Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-181

Ki. orsBigros filés 189Ö, tnámins 16-rtn, o«tít«rtHfc8rt, indokolásával szemben kénytelen vagyok kijelenteni, hogy principialis álláspontomnál fogva nem érthetek egyet azzá], mintha a mai kormány feladata s kötelessége lenne ezen ügynek utána járni és azt minden tekintetben felderíteni. (Zaj a bal és szélsőbalon. Főikiáltások: Ebben igaza van!) Magában véve az a körülmény, hogy a vallásos érzületet érintő s ezzel összefüggő bizonyos kérdésekben a római szentszéknek befolyása igénybe vétetik, magában véve ez a tény még nem kifogásolható annyira, hogy az azonnal a belügyekbe való beavatkozásnak s hazafiatlanságnak lenne tekintendő, (Iyaz! Úgy van!) és azt a kötelességet róná az egyes kormányokra, hogy ha ilyesmi valamikor történt, az azonnal felderíttessék. (Fölkiáltások a szélsőbalon: Miért tagadták ?) A római szentszék igénybe vétele megtörtént más államokban is. (Fölkiáltások a szélső baloldalon! Nálunk is!) Gr. Károlyi Gábor: Panama! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Méltóztassanak elhinni, hogy közbekiáltásokkal nem tisztázzuk a dolgot. (Hall juh! Halljuk!) Megtörtént ez más államokban is, sokkal nagyobb kérdésekben, sokkal nagyobb mértékben, a nélkül, hosry azoknak az államoknak államférfiéit e miatt a belügyi jogok feladásával vagy hazafiatlanság vádjával illetnék. (Fölkiáltások, a szélsőbalon: De nem tagadják!) Asbóth János képviselő úr itt oly kérdést vetett fel, mely a mai kormánynak sem tetteivel, sem felelősségével, sem a mai actualis politikával sem közvetlenül, sem közvetve összefüggésben nincs. (Igaz! Úgy van!) Ebből folyólag én nem érezhetem indíttatva magamat ezen kérdésnek bővebb taglalatába bocsátkozni és segédkezet nyújtani arra, hogy a mai vita keretébe vonassék. Még kevésbbé érezhetem indíttatva magamat arra, hogy az ez ügyre vonatkozó bizalmas jellegű, részben magánjellegű, részben csak félhivatalos iratokat a nyilvánosság elé hozzam. (Zajos tetszés a bal és szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Beqniescat in pace ! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymínister: Ehhez az ügyhöz, t. ház, nekünk annyiban van közünk, hogy itt felvettetett az a kérdés, vájjon a monarchiának külügyministere, a kivel külügyekben kötelességünk solidarisan eljárni, s a ki ma is ugyanaz, a ki volt 1884-ben, saját initiativájából tett-e oly lépéseket, a melyek Magyarország belügyeit érintik ? E tekintetben megnyugtathatom a t. házat, hogy a külügyminister szorosan követendő elvként állította fel, és ezt folytonosan meg is tartotta, hogy nem közös természetű ügyeket a SÍ állam kormányának külön felkérése nélkül érinteni nem fog. (Általános helyeslés. Egy Hang a szélsőbalon.: Ezt akartuk!) Az áll, t. ház, hogy 1884. évi márcziús hó S4-én egy »Privatschreiben«-nek nevezett félhivatalos levél, szám nélkül, intéztetett a római szentszéknél acereditált nagykövetünkhöz. Ebben az iratban sem az nem kéretett, a mint most Pázmándy Dénes képviselő lír említette, hogy a választásoknál a kormány támogattassék, (Közbe szólások a szélsőbalon: Ezt nem mondotta! Közbeszólások a jobb oldalon: De igenis mondotta!) sem az iránt nem tétetett igéret, hogy a visszavont javaslat, vagy más hasonló javaslat előterjesztetetni nem fog. E levél informatív jellegű volt, és jizon kívánalom fejeztetett ki benne, hogy a szentszék a clerus szenvedélyes fellépésére mérséklÖleg hasson. (Nagy mozgás. Derültség a bal és szélső baloldalon.) Azon kérdést illetőleg, a mi tulajdonképen minket illet, hogy tudniillik a magyar kormány indítványára intéztetett-e ezen magán 'levél Rómába, megjegyzésem az, (Halljuk! Halljuk!) hogy a levél tartalmából kitetszőleg ott az akkori vallás- és közoktatásügyi minister úrnak neve van említve. Semminemű hivatalos írat a magyar kormány irattárában erre vonatkozólag nincs, mert ez a magánlevél szóbeli megkeresésre intéztetett. (Nagy mozgás. Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Vájjon volt-e arról tudomása az akkori ministerelnök úrnak, igen vagy nem? erről a levél felvilágosítást nem szolgáltat. (Nagy mozgás. Élénk derültség a bál- és szélső oldalon.) A mi a t. képviselő úrnak, most újabban felvetett másik kérdését illeti: Vájjon igaz-e az, hogy egy , kiváló államférfiú hasonló czélból ugyanakkor Rómába küldetett-e szóbeli informatiókkal vagy nem, nem tudom minek eszközlése végett, engedelmet, kérek erre határozottan azt felelhetem, hogy : semmiféle ily küldetésről tudomásom nincs. (Általánoshelyeslés.) Kérem a t. házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Hosszantartó élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Pázmándy Dénes: T. képviselőház! Az igen t. minister elnök úrnak válaszát tudomásítl veszem. (Élénk helyesles bal felől.) Tudomásul veszem pedig a következő okokból. Először a t. ministerelnök úr beismerte, hogy az egyik képviselőtársunk által emelt concret vád csakugyan igaz tényen alapúi. (Ellenmondások jobb felöl.) Engedelmet kérek, az a jegyzék elküldetett; ezzel pedig homlokegyenest ellentétben áll a volt ministerelnök úrnak első nyilatkozata. Már most ezen történeti tényt Tisza Kálmán'volt ministerelnök úrnak működésére nézve átadom a haza és a közvélemény Ítéletének. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Az eset fel van derítve, mindenki tájékozva, van, és mindenki megalkothatja magának véleményét. Principialiter azonban óvást teszek a t. ministerelnök azon