Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-182

m 18á, or«jfi£»s filés tűé. mftrwttn* lf-én, pénteken. hoz melléklendő indokolásban e kérdés is tárá­gyaivá lesz, és hogy abból a t. ház meg fog győződni, hogy nagyon túlzottak azon feltevé­sek, melyek rendkívül nagy költségekről szók­nak, sőt valószínű, hogy aránylag csekély költ­séggel fog lehetni e nagyfontosságú állami in tézményt teljes megbízhatósággal szervezni. S ezzel kapcsolatban eszembe jut az ií, hogy a t. képyiselő úr oly nagyon kiemelte a felekezeti anyakönyvek megbízhatóságát. Nem mondom, hogy ezek nagyrésze ne volna meg­bízható, de saját tapasztalásomból állíthatom, hogy igen jelentékeny részük teljesen megbíz­hatlan. Nem szükség ráutalnom az országban levő azon felekezetekre, hol az anyakönyvek megbízhatlaiiSága a legnagyobb fokú. Elég annak hangsúlyozása, hogy épen a nemzeti egység­szempontjából igen kívánatos, hogy e felekeze­tek körében teljesen megbízható anyakönyvek is legyenek. (Élénk helyeslés jobb felöl") Kifogása van a t. képviselő urnak az ellen is, hogy a vallás szabad gyakorlatára vonat­kozó törvényjavaslat nem fog megfelelni a vallás szabadságával való felfogásának. Hisz ezt a kép­viselő úr csak akkor fogja megítélhetni, ha a javaslat be lesz mutatva ! Egyet azonban már most meg kell corrigálnom abból, a mit állított. Azt mondta t. i., hogy a kormány a vallás szabad gyakorlatát csak úgy contemplálja, hogy az országban már létező felekezetek szabadon gyakorolhassák vallásukat, nem akar azonban gondoskodni arról, hogy a jövőben létesítendő felekezetek hasonló szabadsággal bírjanak. Hát ebben határozottan téved, mert a kormány inten­tioja nem az, hogy ez intézkedést csak a létező felekezetekre terjeszsze ki. Altalános törvényt akar létesíteni, törvényerőre akar emelni oly intézkedéseket, melyek nemcsak a létező, hanem a létesítendő felekezetekre is vonatkoznak. Programmja, az egyéni, teljes lelkiismereti sza­badság, testületi szabadság, vallásszabadság oly értelemben, hogy az nem lehet ellentétben sem az ország törvényeivel, sem a közerkölcsiség­gel, sem a nemzeti közvéleménynyel. (Általános élénk helyeslés.) Azon felekezetek, melyek a föl­tételeknek megfelelnek, egyenlő szabadságban fognak részesülni. (Általános helyeslés.) Mindebből az folyik, hogy azon az úton, melyet Ugron Gábor képviselő úr contemplál, szerintem nem lehet elérni a kitűzött czélt. Nem maradhat tehát egyéb hátra, mint a kormány által felállított egyházpolitikai programm folya­mán eljárni, és oly sorrendben tárgyalni a be­mutatandó javaslatokat, a mint azt a sürgő ség parancsolja. Csak ezen az úton vagyunk képe­sek véget vetni a jelen helyzetnek, és meg­teremteni azt a békés állapotot állam és egyház, valamint az egyes felekezetek között, a melyre mindnyájan sóvárgunk, és épen ezért én Ugron Gábor képviselő úr határozati javaslatát nem ajánlhatom a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza képviselő úr az autonómia dolgában terjesztett elo határozati javaslatot, és kiemelte a maga indokolásában, hogy a minis­ter ismétellen változtatta álláspontját, és hogy ő tulajdouképen, most már azt sem tudja, hogy a minister mit akar; mindenesetre azonban igen feltűnőnek tartja azt a késedélmezést, a mely az autonómia dolgában beállott. (Halljuk! Halljuk!) A mi a késedélmezést illeti, az nem engem terhel. Hiszen én nem okoztam azt, hogy Simor primás akkorában ha't meg, mikor neki az autonómia kérdésével kellett volna foglalkoznia, (Mozgás bal felől.) nem én okoztam azt sem, hogy a primási szék hosszabb ideig nem volt betöltve; azt sem okoztam én, hogy az új prímás nem foglalkozhatott azonnal ezzel a kér­gessel, és mint katholikus, természetesnek fogja tartani a t. képviselő úr, hogy első sorban az iránt kellett nekem meggyőződést szereznem, hogy a katholikus püspöki kar miképen véle­kedik az autonómia létesítéséről, és azt csak természetesnek fogja találni, hogy a katholikus püspöki kar véleményét bevárom, mielőtt a többi lépéseket megtenném. (Mozgás a bal- és szélső­balon.) Nem tagadhatom, hogy én annak idejében erősen hangsúlyoztam azt, hogy én az egész­sége^ autonómiát csak alulról föíépíthetőnek tar­tom, (Mozgás a bal- és szélsőbalon.) és nem tit­kolom el, hogy ez most is erős meggyőződésem. Ha annak idejében, mikor ezt kimondottam, azonnal lehetett volna hozzáfogni az építkezés ezen, szerintem egyedül természetes módjához, akkor már országszerte megvolna azon biztos alap, a melyen azután tovább lehetett volna építeni. Egyébiránt ez az én egyéni nézetem utó­végre mégis csak attól függ, hogy a katholi­kasok zöme mit akar. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélsőbalon.) A katholikusok zömének alkalmat szolgáltatni arra, hogy akaratát nyilvánítsa, (Felkiáltások a bal- és széls'dbalon: Ezt! Ezt!) kívánatosnak és szükségesnek tartom, és lehető­leg rövid idő alatt magam fogom előidézni. (Helyeslés.) Ha már most összehasonlítom a Polónyi ! Géza t. képviselő úr által beterjesztett határo | zati javaslatot azzal, a melyet Fényvessy Ferencz \ t. képviselő úr beterjesztett: akkor nem tehetek máskép, minthogy elsőbbséget adjak Fenyvessy : Ferencz képviselő úr határozati javaslatának, (Felkiáltások bal felől: Nagyon természetes!) és pedig azért, mert az semmi tekintetben sem praejudieál. Nem praejudieál a főkegyúr ügy-

Next

/
Thumbnails
Contents