ez igen rossz arány, és azért bátor leszek néhány adatot íelhozni, és különösen kiemelem azt, hogy midőn az egész ország a népnevelésre 1,600.000 forintot költ, Budapest fő- és szék" város többet költ 1,200.000 forintnál, és így a^ egész ország alig néhány százezer forinttal kői többet mint Budapest. Azért hozom ezt fel, hogy az egész ország színe előtt legyen az kiemelve, hogy Budapest e részben igen szép és nagyszerű példát mutat. Néhány adatot akarok még felhozni arra, hogy mily szomorú állapotban van nálunk a kisdedóvás és népnevelés. Kisdedóvó- és dajkaképzésre most először van előirányozva 35.200 forint, kisdedóvásra 130.000 frt, és így van e czélra összesen 165.000 frt. Volt a'i egész országban 1891 —1892-ben 645 óvoda, a múlt évi kimutatás szerint volt 703, tehát itt hanyatlás van. Ebből állami volt 67, most nincs állami, csupán 64. Ha nem ennyi, hanem annyi ezer lenne,