Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.

Ülésnapok - 1892-174

14 174. országos ülés 1893. m&rezins 7-én, kedden. jelen lenni, s másrészről ez talán csak nem gátolhatja meg, hogy a eiiltusministeriumban kidolgozott javaslat felülvizsgálásai és átdolgozását az a Lel ügyministeri fogalmazó, kire azt hallomás szerint a t, belügyminister úr bízni jónak látta, el nem végezhetné. Ez ingadozás és halogatás nemcsak a kormány, hanem az ország helyzetét is rosszabbítja s tűrhetetlen állapotokat teremt, melyekből csak két út vezet ki, melyet a kormány méltósága megőrzésével, és a politikai morálnak megfelelően követhet. Az egyik az, hogy vagy meg van még mindig erősen győződve felállított egyházpolitikai programmjának még a módozatokra nézve is helyességéről, szükségességéről és keresztűlvihetoségéről: akkor ezekre vonatkozó javaslatait az egész vonalon haladéktalanul terjeszsze be, hogy az egészségtelen crisisnek veszélyes elhúzódásától az országot mielőbb mentse meg, maga pedig azzal vagy dicsőséggel győzzön, vagy tisztességgel bukjék el. Ha pedig arról győződött meg, hogy programmja keresztíílvihetetlen, akkor ne hahozzék haladéktalanul visszavonulni, mielőtt magukat a szabadehű eszméket compromittálná, és ne állja útját egészségesebb parlamenti pártviszonyok alakulásának. S ennek következtében engedjen tért más hivatottabbaknak, különösen annak, ki már úgy is régtől fogva tulaj donképeni vezérszelleme ennek a parlamentnek, a kin az egész nemzet szemei csüggnek, s kinek a nemzeti eszme és szabadelvűség iránt tanúsított lángoló lelkesedésétől, erényei tehetségétől várja az ország újabb felvirágoztatását, s valódi regenerálását, s várja a nemzeti állam kiépítését, annak minden irányban való megszilárdítását, s a kiben meg is van ahhoz minden képesség és kellék, hogy a nemzeti állam követelményeit összhangban létesítse a szabadelvűség igényeivel, melyek egymással nemcsak ellentétben nincsenek, hanem szükségkép karöltve járnak. (Úgy van! bal felől.) T. ház! Ezzel befejezem felszólalásomat, csak még azt teszem hozzá, hogy, mert én a crisis egészséges lefolyásának mielőbbi bekövetkezését óhajtom; azért daczára annak, hogy én a t. nnnister úrnak úgy fényes tehetségeit, mint a kulturális kéidések terén szerzett nem egy kiváló érdemét készséggel elismerem: tárczájának költségvetését még általánosságban sem fogadom el. (Zajos éljenzés és tetszés a baloldalon.) Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk.') Eddigi szokásomtól eltérőleg nem volt szándékom ez alkalommal a vita kezdetén felszólalni, illetőleg magát a vitát megnyitni, és pedig azon egyszerű oknál fogva, mivel az utolsó napokban minden oldalról hallottam azt, hogy költségvetésem tárgyalása alkalmával nem szükséges egyházpolitikai vitát provokálni. Madarász József: Helyesebb is lett volna! Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi minister: Nekem ugyan elejétől fogya azon nézetem volt, hogy az egyházpolitikai vitát kikerülni egyáltalában lehetetlen, (Igaz! Úgy van!) mert az, a mivel meg van telve az egész levegő, (Igaz! Úgy van!) az, a miről szólnak minden nap a lapok, a mi minden nap az emberek szájában forog, el nem kerülhető akkor, mikor országos érdekek, és országos ügyek tárgy altatnak, (Helyeslés.) Tehát respectálva azt a kívánságot, mely sok oldalról támasztatott, hogy az egyházpolitikai vitával a költségvetési vitát túlságos hosszúra ne nyújtsuk, nem kezdtem volna a vitát, de miután már a tegnapi napon Horánszky Nándor t. képviselő úr, ma pedig Sághy Gyula t. képviselő úr egyenesen belement in medias res, visszatérek én is régi szokásomhoz, és kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy a magam részéről is megvilágosítsam a helyzetet. (Halljuk! Halljuk') Nagyon szükségesnek tartom ezt a helyzetet megvilágosítani, időszerűnek, süt sürgősnek (Helyeslés.) fejtegetni, ós felderíteni azt, hogy ez az egyházpolitikai helyzet tulajdonképen miképen alakúit, miképen jutott oda, a hol tényleg most vagyunk, (Halljuk! Halljuk!) Szükséges ez már csak a czélból is, hogy ha ezen helyzetnek alakulásával bizonyos felelősség, vagy ódium jár, hogy a magam részéről kitüntethessem, hogy ez a felelősség, ez az ódium nem a kormányt terheli. (Halljuk! Halljuk!) Időszerű, szükséges, és sürgős ez a fejtegetés már azért is, mert ismételve találkoztunk azon szemrehányással, hogy a kormány meggondolatlanul járt el kellő előrelátás, kellő körültekintés, kellő vigyázat nélkül; (Igaz! bal felől.) hogy a kormány ekkép maga okozta ezt. (Igaz! a baloldalon.) Hiszen nem régen gróf Apponyi Albert maga, azon igen szép beszédében, melyben a kormány egyházpolitikai programmját magáévá tette, maga is kiemelte azt, hogy a kormány nem tartotta szem előtt a quieta non movere nagyon hasznos axiómáját. Ezekkel szemben ki kell fejtenem azt, hogy ezek a vádak bennünket nem terhelnek. De van azután még egy másik vád is, az t. i„ hogy a kormány provocalólag, kihívólag, támadólag lépett fel. (Igaz! a baloldalon.) Erre is ki kell terjeszkednem, asd is kell constatálnom, hogy ezen vád sem terhel bennünket. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt ennek fejtegetésébe bocsátkoznám, kénytelen vagyok előre is tiltakozni oly felfogás ellen, mintha ezzel a fejtegetéssel elvi állás-