Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-174

18 !?*• országos ülés 1898. m&rczins 7-én, kedden. nem változtattatik, s mikor ez a legilletékesebb tényezők által is ekkép lett kifejezve, akkor a kormány kötelességének tartotta ezen eszmével is foglalkozni, és megkönnyítette a kormány ezen szándékát azon körülmény, hogy mikor a t. házban az elkeresztelési rendelet másodízben tárgyaltatott, a t. ház minden oldaláról az a kijelentés is tétetett, hogy az 1868: LIII. te. módosítása igenis lehetséges, de csak akkor, mikor a házassági jog codificáltatni fog, és egyúttal kijelentetett egész határozottsággal, hogy igenis akkor, ha az átalános kötelező pol­gári házasság behozatik. (Úgy van! Úgy van! jobbról.) Azóta, t. ház, több ízben találkoztam olya­nokkal, a kik nem tudták felfogni azt az össze­köttetést, mely az 1868: LII. tcz. 12. §-ának módosítása és az átalánosan kötelező polgári házasság eszméje közt van, és a kik csodálkozva kérdezték, hogy miért ez az eszköz az, a mely­nek alkalmazása mellett aztán az 1868: LIII. tcz.-et módosítani lehet. T. ház! Az 1868: LIII tcz. 12. §-a, — a mint, azt hiszem, egy ízben ki is fejtettem a t. házban, — végfolyománya egy hosszá küz­delemnek, a mely a vallásfelekezetek egyenjo­gúságának hiányából eredt; a törvényczikknek ez a rendelkezése majdnem egyedüli praegnans kifejezése a vallásfelekezetek egyenjogúságának a házasság terén, (Helyeslés a jobboldalon.) Te­hát, t. ház, ha a változott viszonyok közt egyik, vagy másik fél kívánságára az 1868 : LIII. tcz. 12. §-ának módosításához hozzájárulunk, ezt csak oly formán tehetjük, ha helyébe oly legislato­rius intézkedést teszünk, a mely a vallásfeleke­zetek egyenjogosítottságát a házasság terén tel­jes mérvben megóvja. (Élénk helyeslés jobbról) E nélkül, t. ház, megtagadtuk volna összes ed­digi eljárásunkat, e nélkül egyenes ellentétbe jutottunk volna úgy a 48-iki, mint a 68-iki törvényben uralkodó szellemmel. (Élénk helyeslés jobb felöl.) És mik lehetnek ezek az intézkedések, a melyek pótolhatják az 1868: LIII, tcz. rendel­kezéseit? Semmi egyéb, mint az egységes ál­lami házassági jog, az egységes állami házas­sági judicatura és annak szükségszerű eorol­lariuma, t. i. az általánosan kötelező polgári házasság, (Helyeslés jobb felöl.) a melynek még az az előnye is van, hogy az egyházi felfo­gásokkal is sokkal könnyebben megegyeztethető, mint bármely más formája a polgári házasság­nak; (Élénk helyeslés jobb felöl.) mert úgy a szíik­ségbeli, mint a facultativ polgári házasságnál, — az előbbinél minden esetben, az utóbbinál majdnem mindig, — éles ellentétbe jut egymás­sal az egyházi és állami felfogás. Mert a szük­ségszerű és a facultativ polgári házasság akkor köttetik, a mikor az egyház a házasulandó fe­lek összeadását megtagadta. (Úgy van! jobbról.) Az átalánosan kötelező polgári házasságnál ez az eset ily formán nem fordul elő, t. i. az állam a maga részéről azt szabályozza, a mit állami szempontból az állam polgáraitól kíván, nem tekintve arra, hogy katholikus, protestáns, zsidó vagy keresztény az illető, a többiben pedig mindenkinek vallásos meggyőződésére és lelki­ismerelére bízza, hogy vallásával, egyházával jöjjön tisztába. (Élénk helyeslés és tetszés jobbról.) Azt hiszem, t. ház, kimutattam azt, hogy az u. n. elkeresztelési rendelet nem tartalmazott semmiféle támadást a katholikus hitelv ellen, azt gondolom, kimutattam azt is, hogy minden további lépésünk a törvény tekintélyének fen­tartására volt irányozva, de egyúttal egy-egy respectálása volt a felmerült egyházi aggályok­nak. Végre, t. ház, azt gondolom, kimutattam azt is, hogy az általánosan kötelező polgári házas­ság behozatala szükségszerű előföltétele a 68: LIII. tcz. 12. §-a módosításának. (Élénk helyeslés jobbról.) És ime, t. ház, mi, kik kötelesség szerint első sorban az állam érdekeit tartottuk szem előtt, de a mellett nem tévesztettük szem elől az egyház kívánságait sem; mi, a kik tulajdon­képen az 1 848-iki törvények szellemében jártunk el összes törekvéseink során, s a kik csak azt jelezzük most szükségesnek, a mit helyesnek, jónak, kívánatosnak, elérendőnek 1867. óta minden kormány, sőt mondhatnám minden párt vallott; (Élénk helyeslés és tetszés jobb felöl.) mi, a kik tulajdonképen csak azt intentionáljuk itt Magyarországon, a hol annyi felekezet lakik egymás mellett vegyesen, (Ügy van! jobb felöl.) a mi minden civilizált államban a külföldön megvan, a legkathoíikusabb országban is, bizo­nyos mértékig meg van Austriában; és (Nyugta­lanság a szélsőbalon. Felkiáltások jobb felöl: Hall­juk ! Halljuk!) mi volnánk talán, t. ház, a kihí­vók? Mi volnánk talán a támadók? Mi volnánk a békebontók? Valóban dificile est satyram non seribere. (Úgyvan! Úgy van! jobb felöl.) De, t. ház, ezt nem fogja elhinni elfogu­latlanul gondolkodó ember soha, és még ke­vésbbé fogják ezt elhitetni az értelmes nagy kö­zönséggel, azok a valótlanságok, melyek itt-ott még a szószékről is hirdettetnek, és a melyek abban culminálnak, hogy a kormány a házassági kötelék lazítását, a házasság erkölcsi alapjának felbontását, a házasság elszentségtelenítését czé­lozza. Hiszen, t. ház, mindenki tudja, a ki az országot ismeri, hogy a jelenlegi helyzet, t. i. az egyházi házassági rendelkezések különféle­sége, eltérése és ellentétes volta, milyen visszás, sérelmes és szégyenletes állapotokat teremt. (Úgy

Next

/
Thumbnails
Contents