Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-181
ISI. omágsí ttlés I8W. miri-Kln* W-án. wütfirtSbSii, 105 kép történjék, mint ő Felsége, mint a katholikus egyháznak kegyura által; mert semmi oly szervezete nincs a magyar katholikusok összességének, mely illetékes volna arra, hogy találkozásukra, egy szervező eongressus összehívására az impulsust hivatalosan megadja, mint egyedül a király, mint főkegyúr. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ezen jogot is a király természetesen csak az alkotmányos kortnáuy előterjesztése alapján gyakorolhatja; és azért az e tekintetben követendő politikáért a kormány felelős, és a kormány hatáskörébe tartozik tisztán, minden kétértelműséget kizárok g nyilatkozni, hogy hajlandó-e megtenni a lépéseket, hogy a szervező eongressus összehívassák, még pedig én elfogadom Polónyi Géza t, képviselőtársamnak azt a stringens formuláját, hogy még ez évben. (Élénk helyesléseié a szélső baloldalon.) Ez alatt nem azt értem, hogy a eongressusnak még ez évben össze kelljen ülnie, hanem azt, hogy a kormánynak az erre vonatkozó előterjesztést még ebben az évben meg keli tennie. (Úgy van! Úgy van! hal felöl), és óhajtok a kormánytól nyilatkozatot a tekintetben ia, hogy a kath, autonómiának országos szervezése az ő részéről principális nehézségekbe és ellenzésbe ütközni nem fog. (Helyeslés lal felől.) Visszatérvén fejtegetéseim fonalához, ismétlem, hogy most nem fektetek súlyt azokra az előzményekre, az eddigi politikai ingadozások azon árnyékári, mely a kormánynak jelenlegi programmjára, mint politikai aotióra is ráesik. De ba csupán magát e programmot, és csupán az annak proclamálása alkalmából történteket veszem, lehetetlen súlyos aggodalmak elől elzárkóznom. Ez a programra egy oly betegséggel született, melyre mindjárt rámutattam, a mikor azt a t. ministerelnök úr elfogadta. E betegséget orvosolni kellett volna, mert ha nem orvosoltatik, mindig tovább terjed és mindinkább rongálja e programm erejét és sikerességét. Az eredeti betegség pedig abban a formulában nyilvánult, a melylyel a t. mhvsterelnök úr a kötelező polgári házasságot bejelentette; nyilvánult azon formulában, mely szerint a kormány a koronától fölhatalmazást nyert annak elvi kijelentésére, hogy a kötelező polgári házasságot óhajtja életbe léptetni, hogy azonban a korona magának fentartotta az összes javaslatoknak külön elbírálását. Én mindjárt akkor rámutattam, hogy e fon tartás, valamint az égés?, hivatkozás a koronára, vagy teljesen magától értetődő, és akkor fölösleges, vagy nem magától értetődő dolog, tartalmaz valamit, a mi a rendes programmnyilatkozatoktól eltérő természetet ad e nyilatkozatnak, és akkor a legnagyobb mértékben aggályos. Igaz, hogy e napokban a t. ministerelnök úr egy más vita alkalmával azzal védekezett, hogy azért volt szüksége a kormánynak a programmpont kifejtésénél a korona engedélyére hivatkoznia, mert az ellenagitatio szintén a koronára hivatkozott és a helyzetet olyannak kívánta feltüntetni, hogy ebben a kérdésben a korona és a kormány között nincs benső egyetértés; ezt akarta megczáfolni a t ministerelnök ár a legfelsőbb fölhatalmazásra való hivatkozással De ha a t. ministerelnök urnak ez volt a czélja, a nyilatkozatnak ezen formájával, biztosíthatom, hogy épen az ellenkezőt érte el. Ha a t. ministerelnök úr e prograrumpontot, ép úgy. a mint a többit is, egyszerűen a kormány megállapodásakép, a kormány politikájakép mutatja be a t. háznak, akkor igenis, künn a vidéken, egyes politikai jelentőség nélkül működő tényezők beszélhetnek a koronával szemben m< : g nem létező teljes egyetértésről, de akkor itt a házban ezt a thémát előhozni sem nem lehet, sem nem szabad. De mihelyt a t. ministerelnök úr a koronára hivatkozik, és a koronának fölhatalmazását csakis ezen egy pont elvi kijelentésének megtételére szorítja, akkor kihívja a kételyt, és nem csak megengedetté, de egyenesen kötelességünkké, szükségszerűséggé teszi, hogy vizsgáljuk ezen fentartásnak okát és termesze tét, hogy keressük mely pontokra, mely jövendőbeli frazisokr.i létezik a koronának e föntartása, (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) és hogy e föntartás milyen befolyást gyakorol nemcsak arra, hogy a kormány javaslatait keresztül vihesse, de már arra is, hogy azokkal a ház elé léphessen. (Élénk helyeslés és tetszés bal felől.) Mert szerintem, t. ház, mielőtt egy kormány valamely elvi declaratiot tesz, különösen ily kényes ügyben, a minő az egyházpolitika rendszerével esszefüggő minden kérdés, erkölcsi bizonyossággal kell bírnia arra nézve, hogy a kitűzött irányok megtestesítésére hívatott javaslatok előterjesztésében semmi további akadálylyal nem fog találkozni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ennek folytán kell, hogy tisztába legyenek hozva nemcsak a kormány tagjai közt, hanem a koronával szemben is a kormány részéről mindazok a kérdések, a melyek oly elvi fontossággal birnak, a melyek oly kényes természetnek, hogy azok körül esetleg, sőt előreláthatólag a eoncret javaslatoknak előkészítésénél véleménykülönbség támadhat. Nem mondom, hogy minden külsőségre nézve meg kell előre állapodni, pl. arra nézve, hogy a hirdetések milyen időközökben, és ki által eszközöltessenek. mert hiszen ilyen relatív, csekély jelentőségű külsőségek később nem képezhetik a eoncret előterjesztéseknek akadályát, ha egyszer az elv el van fogadva; de vannak a hatósági jog
