Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-182
C 2S6 ím, országos Blés THtt? toározins 17-én, pénteken. nem élhet. (Úgy van! a jobboldalon.) Ha az e1 van érve, azt gondolom, a kérdés főrésze is el van döntve és el van intézve. (Úgy van! a jobboldalon) Ezzel befejezve felszólalásomat, kérem a t. házat, hogy ne Polónyi Géza t. képviselő úr határozati javaslatát, hanem Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam határozati javaslatát méltóztassék elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Horváth Ádám jegyző: Ugron Gábor! (Halljuk! Halljuk!) Ugron Gábor: T. ház! Nyomról-nyomra szándékozom követni az előttem szólt t. n.inister urat, a ki beszédét azzal kezdette, hogy a püspökök memorandumára tett megjegyzéseket. E térre nem követem a t. minister urat; nem követem pedig azért, mert az én ebem az, hogy az egyház van az államban, nem pedig az állam az egyházban, és hogy azok panasza, a kik ezen elvet nem fogadják el, az én okoskodásom keretéből ki vanak zárva. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Óhajtottam volna, hogy a t. mini*ter úr az elkeresztelési kérdésben adott válaszánál ne fektessen akkora súlyt arra, hogy mi a püspökök véleménye; mert nem az a kérdés itt a törvényhozás termében, hogy az ő elkeresztelési rendeletével szemben a püspökök mily magatartást tanásítottak a múltban, hanem az, hogy az mennyire felel meg a magyar törvényeknek? (Helyeslés a szélső baloldalon.) A t. minister úr ma is óvatosan elkerülte azt, hogy mi jogon változtatta meg az 1868: LIII. tcz. 12. §-ában foglalt sanetiot büntetési sanctiora ? Elkerülte annak bebizonyítását, hogy nem rendőri, hanem felekezetek közti ügyben az 1879 : XL. tcz. 1. §-ának ellenére, miért statuált kihágást, mikor a mi törvényeink azzal egyenesen ellenkezőt tartalmaznak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Előttem, t. ház, az a fő, hogy a törvények legyenek megtartva; (Úgy van! a szélső baloldalon.) és én, midőn hivatkoztam a magna chartára hivatkoztam arra is, hogy a törvényeknek tekintélyét fenn kell tartani; mert ha a t. mi nister úr azt akarja, hogy a hatalmas úgy, mi ként a gyenge, a törvény előtt meghajoljon: a törvényeket legelső sorban a ministeri székből kell tisztelni. (Igaz ! Úgy van! a széhő baloldalon.) Ha a i. minister úr jogot vesz magának a törvénynyel és alkotmánynyal ellenkező eljárásra, ne csodálkozzék, ha ezen visszaélés és kikapás után rendeletének ellenállának. Az elkeresztelési kérdésbe a minister úr most sem hozott több világosságot, mint a mennyi eddig volt. Azon álláspontjára, melyre helyezkedett, hogy t. i. nem az elkeresztelést bünteti, hanem azt, hogy az anyakönyvet á lelkészek miért nem szolgáltatják ki, azon álláspontjára, hogy vájjon, ha egy másik rendeletet adott volna ki, hogy t. i. a lelkészek kötelesek a szülők vallását az anyakönyvben kitüntetni, a lelkészek teljesítették volna-e az ő rendeletét, egyszerűen csak az a feleletein, hogy a minister ár ne igyekezzék ezt az országot rendeletékkel kormányozni, (Igaz! Ügy van! bal fe öl.) hanem igyekezzék ezt törvényekkel tenni. En beszédemben arra helyeztem a súlyt, hogy nem ezekre az intézkedésekre van sürgősen szükség, hanem egy törvényre, a mely megrendeli, hogy a szülőknek vallása az anyakönyvben a lelkészek által kitüntettessék, mert a szülők vallása meg lévén állapítva, meg van a törvényben megkívánt feltétel a gyermekek vallási hovatartozásának constatálására; és a miért én felszólaltam épen az volt, hogy miért csinált a t. minister úr az anyakönyvvezeté-d kérdésből felekezetek közötti kérdést, midőn a papoknak felperességet adott, mert az mégis csak gyalázatos dolog, hogy a szülők az ő esa ládi boldogságukban nem lehetnek békében, és a szülők, a kik gyermekeiket neveltetik, gyermekeikről gondoskodnak, és minden pillanatukat arra szentelik, hogy nekik vagyont, tiszteletet és becsületet szerex/.enek, egyszerre csak arra ébrednek fel, hogy a különböző felekezetek papjai az ő gyermekeik felett összevesztek. (Igaz! Úgy v ni! a szélső baloldalon.) Ettől a brutalitástól, ettől az undok látványtól kell az országot megmenteni, s ha van hiba, az abban van, és ezért nem találja meg a t. minister úr az elkeresztelési kérdés következtében a vallásos élet terén működő tényezők tevékenységében a nyugalmat, mert ebbó'l a kérdésből, a mely egyszerűen közigazgatási vagy büntetőjogi kérdés felekezeti kérdést esi nált, midőn a papoknak megadta a gyermekek vallási hovatartozása iránt a felperességet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. minister úr, hogy csodálkozik azon, hogy az elenzék némely tagja a polgári anyakönyvvezetésre és a polgári házasságra nézve az övétől eltérő magatartást tanúsít, mert Irányi Dániel j ivaslatát az ellenzék mindig nagy egyértelműséggel szavazta meg. Egy kis különbséget kell tenni. Irányi határozati javaslata mindig csak a polgári házasságról szólott, s nagy ritkán beszélt a köteleid polgári házasságról. És bocsánatot kérek, például én magam sem emelek kifogást a polgári házasság ellen, csak annak kötelező formája ellen teszek kifogást, és ez ellen jogo-an hiszem emelhetni; csak a felett csodálkozom, hogy ott a túlsó oldalon egyszerre olyan rettenetes hívei lettek annak a kötelező polgári házasságnak. Emié-
