Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-183

364 ÍS8. ftFSüágoi Illés 18§8. márerins IS-én, nvtmhtMú. folytán nem voltunk eddig képesek közoktatási és nevelési feladatunkra sokkal nagyobb összeget fordítani, a mint a minők tényleg a költségvetésben foglaltatnak. Nem szenved kétséget az sem, t. ház, hogy a jelenlegi összegeknél sokkal nagyobb összegeket nagyon czélszerííen lehetne felhasználni. Ámde egy szemrehányás ellen mégis kell védekeznem, illetőleg meg kell védenem azokat a képviselőházi többségeket, a melyek a múltban a költségvetést megszavazták, és ez az, mintha a fokozódó anyagi javulás fonalán nem állott volna be igen jelentékeny javulás a közoktatási tárcza költségvetésében is. Elégséges annak bizonyítására, hogy ténylegesen nagy javulás állt be az évek során pár főösszegre rámutatnom. (Halljuk! Halljuk!) 1870-ben a eultustircza egész budgetje 2,188.000 forint volt; 1893-ban ugyanezen tárcza egész kiadási összege 84,17.000 forint, tehát emelkedett 6,229.000 forinttal. És ha ebből kiveszszük a népoktatási részletet, látjuk, hogy erre 1870ben 658.000 forint volt előirányozva, míg 1893-ban 1.838.000 forint irányoztatik elő, tehát a többlet 1,180.000 forint. Ehhez hozzátehetem, hogy mióta nekem van szerencsém e fárczát képviselni, szintén már egy jelentékeny költségtöbblet van a költségvetésbe felvéve. Ugyanis ez a negyedik költségvetés, a melyet én képviselek a t. házban, és az emelkedés e tárczánál egy milliót meghalad. Nem mondom, hogy ez elég, nem mondom, hogy jóval nagyohb összeg nem volna hasznosan felhasználható, sőt érzem annak szükségét; de másrészt, azt hiszem, nem lehet mondani, hogy ez a tárcza a többi tárczákkal arányban kellő emelésben nem részesült. Rendszerint, t. ház, százalékos arányban szoktuk kifejezni, hogy egyik, vagy másik állam ménnyit fordít közoktatásügyi czélokra, és ezen százalékos összeállításból aztán azt hozzuk ki, hogy Magyarország e tekintetben aránylag sokkal kevesebbet költ, mint más állam. Ez az aránylagos számítás nem egészen felel meg a valóságnak, mert hiszen az állam költségvetésébe csak az van felvéve, a mit az állam költ, holott nálunk sokkal nagyobb mérvben, mint Európa más államaiban a felekezetek és községek igen jelentékeny összegeket fordítanak népoktatási és középiskolai czélokra. így például, hogy csak a népoktatást említsem, az állami költségvetésbe 1,600.000 forint van e czélra felvéve, és az ország összes népoktatási költségi 15.000.000 forintra rúgnak, tehát 13 millió és 400 ezer forint a felekezetek és községek terhére esik, de utóvégre ez az összeg is, amaz az összeg is ugyazon adótizetők zsebéből kerül ki, tehát igazságos annál inkább, mivel egy czélra fordíttatik, hogy mindkét Összeget vegyük egybe, a mikor azt akarjuk megállapítani, hogy Magyarországon e czélra mennyi fordíttatik. A t. képviselő úrnak feltűnt az, hogy a költségvetésben a kisdedóvásról oly mostohán van gondoskodva, és hogy nem vettünk fel jelentékenyebb összegeket e czélra, a maga részéről is kiemelvén, hogy a kisdedóvási törvény megalkotása által igen tág tér nyilt meg a megfelelő munkálkodásra. De, t. ház, természetes, hogy a törvény megalkotása után az első évben nagyobb összeget felvenni nem lehetett; először azért nem, mivel első sorban a községek tartoznak kisdedóvodákat felállítani, és csak akkor áll be az állam kötelezettsége, ha a községek némelyike nem képes arra. Ebből az következik, hogy bizonyos időt be kell várni, míg a községek nrra képeseknek bizonyulnak, vagy képtelenségük kitűnik; továbbá mindenek előtt óvó képzőkről kellett gondoskodni, óvóképezdéket kell felállítani, a mi tényleg meg is történt, mert a mint a költségvetés indokolásából méltóztatnak látni, már is három állami óvóképző intézetünk van. Az az összeg, a mely jebmleg a költségvetésben kisdedóvási czélokra föl van véve, minimalis összeg, a mely a kezdetet jelzi, és kétségkívül a legközelebbi időben rohamosan emelkedni fog ez összeg, de az első két évben ennél többet felhasználni czélszerííen nem lehetett. (Helyeslés jobb felől.) Itt meg kell jegyeznem, hogy a tavalyi és a folyó évi költségvetések között 45 ezer forint különbség van a kisdedóvás számára, ennyivel többet vettünk fel e czélra a folyó évben. Az, a mit a t. képviselő úr Kis-Küküllőmegye népoktatási állapotára vonatkozólag felhozott, talán nem annak a bizonyítéka, hogy hanyatlás állott be, mert abban nem volt összehasonlítás a múlttal, csak a jelenlegi állapot volt benne kitűntetve, de minden esetre bizonyítéka annak, hogy az illető általam odaállított tanfelügyelő éberen, gondosan és szorgalmasan jár utána a népoktatásügyi érdekeknek, mert csak ezen éber ellenőrzés és utánjárásnak lehetett következménye, hogy ily képét méltóztatott az ottani közoktatásügyi állapotoknak összeállítani. Ha valahol baj van, első sorban meg kell állapítani annak mérvét; sanalásához, gyógyításához és megszüntetéséhez a kellő eszközöket csak akkor lehet keresni, a mikor már constatálva van, hogy miben áll a baj. Az első lépé^ ott megtörtént. A mint látom, az illető tanfelügyelő buzgóságának és megfelelő eljárásának következtében. Most már azon feladatok előtt állunk, hogy a bajokat mielőbb gyökeresen orvosoljuk, és hogy csak egy példára hivatkozzam, hogy az illető tanfelügyelő buzgó eljárása minő eredményeket szokott előidézni, rámutathatok arra az esetre,