Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-182

1*1. ersságos ülés 1888, máretsing 17-én, pénteken, §41 megvilágítani, mégis vannak olyanak, a melyekre most külön vissza kell térnem. (Halljuk ! Halljuk!) Ugron Gábor t. képviselő úr többek közt abban látja a legnagyobb hibát, hogy az u. n. elkeresztelési rendeletben a keresztelés vagy elkeresztelés ténye büntető sanctio alá helyeztetik. Kétségkívül nagy hiba lett volna tőlem, lva ilyet elrendeltem, vagy meghonosítani kíván tani volna, mert hiszen a lelkésznek és kivált a r. kath. lelkésznek elodázhatatlan papi kötelessége a keresztelés, és így büntetéssel megróni azt, a ki kötelességét saját hivatáskörében teljesíti, teljesen lehetetlen és elhibázott dolog lett volna. De nem is az volt czélja a rendeletnek. A rendelet az anyakönyvvezetést akarta olyformán biztosítani, hogy úgy az 1827: XXIII, mint 1868 : LIII. tez. rendelkezésének megfeleljen. Az 1827. évi törvény kimondja, hogy mindenki a maga illetékes lelkésze által anyakönyvezendő, és csak az illetékes anyakönyvvezető, az illetékes lelkész adhat kivonatot. Az 1868 : LIII. tcz. 12. §-a -A vegyes házasságokból született gyermekekre vonatkozólag azután azt határozza, azt mondja meg, hogy a gyermekek hová tartoznak. Intézkedni kellett tehát az iránt, hogy az illetékes anyakönyvvezető által anyakönyvel helők legyenek, hogy az aztán az anyakönyvi kivonatokat a törvény értelmében ki is szolgáltathassa. (Helyeslés jobb felöl.) Es épen azért, mert csak anyakönyvvezetésről, az anyakönyvek helyes vezetéséről volt szó, épen azért lehetett az e téren elkövetett mulasztásokat oly kihágásoknak qualificálni, a melyek fölött a közigazgatási hatóságok, nem pedig a bíróságok bíráskodjanak. A t. képviselő úr azt is mondja, hogy sokkal könnyebb mód is állott rendelkezésünkre, sokkal egyszerűbb lett volna mindezen differentiáknak úgy véget vetni, hogy minden vegyes házasságból született gyermek anyakönyvelése alkalmával egyszerűen kitétessék a szülők vallása, abból aztán megtudhatja mindenki, hogy az 1868 : LIII. tcz. értelmében hová tartozik a gyermek. T. ház! mentőszerek föltalálása és fölajánlása a baj után igen könnyű dolog; de még mindig nagyon kétséges marad, vájjon a szer a kívánt czélraés eredményre vezetett volna. (Helyeslés jobb felöl.) Ki állhat jót azért, hogy a ministernek ily rendelkezését az illetők respektálták és teljesítették volna, Ha pedig nem teljesítették volna, megint a büntető sanctio val kellett volna előállni, ugyanaz lett volna tehát a helyzet, a minő tényleg most. Azt, hogy legalább a katholikus lelkészeknek egy jelentékeny része nem teljesítette volna, valószínűvé teszi azon nevezetes körülmény, hogy a katholikus lelkészek egy része most a protestáns lelkészek által elkeresztelt gyermekekről hozzájuk küldött kivonatokat nem fogadja el, s még ezeket sem vezetik be anyakönyveikbe, holott ez szerintem teljesen ellenkezik a katholikus felfogással. Tajay István: Nem áll! Gr. Csáky Albin vallás-és közoktatásügyi mittister: Concret adatokra hivatkozhatom. Ugron Gábor t. képviselő ár azután szépen kifejtette azt, hogy minő helyesen járnak el az angolok akkor, mikor nagy királyaikat nem illetik a »nagy« jelzővel, hanem azt mondják »magna charta.* Kövessük szerinte az angolok példáját, alkossunk mi is egy »magna charta«-t az egyházpolitikai téren. De hiszen ezt akarjuk tenni, semmi más szándékunk nincs, mint az állami jogrendet egy nagy chartával biztosítani, de oly chartával, mely előtt mindenkinek meg kell hajolnia az országban. (Élénk helyeslés jobb felől ) Polónyi Géza t. képviselő úr kifogásolja azon idézeteket, a melyeket oly czélból olvastam fel, hogy bebizonyítsam, hogy az érsekek és püspökök annak idejében nem gátolták hitelvi szempotből az anyakönyvi kivonatok átküldését, és azt mondja első sorban, hogy a minister csakis 1875-ig olvasott föl példákat, . . . Polónyi Géza: 1878-ig! Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: . . . tehát 1878-ig, a miből azt véli következtethetni, hogy ez év után ily példák többé nem fordultak elő. Téved e tekintetben a t. képviselő úr, mert a kezeimben levő adatok sokkal hosszabb időtartamra terjednek ki. Kiín Miklós: Nem hallottuk azokat! Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatás Ügyi minister: Nem akartam azoknak felolvasásával a t. házat untatni. Az utolsó ily jelentés 1889-ből való, tehát közvetlenül a rendelet kibocsátása előtti időből. A jelentések nagyobb része az 1875—1881. években kelt. 1881. után pedig többnyire válasz nélkül maradtak a ministeri rendeletek, de miután másik oldalról a panaszos fél részéről nem újíttatott meg a panasz, fel kellett tételeznem, hogy ezen esetekben a ministeri rendelkezés respectáltatott, illetőleg foganatosíttatott. A képviselő úr továbbá annak a kételyének ad kifejezést, hogy vájjon ezen jelentések közt vannak-e olyanok is, a melyek a boldogult prímástól származtak? Nem tudom, hogy a t. képviselő úr mért fektet arra különös súlyt, hogy a boldogult prímástól vannak-e ilyen jelentések, mert tudfcoaimal a prímásnak a maga egyházmegyéjében épen olyan jog- és hatásköre van, mint a többi püspököknek a maguk egyházmegyéjében. (Úgy van! Úgy van!) Ha azonban a t. képviselő úr erre súlyt fektet, akkor azután felvilágosíthatom Őt ebben a tekintetben is. Igenis a boldogált prímástól, Simor Jánostól szintén