Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-183

f 66 1S& orgssáfos ttlés 18#8, mérczlus 18-An, szombaton. használják. (Élénk derültség és mozgás a hal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Ki írtai) Mendlik Alajos: Franczia olvasókönyve. (Mozgás.) Megjegyzem iné- azt, hogy az első kiadásban ez még nem volt benne, de már a másodikban benne van. (Élénk derültség. Felkiáltások: Javított kiadás!) De nem akarom ezzel a közoktatási tanácsra sütni a vád bélyegét, ott, a hol annyi felé oszlik a felelősség, nagyobb lelkiismeretet lehetne követelni, de coneret váddal eiőállani bajos. Én magát a tankönyv-bírálati rendszert ítélem el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Vannak, kik a bajok és visszaélések orvoslására elegendőnek tartanák a szigorúbb felügyeletet, ha a tankönyvirodalom kivétetnék bizonyos klikkuralom befolyása alól, s ha bizonyos monopóliumok eltörültetnének, és a tankönyvírók nem lehetnének egyszersmind bírálók is. De én fel akarom szabadítani a szellemet a lenyűgözött bilincs alól, én szabad versenyt akarok. Franczia ország is megkísérelte a hivatalos tankönyvbírálatot, de felhagyott vele, mert ezé!tabuinak találta, úgy, hogy maga a franczia ministerium kimondta végre, hogy az több kárt okoz, mint hasznot. Ellenvetésül felhozhatnák erre a mi kivételes helyzetünket nemzetiségi és felekezeti szempontokból. Én nem óhajtom részemről sem az államnak jogát csorbítani, hogy valamely tankönyvet államellenes, vagy erkölcsi szempontból betilthasson, sőt inkább szigorítani óhajtanám azzal, hogy a testületi felelősség helyett az egyéni felelősségre fektetnék a fősúlyt. Ilyen első sorban a tankönyv szerzője, kit államellenes tankönyv szerzése miatt fegyelmi vizsgálat alá kell vonni és kérlelhetlenűl megbüntetni. A felügyeletet pedig gyakorolná az illető intézet igazgatója, másodsorban a tanfelügyelő, vagy a főigazgató. Ezen felügyelet váltotta fel a hivatalos tankönyvbírálatot Franeziaországban, és mi lett az eredménye? Az, hogy a visszanyert szabadság megtermékenyítette a tanköiiyvirodalom kopár talaját, a szabad verseny tért nyitott a valódi hívatottságuak és képzettségnek, a penészgomba módra tenyésző tankönyveket leszorította, és a szellemtelen férezmíivek helyett tért nyitott a hívatottság alkotásainak. Ez így lesz nálunk is. Azok a leigázott szellemek, melyek ma, mint Madách Phalanszterében Phydias, most széklábat faragnak, felszabadulva szabad versenyre kelnek, hogy a teremtő géniusz sugalata szerint j óbbnál -jobbat, tökéletesnél-tökéletesebbet alkossanak. És a gyári munka helyett le*z önálló magyar tankönyvirodaiom. Lehet, hogy eleinte a túltermelés folytán gyenge, sőt férezmíivek is kerülhetnek elő, úe ezeket ki fogja rostálni az idő és elterjedésöket ellenőrizni fogja a legnagyobb hatalom, a nyilvánosság, a napi s tanügyi sajtó, a tanárok, a tanítótestületek és sokszor maga az érdeklődő közönség. (Helyeslés bal felöl.) Hogy a tankönyv irodalom szabadságával minő lendületet vesz a közoktatásügye, azt alig lehet kiszámítani. Most általános a panasz a tanítás sikertelensége felett. Sokan ennek okául felhozzák a tanulók túlterheltségét. Én is hiszem ezt; még ehhez számítják a tankönyvek sűrű változtatását. Mindkettő megszívlelendő dolog, mert míg az első a tanúlók egészségét, lelki és testi épségét rongálja; a másik nagy mértékben rongálja a szülők erszényét és rabolja a tanítók és tanárok idejét és munkakedvét. De mégis a legfőbb ok — én legalább ezt találom a sikertelenség legfőbb okának — a tankönyv szabad használatának eltiltása. Mert minő különbség az, ha egy tanár, vagy taníró olyan könyvből adja elő a tudományát, a mely, ha nem is az ő műve, de az ő lelkületével és felfogásával megegyezik, ahhoz legközelebb áll, mintha olyan könyvet octroyálnak rá, a mely az ő nézetével, felfogásával és meggyőződésével homlokegyenest ellenkezik? (Igaz! Ügy van! a szélsőbalon.) Azt hiszem, ezt nem kell bővebben fejtegetnem. Én mindezeknél fogva úig-y áz önálló magyar tankönyvirodalom, mint a tanítás sikeresebbé tétele érdekében óhajtom a hivatalos tankönyvbírálatnak eltörlését, annyival is inkább, mert a XIX. század legnagyobb vívmányának a szabad sajtónak a nyilvános megsértése az eddigi állapot. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az absolut korból megfeneklett szikladarab az, a melyhez ki tudja milyen teremtő erők vannak lánczolva. Ha más téren el van törülve az előleges censura, miért tartanok azt fel épen a tankönyv irodalomnak terén? Miért legyen épen a tanító a lekötözött Prometheus? Ezeket vagyok bátor az igen t. közoktatásügyi minister úr figyelmébe ajánlani. A mi pedig a közoktatásügyi tanácsot illeti, annak továbbra is megmarad a maga fontos missiója: a törvényjavaslatok, tantervek készítésében, elvi feladatok megoldásában, melyek most is kiváló feladatát képezik, s melyeknek kapcsán bátor vagyok a minister urat a tanács egyik legmagasabb missiójára emlékeztetni: s ez a nemzeti irány, a nemzeti szellem fejlesztése s erősbítése. (Élért': helyeslés a szélsőbalon.) Hogy minő eszközök által, azt hiszem, hogy e helyről részletezni nem lehet feladatom. Maguk a tények rámutatnak kultúránknak széles mezején, hol kell a már-már nagyou is felburjánzott idegen gyomokat irtani, (Úgy vanj a szélsőbalon.) s magyar szellemet teremteni, a hol í nincs, s ápolni és erősbíteni, a hol annak csírája