Képviselőházi napló, 1892. X. kötet • 1893. márczius 7–márczius 24.
Ülésnapok - 1892-181
m 181. orssságos ttléc 1S98, Bjáreiíns Mén, Mttnrtffc&u lett volna; azonban ülés nem tartatván, Pázmándy Dénes képviselő ár a mai naprfi sürgős interpellatiot jelentett be. Azt hiszem, a t. ház meg engedi, hogy a képviselő úr interpellatioját az ülés végén megtehesse. (Helyeslés.) Ha méltóztatnak az engedélyt megadni, a képviselő ár interpellatioját az ülés végén fogja előadni. Molnár Antal jegyző (olvassa): 1893. naárezius 16. Pázmándy Dénes a ministerelnökhözazl884. évi magyar kormánynak jegyzékváltása tárgyában Rómával. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: A miként a t. ház megállapodni méltóztatott, a képviselő úr az ülés végén fogja megtenni interpellatioját. Következik a napirend : A vallási- és közoktatási ministerium 1893. évi költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Molnár Antal jegyző : Szuhányi Ferencz ! (Halljuk !) Szuhányi Ferencz: T. ház! Midőn bátorságot veszek magamnak rövid időre a t. ház türelmét igénybe venni, s az egyházpolitikai kérdésekre nézve egyszeríí nyilatkozatomat megtenni, szükségesnek tartom felszólalásomat indokolni. (Halíjuk!) Felszólalok első sorban azért, mert nagyfontosságú kérdés van napirenden, melyre vonatkozólag bizonyos nyilatkozat megtétele még annak daczára is kötelességein, hogy a szólásban való járatlanságommal esetleges hallgatásomat részben képes volnék indokolni. Az egyházpolitikai kérdések vannak ugyanis napirenden, nem azért, mivel egyes felszólalók azt felhozták, hanem mivel azok állandóan napirenden vannak azóta, mióta azokat az új kormány az ez iránya politikai szükségesség előtt meghajolva, programmjába felvette, mint megoldandó feladatokat, — s nem mint azt egy felszólalás jelezte »hajuknál fogva előrántotta*. Ily előrántásról szó sem lehet, mert a szóban levő kérdéseket a politikai események tolták előtérbe, nem újak azok, nem különösen e teremben, hol a túloldal nemrég elhunyt jelese, Irányi Dániel, e tagadhatlanúl liberális gondolkodású, puritán politikus azokat, mint megoldásra váró kérdéseket, annyi éven át stereotip következetességgel hangoztatta. Fel kell pedig szólalnom épen a cultusbudgetnél azért, mert nem annyira e házban, mint azon kívül, — megengedem, — a vezetőknél meggyőződésből, de a követők legtöbbjénél mesterkélt befolyások következtében öntudatlanul ezen első sorban állami, és magánjogi természetű politikai kérdések felől azon, — nézetem szerint téves felfogás jutott fölényre, hogy azok nem is egyházi, hanem vallási, — sőt hitelvi érdekek sértését czélozzák. Ha e téves felfogásra lehet, sőt szükségesig refleetálni, úgy azt hiszem, épen a tévedok szempontjából úgy a helyzet, mint az időt czélszerűen választottam meg, hisz épen azon tisztelt minister úr költségvetését tárgyaljuk, kinek ressortjába az egyházi ügyek tartoznak. Bármily röviden, de fel kellett szólalnom azon általános indokból, mivel, mint a politikai élet kezdője is beláttam, hogy a megvalósítás sorrendjére kitűzött s elvi szempontból, általánosságban már is vitatás alá került kérdések valójában bírnak azon politikai caracterrel, mely mellett, vagy melynek ellenében az állásfoglalás az egyén egész politikai életére döntő befolyást kell, hogy gyakoroljon. A kérdés lényegileg bxr azon politikai minőséggel, melynek elfogadása vagy elvetése az idők során felmerülő számtalan egyéb politikai kérdés kritikájának elvi irányát alapjában előre meghatározza. A ki A-t mond, annak B-t is kell mondani. Meggyőződtem arról, hogy ezen egyházpolitikai kérdés, valóban a szabadéivűség kérdése. (Igás! Úgy van ! jobb felöl) Lehet arra bárminő öltönyt is ráerőszakolni, tetterős liberális testét, demoeraticus lényegét, hazafias czélzatát még azok sem lesznek képesek elpalástolni, kik a vallás, a hitelv merészen alkalmazott leplével akarják leborítani. (Igasl "Úgy van! a jobboldalon.) Látom, hogy a palástoló leplet nagy ügyességgel redőzik feléje, talán könnyebb, népszerűségi szempontból előnyösebb volna mellette, mint fel nem ismert alak mellett tovasiirr.iimi, de tudom azt is, hogy vannak pillanatok, midőn a hallgatással, a nyílt elhatározás elodázásával a politikai élet lejtőjére jutunk, talán örökre lehetetlenné teszszük, hogy valaha nem nagy, de caraeteres politikusokká lehessünk. Ily pillanat a jelenlegi! Megfigyeltem pro et eontra, írásban és szóban az érveket, számoltam az esélyekkel: elhatároztam magamat. Lehet: tévedtem, de még a legtévesebb felfogás mellett is meg fog nyugtatni az a tudat, hogy a politikai felfogásban is érvényre juttattam a jellemet. Ez eljárás nem az én szabadalmam, de kötelessége minden képviselőnek. Vannak pártkérdések, melyek az egyes pártoknak tisztán belügyét képezik, 8 vannak általános politikai, — speciel hazánkban, — nemzeti kérdések, melyek valamennyi pártot egyaránt érintenek. Ily általános kérdés az egyházpolitikai. Indokom van azért csodálkozni egyik felszólaló tisztelt képviselőtársam azon megjegyzésén, mely a tisztelt kormánynál e kérdések indokából bizonyos kaezérkodási hajlamot vél felismerhetni az igen tisztelt 48-as és független-